Kereskedelmi Szemle, 1967 (8. évfolyam, 1-5. szám)
1967-01-01 / 1. szám
A GAZDASÁGI VERSENY SZEREPE 3 szer: verseny folyik a monopóliumok között is, részben az oligopolista szervezet következtében, részben azért, mert a monopóliumoknak érdeke a fogyasztási struktúra olyan módosulása, amely a keresletet saját termékeik irányában növeli. A termékek egyre szélesebbé váló helyettesítési lehetősége, a termelés és a fogyasztás növekvő differenciáltsága, a rohamos technikai fejlődés egyszerűen lehetetlenné teszi a verseny teljes kiküszöbölését. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a fejlődő országok, a szocialista tábor mellett, egyre nagyobb gazdasági jelentőségre tesznek szert, és hogy a tőkés országok között minden integrációs törekvés ellenére is folyik versengés, akkor nyilvánvaló, hogy a verseny — bár némileg változott formákban — ma is jellemzője a tőkés piacoknak. Folyik verseny a szocialista tábor országai között is. Ennek a versenynek a jellege ugyan alapvetően más, mint a kapitalista országok versenyének és annak a versenynek, amelyet a szocialista országok a tőkés piacokon folytatnak, de a szocialista országok egymás közötti kapcsolataiban sem lehet a versenyt kizárni. A szocialista országok is szívesebben vásárolnak jobb minőségű termékeket egymástól és a korszerűbb, valamint olcsóbb termék a szocialista táboron belül is versenyképesebb a kevésbé korszerűnél vagy drágábbnál. A szocialista országok közötti külkereskedelmi kapcsolatok szélesítésének, növekedésének üteme nem egyforma. A Szovjetunió segítséget nyújt valamennyi szocialista országnak gazdasága fejlesztéséhez, de joggal várhatja el, hogy a neki szállított termékek is korszerűségben, árban versenyképesek legyenek. A népi demokratikus országok egymás közötti kapcsolataiban is szerephez jut a verseny, annak ellenére, hogy számos egyezmény segítségével igyekeznek az előzetes szabályozás eszközeit lehetőleg széles körben alkalmazni. De a nemzetközi kapcsolatokra fokozottan érvényes, hogy nem lehet mindent előzetesen, részletekbe menő tervben szabályozni. Gazdaságirányítási rendszerünkben az ipar és a kereskedelem eddig is versenyre kényszerült a külföldi piacokon. A piaci mechanizmus működésének hatásait tehát eddig sem tudtuk kikapcsolni. Ez a külföldi piacokon megvalósuló verseny termelésünknek több, mint egyharmadát érintette. A verseny hatásait azonban nem a vállalatok, hanem a népgazdaság egészének elszámolásaiban érzékeltük. Ez sok bonyodalomra, a népgazdaságban a tisztánlátás akadályozására vezetett. A jövőben a külföldi verseny következményei közvetlenül is befolyásolják majd a vállalatok eredményeit és tevékenységét, ami lehetővé teszi a piaci impulzusok jóval gyorsabb, rugalmasabb érzékelését a vállalatok tevékenységében, az eddiginél összehasonlíthatatlanul nagyobb tisztánlátást a népgazdaságban és a verseny műszaki fejlődést ösztönző hatásának nemcsak gyorsabb, de hatékonyabb érvényesülését is. A belföldi piacon sem lehetett a versenyt teljesen kikapcsolni, jóllehet hosszú ideig sokan éppen ebben látták a szocialista gazdaság fölényét a kapitalista gazdasággal szemben. Ma már egyre többen vallják, hogy különösen olyan nyílt jellegű gazdaságban, mint a miénk, nemcsak nem lehetséges, de nem is ésszerű belföldön a verseny teljes kikapcsolására törekedni, és ezzel a gazdaságot mintegy két, egymástól élesen elválasztott és működésében is igen különböző szektorra bontani. A népgazdaság egységes egész, amely Magyarország esetében ezer szállal kapcsolódik a különböző külföldi piacokhoz, aminek konzekvenciáit tudomásul kell venni. A szocialista piac szervezett, befolyásolt, szabályozott volta sem jelenti, mert nem jelentheti, a verseny kikapcsolását. Jelenti azonban — és ez igen lényeges