Képes Újság, 1985. július-december (26. évfolyam, 28-52. szám)
1985-09-14 / 37. szám
Kenedi Lia Fotó: Kiss Vera Gyermekkorom vakációinak öreg parasztjaira gondolok: bőrüket évtizedek nyarai cserzették szinte feketére, hátuk kapától, kaszától, s száz más szerszámtól hajlott meg. Sosem láttam, mikor indulnak a dolguk után — a nagyanyjánál nyaraló városi gyerek ilyentájt még a másik oldalára se fordult... —, csak alkonyati hazatérésükre emlékszem, fáradtság nyűgözte lábuk lassú ballagására. Láttam őket, ahogy az udvarra kitett lavórban derékig lemosakszanak, s tudom — mert hol itt, hol ott szomszédoltam —, hogy vacsorájukat szinte sietve költötték el, s már néztek is az újabb dolog után. Várt rájuk a kert, a veteményes esti locsolása; várta őket az állatok körüli munka, s ha ezzel végeztek, kerestek egy javításra szoruló szerszámot, egy meglazult kerítéslécet, egy betemetésre váró gödröt. Sosem láttam pihenni őket, a tétlenkedést szégyellnivalónak, elítélendőnek tartották. Még asszonyaik is restellték volna, ha csak egy percre úgy látszik, hogy tennivaló nélkül vannak. Egykis tercierére is úgy léptek át a szomszédba, hogy kötényük tele volt frissen szedett zöldséggel, vagy kezükben volt a nagykés, ami valamelyik baromfi közeli halálát ígérte, a „kellékek” pedig azt voltak hivatottak jelezni, hogy az asszony épp csak egy szusszanásnyira állt meg... A frissen locsolt estikétől, violától illatos koraestékhez hozzátartozott egy kis pletykálkodás a kispadon, de még ide is a kötelező fejtenivaló babbal, morzsolni való kukoricával érkeztek az assszonyok. Ha azt mondja nekik valaki, hogy tessék a kötényt leoldani, kést, tűzhelyet, kapát, sarlót két hétre elfeledni, tán úgy néznek rá, mint a hibbantra ... * Rájuk gondolok most ebben a Szabadság-hegyi majdnem-luxus üdülőben, ahol csak a teraszokat, közös helyiségeket díszítő növények majdnem egy millió forintot érnek;ahol a barátságos, komfortos szobákban úgynevezett mini bár van — kis méretű fridzsider hűtött üdítő italokkal —; ahol az étteremben tetszés, vagy alkalom szerint tudnak sárgával, kékkel, hófehérrel és mályvaszínnel teríteni, mert különböző színű damasztjaik és ezekhez illő hollóházi porcelánjaik vannak; ahol Hamvasné Bögre Julianna programszervező egyebek mellett szentendrei, velencei kirándulást, parlamenti látogatást, cirkusznézést, bográcspartit, budavári sétát ajánl, és egy estét a Maximban, ahol... Ahol megismerkedtem Négyesi Józseffel, a derekegyházi Aranykalász Termelőszövetkezet juhászával, aki közelebb lehetett a harminchoz, mint a negyvenhez, s mégis azt hallom tőle, hogy feleségével és két kisfiával életükben először nyaralnak együtt... — Bizony, mozgalmunk kicsit későn ébredt, akár az üdültetést, akár az oktatást nézzük... — mondja dr. Vándor Péter, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Oktatási és Üdülési Központjának igazgatója. — A téeszek előtt megalakulásuktól fogva ott állt a sürgető feladat: termelni, gabonát, gyümölcsöt, húst adni az országnak. Ott volt a háztáji, azt is el kellett látni — és a pihenés, illetve a tanulás valahogy perifériára szorult. — A téeszek harmadik kongresszusa 1976-ban határozatot hozott a fenti két feladat megoldására, de ez az épület — a Termelőszövetkezetek Háza — csak 1982-ben készült el. Költségeit — az eddigi 260, s a továbbiakban szükséges 40 milliót — a téeszek adták össze. A fővállalkozó MEZÉPSZER tapasztalatlanul is szép munkát végzett, gondos kivitelezője volt Kató Tibor terveinek. Abelsőépítészeti megoldások, amelyektől az épület oly lakályos és vonzó, Kígyósy Ágnes szakmai hírnevét öregbítik. A nyitott könyv formájú hatszintes épületben száznegyvenhat nagyobb részt kétágyas szoba, és hat apartman fogadja az üdülővendégeket, illetve a bentlakásos továbbképzések résztvevőit. Az utóbbiak rendelkezésére egy 250 személyes előadóterem áll, ami színházteremként is szolgál műsoros esteken. öt kisebb, egymásba nyitható vagy elkülöníthető terem, nyelvi laboratórium, könyvtár szolgálja a sokirányú képzést, amelyet négy csatornán szervez az itteni apparátus: tizenöt ember. A „Ház" minden évben meghirdet egy oktatási ajánlatot; ez mindazt a tudnivalót tartalmazza, amire a téeszek választott vezetőinek és tisztségviselőinek szükségük lehet. Szervezünk a speciális igényeknek megfelelően bizonyos hiányokat pótló tanfolyamokat; például a szövetkezetek képesítés nélküli könyvelői számára indított kurzusokon 1985-ben összesen háromezren vesznek részt. Állami támogatást sem oktatási, sem üdültetési tevékenységünkhöz nem kapunk, a képzés önköltséges, a részvételi díjat a küldő téesz fizeti, s az üdültetésnél is a szövetkezetek nyúlnak a zsebükbe, meg a TOT ad támogatást. Az itt pihenő téesztag nem fizet többet, mintha SZOT üdülőbe menne. S ami még hiányzik a kulturált szállás, a változatos, „masszívabb” étvággyal is számoló bőséges étkeztetés, az egész üdültetés fedezetéhez, azt a „Ház” így-úgy kigazdálkodja, például a helyiségek bérbeadásával. A szövetkezeti mozgalom fontos tanácskozásaitól nemzetközi konferenciákig sok program helyetkapott itt az elmúlt három évben. Az igazgató azzal büszkélkedik, hogy a tavasszal megnyitott Budapest Kongresszusi Központ mellett a másik létesítmény, ahol nagyszabású rendezvényekre lehetőség van, s állítását az is igazolja, hogy az idei „Orvosok a nukleáris háború ellen” nemzetközi orvoskongresszus számos résztvevője náluk lakott, programjaik jó részét itt tartották. Közvetlenül a megnyitás után — ezt is dr. Vándor Pétertől tudom —, még agitálni-győzködni kellett, hogy jöjjenek ide az emberek, vegyék birtokukba, ami az övék. Most már inkább arra kell vigyázniuk, hogy minden megye arányos részt kapjon ebből a nagyszerű lehetőségből. Bár ami a nagyszerűséget illeti, az igazgató óvatos: — Változatos programot kínálunk vendégeinknek itt, házon belül és a falakon kívül is. Viszont az aktív pihenéshez szükséges létesítmények teljes egészében hiányoznak: nincs sportpálya, nincs egy úszómedence, de ■még egy tekepálya sincs. Vagy: hiányzik egy hangulatos borozó, egy söröző, ahol az itt összeverődött ,hageti társaságok leülhetnének. Ezek a kiegészítő, szolgáltató részek csak a jövő évben, illetve 1987-ben készülnek el. Gondolom, e hiányosságok ellenére is az évi 5000 ember, aki itt, a XII. kerületi Normafa utcában pihenhet, üdülhet — talán életében először —, legalább anynyira elégedett, mint az újságíró, aki sok helyen megfordult már, sok kulturált, kényelmes üdülőt látott, de ennél kulturáltabbat, szebbet nem sokat. „Nyitott könyv" a Szabadság-hegyen Négyesi József derekegyházi juhász életében először nyaral családjával Az épület kívül-belül csupa virág Dr. Vándor Péter: „Kezdetben voltak gondjaink” 15