Kereskedelmi Szemle, 1967 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A GAZDASÁGI VERSENY SZEREPE 3 szer: verseny folyik a monopóliumok között is, részben az oligopolista szervezet következtében, részben azért, mert a monopóliumoknak érdeke a fogyasztási struktúra olyan módosulása, amely a keresletet saját termékeik irányában növeli. A termékek egyre szélesebbé váló helyettesítési lehetősége, a termelés és a fo­gyasztás növekvő differenciáltsága, a rohamos technikai fejlődés egyszerűen le­hetetlenné teszi a verseny teljes kiküszöbölését. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a fejlődő országok, a szocialista tábor mellett, egyre nagyobb gazdasági jelentőségre tesznek szert, és hogy a tőkés országok között minden integrációs tö­rekvés ellenére is folyik versengés, akkor nyilvánvaló, hogy a verseny — bár né­mileg változott formákban — ma is jellemzője a tőkés piacoknak. Folyik verseny a szocialista tábor országai között is. Ennek a versenynek a jellege ugyan alapvetően más, mint a kapitalista országok versenyének és annak a versenynek, amelyet a szocialista országok a tőkés piacokon folytatnak, de a szocialista országok egymás közötti kapcsolataiban sem lehet a versenyt kizárni. A szocialista országok is szívesebben vásárolnak jobb minőségű termékeket egy­mástól és a korszerűbb, valamint olcsóbb termék a szocialista táboron belül is versenyképesebb a kevésbé korszerűnél vagy drágábbnál. A szocialista országok közötti külkereskedelmi kapcsolatok szélesítésének, növekedésének üteme nem egyforma. A Szovjetunió segítséget nyújt valamennyi szocialista országnak gaz­dasága fejlesztéséhez, de joggal várhatja el, hogy a neki szállított termékek is korszerűségben, árban versenyképesek legyenek. A népi demokratikus országok egymás közötti kapcsolataiban is szerephez jut a verseny, annak ellenére, hogy számos egyezmény segítségével igyekeznek az előzetes szabályozás eszközeit le­hetőleg széles körben alkalmazni. De a nemzetközi kapcsolatokra fokozottan ér­vényes, hogy nem lehet mindent előzetesen, részletekbe menő tervben szabá­lyozni. Gazdaságirányítási rendszerünkben az ipar és a kereskedelem eddig is ver­senyre kényszerült a külföldi piacokon. A piaci mechanizmus működésének ha­tásait tehát eddig sem tudtuk kikapcsolni. Ez a külföldi piacokon megvalósuló verseny termelésünknek több, mint egyharmadát érintette. A verseny hatásait azonban nem a vállalatok, hanem a népgazdaság egészének elszámolásaiban ér­zékeltük. Ez sok bonyodalomra, a népgazdaságban a tisztánlátás akadályozására vezetett. A jövőben a külföldi verseny következményei közvetlenül is befolyá­solják majd a vállalatok eredményeit és tevékenységét, ami lehetővé teszi a piaci impulzusok jóval gyorsabb, rugalmasabb érzékelését a vállalatok tevékenységé­ben, az eddiginél összehasonlíthatatlanul nagyobb tisztánlátást a népgazdaságban és a verseny műszaki fejlődést ösztönző hatásának nemcsak gyorsabb, de haté­konyabb érvényesülését is. A belföldi piacon sem lehetett a versenyt teljesen kikapcsolni, jóllehet hosszú ideig sokan éppen ebben látták a szocialista gazdaság fölényét a kapitalista gaz­dasággal szemben. Ma már egyre többen vallják, hogy különösen olyan nyílt jellegű gazdaságban, mint a miénk, nemcsak nem lehetséges, de nem is ésszerű belföldön a verseny teljes kikapcsolására törekedni, és ezzel a gazdaságot mint­egy két, egymástól élesen elválasztott és működésében is igen különböző szek­torra bontani. A népgazdaság egységes egész, amely Magyarország esetében ezer szállal kapcsolódik a különböző külföldi piacokhoz, aminek konzekvenciáit tu­domásul kell venni. A szocialista piac szervezett, befolyásolt, szabályozott volta sem jelenti, mert nem jelentheti, a verseny kikapcsolását. Jelenti azonban — és ez igen lényeges

Next