Képes Újság, 1985. július-december (26. évfolyam, 28-52. szám)

1985-09-14 / 37. szám

Kenedi Lia Fotó: Kiss Vera Gyermekkorom vakációi­nak öreg parasztjaira gondolok: bőrüket évtize­dek nyarai cserzették szinte feketére, hátuk kapától, ka­szától, s száz más szerszámtól haj­lott meg. Sosem láttam, mikor in­dulnak a dolguk után — a nagy­anyjánál nyaraló városi gyerek ilyentájt még a másik oldalára se fordult... —, csak alkonyati hazatérésükre emlékszem, fáradt­ság nyűgözte lábuk lassú ballagá­sára. Láttam őket, ahogy az ud­varra kitett lavórban derékig le­­mosakszanak, s tudom — mert hol itt, hol ott szomszédoltam —, hogy vacsorájukat szinte sietve költötték el, s már néztek is az újabb dolog után. Várt rájuk a kert, a veteményes esti locsolása; várta őket az állatok körüli mun­ka, s ha ezzel végeztek, kerestek egy javításra szoruló szerszámot, egy meglazult kerítéslécet, egy betemetésre váró gödröt. Sosem láttam pihenni őket, a tétlenkedést szégyellnivalónak, el­ítélendőnek tartották. Még asszo­nyaik is restellték volna, ha csak egy percre úgy látszik, hogy ten­nivaló nélkül vannak. Egy­­kis te­rcierére is úgy léptek át a szom­szédba, hogy kötényük tele volt frissen szedett zöldséggel, vagy kezükben volt a nagykés, ami va­lamelyik baromfi közeli halálát ígérte, a „kellékek” pedig azt voltak hivatottak jelezni, hogy az asszony épp csak egy szusszanás­­nyira állt meg... A frissen lo­csolt estikétől, violától illatos ko­­raestékhez hozzátartozott egy kis pletykálkodás a kispadon, de még ide is a kötelező fejtenivaló bab­bal, morzsolni való kukoricával érkeztek az assszonyok. Ha azt mondja nekik valaki, hogy tes­sék a kötényt leoldani, kést, tűz­helyet, kapát, sarlót két hétre el­feledni, tán úgy néznek rá, mint a hibbantra ... * Rájuk gondolok most ebben a Szabadság-hegyi majdnem-luxus üdülőben, ahol csak a teraszokat, közös helyiségeket díszítő növé­nyek majdnem egy millió forin­tot érnek;­­ahol a barátságos, komfortos szobákban úgynevezett mini bár van — kis méretű fri­­dzsider hűtött üdítő italokkal —; ahol az étteremben tetszés, vagy alkalom szerint tudnak sárgával, kékkel­, hófehérrel és mályva­színnel teríteni, mert különböző színű damasztjaik és ezekhez il­lő hollóházi porcelánjaik vannak; ahol Hamvasné Bögre Julianna programszervező egyebek mellett szentendrei, velencei kirándulást, parlamenti látogatást, cirkuszné­zést, bográcspartit, budavári sé­tát ajánl, és egy estét a Maxim­ban, ahol... Ahol megismerkedtem Négye­­si Józseffel, a derekegyházi Aranykalász Termelőszövetkezet juhászával, aki közelebb lehetett a harminchoz, mint a negyven­hez, s mégis azt hallom tőle, hogy feleségével és két kisfiával éle­tükben először nyaralnak együtt... — Bizony, mozgalmunk kicsit későn ébredt, akár az üdültetést, akár az oktatást nézzük... — mondja dr. Vándor Péter, a Ter­melőszövetkezetek Országos Ta­nácsa Oktatási és Üdülési Köz­pontjának igazgatója. — A tée­szek előtt megalakulásuktól fog­va ott állt a sürgető feladat: ter­melni, gabonát, gyümölcsöt, húst adni az országnak. Ott volt a ház­táji, azt is el kellett látni — és a pihenés, illetve a tanulás vala­hogy perifériára szorult. — A téeszek harmadik kong­resszusa 1976-ban határozatot hozott a fenti két feladat megol­dására, de ez az épület — a Ter­melőszövetkezetek Háza — csak 1982-ben készült el. Költségeit — az eddigi 260, s a továbbiakban szükséges 40 milliót — a téeszek