Kereskedelmi Szemle, 1967 (8. évfolyam, 1-5. szám)
1967-01-01 / 1. szám
A GAZDASÁGI VERSENY SZEREPE AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BELKERESKEDELEMRE WILCSEK JENŐ Gazdasági mechanizmusunk reformjának egyik lényeges vonása, hogy az áru- és pénzviszonyokat, a piacot az eddiginél jóval nagyobb mértékben kívánja a tervgazdálkodás szolgálatába állítani. A központi, tervszerű irányítás megerősítésével a legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzés: a fő fejlődési irányok és népgazdasági arányok, s a dinamikus egyensúly megvalósulását közgazdasági eszközökkel elérni. A tervutasítások megszűnése mellett a részleges egyensúlyt — a globális egyensúlyon belül, az egyes termékek, illetve termékcsoportok tekintetében — az új gazdasági mechanizmusban a piac hivatott biztosítani. Miután a népgazdaságban a globális egyensúly tervezése meghatározott feltételezések alapján történik, a részleges egyensúly tényleges megvalósulása olyan szocialista piac működését feltételezi, amely — eltérően a tőkés piactól — az állam által befolyásolt, szervezett, szabályozott piac. Minden befolyásolás ellenére is előfordulhat azonban, hogy a piac nem igazol bizonyos feltételezéseket, és ezért visszahat magára a tervre is. A piac működése nemcsak a részleges egyensúlyok központilag nehezen biztosítható megteremtése szempontjából jelentős. A piac alkalmas arra, hogy objektív értékítéletet alkosson a termelésben — és a forgalomban — ráfordított munka társadalmi hasznosságáról. A piac objektív ítélete kiterjed arra, hogy a a társadalmi munkaráfordítások mennyiben voltak teljes egészükben szükségszerűek, éspedig mind mennyiség, mind minőség szempontjából. A piacon az eladó és vevő, a kínálat és a kereslet találkozik. A termelés és a szükségletek egyre fokozódó differenciáltsága mellett a kínálat és kereslet előzetes, részletekbe menő egyeztetése jelenleg megoldhatatlan feladatnak látszik. Ennek következtében előzetes szabályozás esetén sem kerülhetők el bizonyos veszteségek. Ha a piac utólagos szabályozó hatása következtében előálló veszteségek kisebbek, mint azok a veszteségek amelyek a részletekbe menő, előzetes szabályozás velejárói, akkor a piaci mechanizmus működése társadalmi haszonnal jár. A gazdaságirányítási reform feltételezése éppen az, hogy a szocialista szervezett, befolyásolt piac utólagos szabályozása és a gyorsabb fejlődés következtében előálló előnyök meghaladják az előzetes, részletes szabályozás okozta, elkerülhetetlen veszteségeket. A szocialista építés kezdeti szakaszában — különösen a háborús pusztulások után — minden előállított termék vevőre talál. Erre a szakaszra — a tapasztalatok szerint — jellemző hogy a fejlődés üteme igen gyors, a szocializmust építő országok megszüntetik a munkanélküliséget, lehetőség szerint minél gyorsabban