Kereskedelmi Szakoktatás, 1941. szeptember – 1942. március (49. évfolyam, 1-7. szám)

1941-10-01 / 2. szám

54 Kereskedelmi Szakoktatás XIIIX. évi. Szakáll Zsigmondról is. Amikor Szakáll Zsigmond az egyesület elnöki tisztét átvette, az volt a reményünk, hogy az egyesület ismét hosszabb időn át él­vezheti a vezetés állandóságát s új elnökének céltudatos vezetése mellett szol­gálhatja feladatait. Ez a reményünk — mindnyájunk legőszintébb sajná­latára — nem teljesülhetett. Dr. Szakáll Zsigmondot a betegsége megakadá­lyozta abban, hogy az elnöki tisztet huzamosabb időn át betöltse. Működésé­nek azonban így is maradandó emlékei vannak. Az ő nevéhez fűződik­­— egyebek között — budapesti házunk telkének megvétele, amivel nagy lépést tettünk a tanárság egyik régi vágyának megvalósulása felé. Hálás szívvel mond köszönetet Margócsy Emil társelnöknek is, aki a főtitkárral együtt kifejtett áldozatos munkájával lehetővé tette, hogy egyesületünk működését az átmenet időszakában zavartalanul folytathassa és belső harmóniáját meg­őrizze ; továbbá aki költséget és fáradtságot nem kímélve elsőnek kereste fel a visszatért kereskedelmi iskolák igazgatóit és tanárait, és tolmácsolta nekik a magyar kereskedelmi iskolai tanárság legőszintébb örömét és üdvöz­letét. Kéri Margócsy Emil társelnököt, hogy közreműködését a jövőben se vonja meg tőlünk, mert áldozatos lelkére, gazdag tapasztalataira és mindig a békés kiegyenlítést kereső egyéniségére az egyesületnek a jövőben is szük­sége lesz. Ezután ismertette a szándékokat, amelyekkel az egyesület elnöki székét elfoglalja. Amikor — úgymond — egyesületünk céljain gondolkodom, a régi céh­­világ sok kedves emléke tűnik fel előttem. Annak a kornak emléke és han­gulata, amelyben az egyhivatású­nk igazi hivatásközösséget alkottak : együtt örültek, együtt gyászoltak, s egyesült erővel törekedtek arra, hogy rendjük minden tagja jól töltse be a maga feladatát, és ennek fejében megkapja azt a megbecsülést és ellátást, amelyet munkájával valóban kiérdemelt. Mi más lehet a mi törekvésünk is, mint ápolni az összetartozás érzését; megosztani hivatási gondj­ainkat és örömeinket; vállvetve keresni hivatásunk betöltésé­nek legcélszerűbb módjait és eszközeit, hogy nemzetünk anyagi és szellemi boldogulását minél inkább elősegíthessük, s abban a magunk boldogulását is fölleljük? Ámde : nem túlzás-e az, ha egyéni és tanárkari feladataink mellett még az egyesület hivatási feladatairól is beszélünk? Mit nyújthat az egyesület a kereskedelmi szakoktatásnak olyat, amit mi magunkban vagy a magunk tanári testületében meg nem adhatunk? Erre a kérdésre ma nem nehéz felelnünk. Olyan korban élünk, amely a hivatási közösségek értékgyarapító erejét világosan felismeri. Pár évtizeddel ezelőtt még divat volt minden közösséget úgy felfogni, mint tagjainak puszta összességét, a közösség teljesítményét pedig mint a beletartozó egyedek erő­kifejtésének egyszerű eredőjét. Ahogy az akkor divatos lélektan az emberi lelket is úgy képzelte, mint egyszerű érzetek sokaságát és mechanisztikus kapcsolatait. Ezzel szemben : a mai lélektannak alapvető tanítása, hogy a lélek több, mint eleműnek puszta halmaza ; hogy van valami a lélekben, ami a részeket egységbe foglalja, s olyan teremtő szintézisben egyesíti, amelynek alkotásai messze felülmúlják az egyes részek munkájának eredményeit. Ugyan­így : ma már aligha van komoly gondolkodó, aki ne látná és vallaná, hogy a közösségbe tartozás nemcsak lelki igénye az embernek, hanem képességei kibontakozásának, alkotóereje kifejlődésének elengedhetetlen feltétele. Az igazi hivatásközösség: a kori szellem kialakítója ; a kor értékes hagyományainak letéteményese és gyarapítója ; a nemzeti munka folytonosságának biztosítéka , a nemzeti erő és kultúra egyik forrása. A magyar kereskedelmi iskolai tanár­ság nemcsak azért tömörült egyesületbe, mert a kartársakkal való találkozás és együttlét mi­ndnyájunk óhaja és öröme, hanem azért is, mert egyesült erővel is szolgálni akarjuk nemes hivatásunkat és azon át a magyarság örök és egye­temes céljait. Olyan feladatok, amelyeket közös erővel tudunk csak megoldani, bőven kínálkoznak számunkra. Azok az ismeretkörök, amelyeket mi művelünk és tanítunk, jórészt még újkeletűek, s egyes részleteikben, néha rendszerükben

Next