Kereskedelmi Szakoktatás, 1941. szeptember – 1942. március (49. évfolyam, 1-7. szám)
1941-10-01 / 2. szám
XLIX. évi Kereskedelmi Szakoktatás Törpefenyő, boróka megakasztott, Fejem felett a végtelen virrasztótt, Szomszédságomban villámok cikáztak. A sziklák — mint én — hol égtek, hol fáztak. Hullott a lelkem vére — verejtéke, — De feljutottam — s megérte, megérte! S ha most pályám végén mérleget készítek, s összevetem küzdelmeimet,csalódásaimat, sikertelenségeimet, sebeimet, amiket a tanítás terén és országos egyesületünkben is kaptam az osztályrészemül jutott rózsákkal, úgy alázatos szívvel köszönöm meg a jó Isten megsegítő végtelen kegyelmét és felemelt fővel mondom a költővel : megérte, megérte. Szeressétek továbbá a rátok bízott magyar ifjúságot. Tanári körökben, módszeres értekezleteken, egyesületünkben hányszor elhangzott a panasz, hogy tanítványaink tehetségtelenek, gyenge előképzettségűek akikkel nem lehet eredményt elérni. Ne felejtsétek el, hogy ez a magyar fiatalság. Úgy szeressük őket, ahogy vannak, hibáikkal, hiszen a mi véreink. Legfeljebb arra buzdítson bennünket a gyenge anyag, hogy még többet dolgozzunk, még több szeretettel foglalkozzunk velük, mert hisz ő belőlük lesz a jövő nemzedék. Több munkánknak és talán több imádságunknak meg lesz az eredménye, hogy a következő nemzedék már tökéletesebb lesz, s így lehet, hogy a következő tanárnemzedéknek már könnyebb dolga lesz. És szeressük egymást végül mi tanárok, kiknek közös a sorsunk. S ha szeretjük és megbecsüljük egymást, akkor szeretni fogjuk oszágos egyesületünket is, amelyet közel fél évszázaddal ezelőtt alapítottak, s amelyet a többi tanáregyesületek is irigységgel emlegettek, mert elismerték, hogy benne mindig összhang, megértés és testvéri összetartás volt és szeretem hinni, hogy ezentúl is az lesz. Hisz a testvéri lánc most évről-évre értékes láncszemekkel gyarapodik. A szenvedések, megaláztatások, várakozások nehéz füzében megacélosodott szemek kerültek a visszatért hazai földekről mindenünnen. S elnöki megnyitóm befejezéséül arra kérlek benneteket, a régieket, újakat, öregeket, fiatalokat, hogy szorosan fogjuk egymás kezét mi a népek tengerében oly árván, egyedülálló magyarok. Ilyen gondolatokkal eltelve az isteni gondviselésbe vetett rendületlen bizakodással, s a jövő iránti legszebb reményekkel eltelve, nyitom meg a Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesületének 48. évi rendes közgyűlését. Dr. Horn József elnöki beköszöntője, Dr. Horn József meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat, amely iránta már a nyár elején, a kartársak írásbeli állásfoglalásában, s most a közgyűlésen is megnyilatkozott, továbbá a megtisztelő szavakat, amelyeket Margócsy Emil társelnök hozzá intézett és a kartársi ragaszkodásnak azt a jóleső melegét, amely feléje árad. Az egyhangú bizalomnak ez az ismételt megnyilatkozása és a kartársi szeretőnek feléje sugárzó melege bátorítja arra, hogy a kitüntető megbízást —erői fogyatékosságának és a reá háruló egyéb feladatoknak tudatában is — vállalja. Majd meleg szavakkal emlékezett meg közvetlen elődeiről , elsősorban néhai elnökünkről és vezérünkről , Dengl Jánosról, aki másfél évtizeden át állott egyesületünk élén és ereje legjavát a mi ügyeinknek szentelte. Annak az élénk és tartalmas életnek, amelyet egyesületünk a huszas évek második felében és a harmincas években átélt, ő volt a kristályosodási pontja és fő erőforrása. Örömmel vett részt összejöveteleinken, átérezte bajainkat, vállalta gondjainkat és ereje teljes latba vetésével küzdött értünk és hivatási eszményeinkért. Meleg szavakkal emlékezett meg közvetlen elődjéről: dr.