Képes Újság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

Mint a már semmire sem jó lo­vakon a pisztolylövés. A modern európai színjátszás szereti a mozgást, a mozgáskultú­rát, a mozgás­dramaturgiát, és-hal érte, s nem egy helyütt akkor is, ha ennek nincs különösebb funk­ciója az eredeti mű eredeti dra­maturgiájában (mint például egyik­másik klasszikus műnél). A Vár­színház olyan darabot választott, amiben, ily módon, modern szín­házzá is tud válni. S olyan darabot választott egy­úttal, amiben három-négy fősze­replő mellett az ötödik főszereplő: a tánc. Ehhez az utóbbihoz ügyes­en színművészeti­ főiskolásokat talált. S főként: két remek koreográfust. Ők — Lothar Hamms és Éva Rein­­tahler — Berlinből érkeztek mint vendégek, a Metropol Theaterből. És az a „három-négy főszerep­lő"? Jobba Gabit és Andorai Pétert már említettük. Sietve kell hozzá­tennünk két másik nevet: Tordai Teriét és Trokán Péterét. Remekül játszanak mindent. Drá­mai pillanatokat teremtve minden­ben: dialógusban, monológjaikban. Aztán van még egy hatodik fő­szereplő is, aki Rockyt, a verseny­Bregyán Péter: „minden szerepet szeretek, mert erőpróbát jelentenek számomra” (Fotó: Katli István) sem, már meg volt oda a szerző­désem, de behívtak katonának, így nem is kezdhettem el az évadot. Másfél évre katonának vonultam. Közben a kaposvári színház kollek­tívája felbomlott, többen Buda­pestre szerződtek, a Nemzeti Szín­házba. Akkor már én sem akar­tam ott maradni. Kecskemétre szerződtem, így most, 26 évesen ez a kecskeméti évad lesz az első tel­jes évadom. — Nem szeretett volna Pestre szerződni? — Nézze, aki Pesten marad, az rendezőt játssza: Verebes István. Ő köti össze mint kikiáltó is, a tán­cot a szódrámával (és nem az író). Verebes István csillaga feljövőben van. Mindenütt, ahová vendégül meghívják, nagy sikert arat. A Thália Kabaréban is. Meg itt is. Végül, de nem utolsó sorban, kell megemlíteni Feleki Sárit, aki Mrs. Layden alakjában — az öreg hölgy szerepében — öreg és hölgy és remek színésznő. Mindez, így együtt, volna tehát a siker első és legfontosabb oka. Persze, az is az okok közé so­rolandó, hogy a Várszínház — most kitűnő érzékkel - olyan darabot választott, sőt készíttetett magá­nak, ami nemcsak modern, hanem amit vállalt feladatként, meg is tud oldani. Nem is akárhogy! — amihez őszintén gratulálunk. S őszintén kívánjuk, hogy egy­szer majd egy nehéz, feszes vagy görgedező szövegű, veretes, míves szódrámát is ugyanilyen sikerű, ugyanilyen értékű előadásban mu­tathassanak be. Mert a színházhoz — a Várszín­házhoz szintén — az is hozzátarto­zik. S. Gy. F. kétségtelenül közelebb van a film­hez, a tévéhez, a rádióhoz. Vidéki színpadon viszont nagyobb szerepe­ket kapunk. Ugyan melyik pálya­kezdő színész kap főszerepet buda­pesti színházban? Márpedig a szí­nészmesterséget csak állandó ját­szással, folyamatos szerepléssel le­het elsajátítani. Hiába vagyok Pes­ten, ha alig lehetek színpadon. Én „hosszútávfutó” vagyok, bízom a jövőmben. Minden szerepet szere­tek, mert erőpróbát jelentenek szá­momra. Nem szeretném, ha beska­tulyáznának. A színház egésze iz­gat; olyan színházat szeretnék, ahol