Képes Újság, 1970. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-31 / 44. szám
ÁLLATI TÖRTÉNETEK A visszatérő gólyák Ausztriában történt. Egy gólya a barátját várta, a 66 éves Edmund Augstent. Ők már régóta ismerték egymást. 1964-ben a madarak számára száraz, rossz nyár volt. Éheztek. Alig találtak egy-két gilisztát. A földeken, amelyek sivatagszerű képet öltöttek, Edmund Augsten látta és érezte az állatok szenvedését, mázsaszámra vásárolta a halakat, és saját kezéből táplálta őket. És azután eljött a második nyár. Nem volt szárazság. De a gólyák A delfin és a hálátlan látogató A duisburgi állatkert igazi kedvence volt Flipper, a delfin. Mutatványait nap mint nap sokan csodálták meg, tapsoltak, amikor több méter magasról ugrott és szinte mindent megértett, amit ápolója mondott neki Flipper most már nem szórakoztatja a kicsinyeket és nagyokat, mert egy bűnös, felelőtlen látogató elpusztította. Négy napig gyötrődött a delfin, az állatorvosok hiába próbáltak meg mindent, nagy kínok között múlt ki. A boncolásnál derült ki, hogy valaki egy műanyag karikát dobott a vízbe, Flipper azt, nyilván a táplálékával együtt, lenyelte. Ez okozta a véget. Kövér, de ügyes íme, a boldog család. Messziről jöttek, de otthon érzik magukat Augsten annak idején is segített, most is folytatja a munkát, horoggal fog békát kedves barátainak Hatalmasakat ugrott, sokakat szórakoztatott Flipper. Pusztulását mégis az egyik látogató okozta nem felejtették el barátjukat. Augstennek kis háza van, és kis házhoz csak kis kémények járnak. De mégis, se szeri, se száma a porta tetején nagy gondossággal felépített gólyafészkeknek. A környékbeli polgárok sem rosszabbak Augstennél. Még azt is megpróbálták, hogy házaik tetején segítő kézzel egyszerűbbé tegyék a gólyák fészekrakását. De ez nem járt sikerrel. A madarak mindig csak Augstenhez térnek vissza. Két óra hosszat kereste az angol Langley házaspár a kis Donnát. A négyéves leányka eltűnt. Riasztották a rendőrséget, megkezdődött a kutatás. Egyszercsak hangos ugatásra lettek figyelmesek. A bernáthegyi kutya, Shandy adott jelt. Ott ült a tó partján, mellette pedig a csuromvizes, kimerült kislány. Donna beleesett a tóba, és a hatalmas Shandy az utolsó pillanatban mentette ki. A bernáthegyi és Donna azóta elválaszthatatlan jó barátok, és bár Shandyért már százezer forintnak megfelelő összeget is ajánlottak, Langleyék semmi pénzért sem adnák el.