adták össze. A fővállalkozó ME­ZÉPSZER tapasztalatlanul is szép munkát végzett, gondos kivitelezője volt Kató Tibor terveinek. A­­belső­­építészeti megoldások, amelyek­től az épület oly lakályos és von­zó, Kígyósy Ágnes szakmai hír­nevét öregbítik. A nyitott könyv formájú h­atszintes épületben száznegyvenhat nagyobb részt kétágyas szoba, és hat apartman fogadja az üdülővendégeket, il­letve a bentlakásos továbbkép­zések résztvevőit. Az utóbbiak rendelkezésére egy 250 személyes előadóterem áll, ami színházte­remként is szolgál műsoros este­ken. öt kisebb, egymásba nyitha­tó vagy elkülöníthető terem, nyelvi laboratórium, könyvtár szolgálja a sokirányú képzést, amelyet négy csatornán szervez az itteni apparátus: tizenöt em­ber.­­ A „Ház" minden évben meghirdet egy oktatási ajánlatot; ez mindazt a tudnivalót tartal­mazza, amire a téeszek választott vezetőinek és tisztségviselőinek szükségük lehet. Szervezünk a speciális igényeknek megfelelően bizonyos hiányokat pótló tanfo­lyamokat; például a szövetkeze­tek képesítés nélküli könyvelői számára indított kurzusokon 1985-ben összesen háromezren vesznek részt. Állami támogatást sem oktatá­si, sem üdültetési tevéken­ysé­günkhöz nem kapunk, a képzés önköltséges, a részvételi díjat a küldő téesz fizeti, s az üdültetés­nél is a szövetkezetek nyúlnak a zsebükbe, meg a TOT ad támoga­tást. Az itt pihenő téesztag nem fizet többet, mintha SZOT üdü­lőbe menne. S ami még hiányzik a kulturált szállás, a változatos, „­masszí­vabb” étvággyal is számoló bősé­ges étkeztetés, az egész üdültetés fedezetéhez, azt a „Ház” így-úgy kigazdálkodja, például a helyisé­gek bérbeadásával. A szövetkeze­ti mozgalom fontos tanácskozá­saitól nemzetközi konferenciákig sok program helyet­­kapott itt az elmúlt három évben. Az igazga­tó azzal büszkélkedik, hogy a ta­vasszal megnyitott Budapest Kongresszusi Központ mellett a másik létesítmény, ahol nagysza­bású rendezvényekre lehetőség van, s állítását az is igazolja, hogy az idei „Orvosok a nukleá­ris háború ellen” nemzetközi or­voskongresszus számos résztvevő­je náluk lakott, programjaik jó részét itt tartották. Közvetlenül a megnyitás után — ezt is dr. Vándor Pétertől tu­dom —, még agitálni-győzködni kellett, hogy jöjjenek ide az em­berek, vegyék birtokukba, ami az övék. Most már inkább arra kell vigyázniuk, hogy minden megye arányos részt kapjon ebből a nagyszerű lehetőségből. Bár ami a nagyszerűséget illeti, az igazga­tó óvatos: — Változatos programot kíná­lunk vendégeinknek itt, házon belül és a falakon kívül is. Vi­szont az aktív pihenéshez szüksé­ges létesítmények teljes egészé­ben hiányoznak: nincs sportpá­lya, nincs egy úszómedence, de ■még egy tekepálya sincs. Vagy: hiányzik egy hangulatos borozó, egy söröző, ahol az itt összeverő­dött ,hageti társaságok leülhetné­nek. Ezek a kiegészítő, szolgálta­tó részek csak a jövő évben, illet­ve 1987-ben készülnek el. Gondolom, e hiányosságok el­lenére is az évi 5000 ember, aki itt, a XII. kerületi Normafa utcá­ban pihenhet, üdülhet — talán életében először —, legalább any­­nyira elégedett, mint az újságíró, aki sok helyen megfordult már, sok kulturált, kényelmes üdülőt látott, de ennél kulturáltabbat, szebbet nem sokat. „Nyitott könyv" a Szabadság-hegyen Négy­esi József derekegyházi juhász életében először nyaral családjával Az épület kívül-belül csupa virág Dr. Vándor Péter: „Kezdetben voltak gondjaink” 15

Next