minden fontos és mindenkinek egy a fontos: a közös munkával létre­hozott jó előadás. Bregyán Péter jelenleg Kecske­méten Moliére „Úrhatnám polgár” című vígjátékában Cleonte szere­pét játssza, a Nemzeti Színházban pedig meghívott vendégként az „Éj­jeli menedék­hely”-ben Vászka Pé­péi alakját formálja meg. Eöry Éva Hárman az előadás legjobbjai közül: Andorai Péter, Jobba Gabi, Feleki Sári Jegyzet egy filmről Hajtóvadászat fiatalokra Mario Monicellinek gonoszkodó humora van. Fel­tűnt ez már másoknak is, megkérdezték hát, hogy miért. Azt válaszolta, hogy a hozzá hasonló öreg­emberek, sajnos, már ilyenek. Könyörtelen öregember Vivaldi is, új filmjének az „Egy egészen kicsi kispolgárinak a főhőse, vagy inkább antihőse. Az olasz neo-realista filmekből is­mert sablonokkal alakítja Alberto Sordi azt a figurát, aki a ma Olaszországának legsemmitmondóbb kis­­hivatalnoka és azok közül az emberek közül való, akik semmi hasznot nem hajtanak, csak az állam egyre apadó emlőin élősködnek. Az ilyen kispolgár elpusztíthatatlan. Vivaldi is az: ha ő kiáll a sorból, rögtön beáll a fia. Ezért a fiát „kell megölni”. Monicelli egy rablótámadás alkalmával agyonlö­veti a banditákkal a kis Vivaldit , akit a rendkí­vül erőteljes egyéniségű, tojásfejű Vincenzo Crocitti játszik, é­s ezzel elindítja a film második vonalát, amely harsog az iróniától és esetenként vértől frö­­csög. Ha most jobban ismernénk Monicelli viszonyát a mai olasz irodalomhoz, elgondolkodhatnánk azon, hogy az író V. Ceramival együtt, válasznak szán­ta-e filmjét Dino Buzzati: „Hajtóvadászat öregekre” című novellájára. Kétségtelenül figyelemreméltó az az erőfeszítés, amellyel a kispolgár Vivaldi nem tűri, hogy a csa­lád egyetlen, nagyreményű fiát csak úgy, minden megtorlás nélkül eltapossák holmi banditák. Hiszen ebben az esetben sokkal többről van szó: egy tár­sadalmi réteg tovább, illetve túléléséről. Idetartozik a nemzedékváltás kérdése is, amellyel kapcsolatban a film alkotói szintén nem mindennapi nézeteket vallanak. Monicelli humora valóban frappáns és ezzel meg­felelően érzékelteti, hogy hősét csak akkor kedveli, akkor tűri meg, amikor harca kizárólag saját és családja biológiai fenntartására korlátozódik. Hadd éljen, hiszen azért ő is ember. Ennyit engedélyez neki, amikor azonban fia gyilkosával és esetünkben elfogadható ellenfelével kerül szembe , nem vitás, kivel szimpatizál. Az „Egy egészen kicsi kispolgár” második órájá­ban azonban el kell búcsúznunk Vivalditól mint kispolgártól, s ezzel befellegzett egy jól induló film­nek is. Helyét a tarthatatlanul hamis barbár filozó­fiával , a mindenáron való bosszúállás eltökéltsé­gével szívósan harcoló Vivaldi veszi át, akinek módszerei a gengszterek és a hasonlóan szegényes és hamis filozófiai háttérrel dolgozó olasz terroris­ták arzenáljából valók. Nagy kár, hogy Monicelli ezt a hálás témát nem bírta végig erővel és maga is rabja lett a szadizmus valóban „látványos” örö­meinek, s ezeket szívesen mutogatja nekünk visz­­szataszító, színes képeken. L. N. T. „EGY EGÉSZEN KICSI KISPOLGÁR " Színes olasz film. Főszereplő: Alberto Sordi. Rendező: Mario Monicelli 15

Next