Képes Újság, 1981. január-július (22. évfolyam, 1-27. szám)

1981-06-13 / 24. szám

münket, ki tudja, milyen látni­valók mellett haladtunk el eddig, de most valóban a láthatóra for­dul a figyelem. Egy különös épít­mény előtt állunk, illetve azt jár­juk körbe. — Furcsa ház, ugye? — kérde­zi Fodor József, aztán folytatja: — ezt az én nagyapám építette saját kezével, kanadai mintára. Valamikor a századfordulón ki­ment, a húszas években hazajött, és hozzákezdett egy kanadai for­májú házat építeni. Kétszintes a ház (vagy másfél), középen valami tornác, erkély­féle alacsony korláttal. Ha nem fehérre meszelt ház lenne, ha­nem fából való, westernfilm dísz­letének is nézhetnénk. Felmegyünk az erkélyre. A hár­mas bolthajtások ívében gyö­nyörködni, és illetlenül bekukkan­tani az ablakon. Olyan a rend, mintha állna az idő. És arra gondolunk: dehogy is világ vége ez! Hiszen, aki akar, Kanadáig ellát innen. Mi egy ki­csit most ott is élünk. Legalábbis, amíg az erkélyen pihenve kivár­juk, hogy megcsendesedjen a hir­telen jött tavaszi zápor. S meg­nézzük, hogy indul el a város felé a menetrend szerinti buszjárat. (Civilizáció IV.) Visszafelé haladunk az úton ... — Kedves Fodor József! Ha ha­talmában állna, valami ajándékot adni szülőföldjének, mit adna? — Csak azt, ami az előbb nya­kunkba is hullott. Esőt. Kellő idő­ben, szükséglet szerint. — Ez egy. Hármat adhat a me­sék szabálya szerint. — A másik, hogy ne legyen vé­ge itt az útnak. Fusson át raj­tunk, vezessen valahonnan vala­hová. Mert, ahol átmenő forgalom van, az a falu nem múlik el. Az él. — A harmadik? Földre néz, aztán föl, a megint vakítóan tiszta égre, simit egyet az állán, ami nem csoda, ez a harma­dik adomány. Meg kell fontolni. De már mondja is: — A harmadik, hogy amit ke­zünk munkájával teremtünk, te­remtettünk, becsüljék meg ve­zetőink, gazdálkodjanak vele jól, becsülje meg és fizesse is meg a társadalom. Világ végén fogant, de az or­szág közepéhez is méltó gondolat. Idegenvezetőnk, mesélünk, Fodor József A különös, kanadai mintára épült ház erkélye Dombok között a falu. Kisfüzes Eső után a kisfüzesi nagy utcán (Fotó: ifj. Soproni Béla)

Next