KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1906
IV. Életiratok, történelmiek - Dávid Ferencz. Kanyaró Ferencz
194 DÁVID FERENCZ. szolgája, ki élénk kárörömöt érez urának óhajtott elvesztén. Melius az ő emberséges Jehova Christusától a kegyetlen kath. cseh Christophoz tér inkább s megcsókolja a kezében forgatott vaskorbácsot, mert ugyanazon egy csapással nem csak az ő hitfeleire, de egyúttal ellenfeleire is halálosan lesújt vele. E Hortobágy felől felhangzott, de már a Bakonyban eltanult szilaj kanász vagy juhász rivalgásból megtudhatjuk, hogy az unitárizmusnak 1570-ben már hazánkban is vesztek el nemes vértanúi, kik a rabságban sínylő Egri Lukács letört zászlója mellett mind halálig hiven megmaradtak. E magyar vértanúk a már ismeretlen: Máté guardianus, Mezőgyáni Ambrus és a többi — csak akkor is! „Isten éltesse" nemes emlékeket, — Melius szavaiként. Prózában is ad ki versével egy időben vitatkozó műveket a „szegény parasztikus" Melius az erdélyi Franciscanusok ellen, kik mindannyian Blandrata Ferencek és Francisco Blandratiak, blandratisták, ecebolisták, Vargák, rossz lator Antichristus eretnekek, Belial tanítványai és Baalzebub, Belzebub fiai. Bajos volna most a sok felsorolt „ördögi hazugságból" ide valót idézni. A sziklakeblű kannibál remekel e majdnem utolsóig elpusztult emberevő, kettős művében is, mely sok ellenmondásával és dühös kitöréseivel rendkívül heves, elvakult szenvedélyre mutat; de azt is meg kell vallanunk: most mégsem oly piszkosan pórias és czigányosan alszerű, mint előbbi szokott bibliamagyarázatai. Csáki Mihály kancellárius 1570 febr. 15--én Meliust megintette a kiadott törvényszegő „gúnyversekért, szidalmakkal teli könyvekért" s figyelmeztette őt, ne adjon ki ezentúl semmit „az egyház bírálata és jóváhagyása, vagy a felség engedélye nélkül." (Pokoly I. 232.) Az erdélyi ref. egyházkerület törvénytudó történetirója 333 év múlva lelke mélyéből megbotránkozik a kancellárnak hivatalból való „vakmerő" beavatkozásán. „A fejedelem ezen rendeletével mintegy oltalmába veszi a bomladozó unitárius tudományt, véli sanda gyanúval Pokoly.2 Nem kell itt fölöttébb ! Lásd e káromlással telt művet arczátlan szidalmával az unitár, kollégium könyvtárában. V. ö. Szabó, Régi M. Iyvtár. I. 77. sz. 2 Helyre kell itt igazítanunk a fiatal irónál megbomlott tudományt. Ha Pokoly ismerné a K. M. Kvtárt, ott megláthatná, hogy a váradi dispu-