KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1974
3. szám - KÖNYVSZEMLE
• Menyhárt árultatásáról, mellyel elszakad a második választott János királtul, melyet sokáig unitárius szerző művének tartottak s feltehetőleg 1566-ban írták. Újabb igazolások szerint szerzője Bornemisza Péter. A drámát Karádi Pál unitárius prédikátor nyomtatta ki Abrudbányán 1569-ben. ... . . azért gondolom — írja Karádi —, hogy kinyomtassam, hogy mindenek ezt látván példát vegyenek ebből az áruitatásnak eltávoztatására ..." VESZELOVSZKY IVÁN Sommer János halálának négyszázadik évfordulójára figyelmeztet Dankanits Ádám (is) A Hét 1974. augusztus 9-i, 32. számában. „Jó költő volt, de rossz keresztény" — idézi Sommer életrajzíróját, Seivertet, aki ezzel a sommás ítélettel intézte el „a hazai radikális gondolkodás" egyik előfutárát. Négyszáz évvel ezelőtt esett a Kolozsvárt dúló pestis áldozatául, röviddel azután, hogy versben figyelmeztette Istent: ne pusztítsa el az embereket, mert nem lesz, aki imádja! A német nyelvű verset Gál Kelemen is közli A kolozsvári unitárius kollégium története című munkájában (Kolozsvár, 1935. II. 367), s Borbély Istvánnak a Keresztény Magvetőben megjelent tanulmánya (A mai unitárius hitelvek kialakulásának története. 1924. 54—59) nyomán elmondja, hogy Sommer János az Odera melletti Frankfurtban tanult, költészettel és zenével foglalkozott. Huszonegy éves korában mint katona került Heraklit Despot vajda, moldvai fejedelem szolgálatába, majd Cotnari ban létrehozta az első moldvai latin iskolát. Amikor a bojárok elűzték a vajdát, Sommer Erdélybe menekült. 1565-ben a brassói gimnázium igazgatója, két év múlva Besztercére ment igazgatónak, ahonnan az 1569. évi nagy vallási mozgalmak Kolozsvárra vonzották. 1571-től haláláig volt az unitárius főiskola igazgatója, a hagyomány szerint Dávid Ferenc egyik leányát vette feleségül. János Zsigmond felett tartott klasszikus latinsággal megírt emlékbeszédet. Dankanits idézett cikkében így jellemzi Sommert: „Gondolkodása egészében a deizmus felé tart." S ha csak nem egy szokványos fordulatról van szó abban a verssorában, amelyben megállapítja, hogy „általa fizetett katona kezétől hal meg a paraszt", úgy ez a sor arról tanúskodik, hogy Sommer közel állt a társadalmi összefüggések dialektikus megértéséhez. Harminc egynéhány éves volt, amikor meghalt. Seivertet parafrazálva, „jó költő és merész gondolkodó" volt. Annak tartotta a kortárs és a későbbi európai szellem egyaránt. * Kitűnő tanulmányt közölt Imreh István egyetemi előadótanár A székelykeresztúri múzeum emlékkönyvében (melyet Hargita megye Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottsága adott ki; különlevonat, 1974. 191—205) Ősök és erkölcsök Keresztúr-fiúszékben címen. A Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának kolozsvári történeti levéltárában fellelhető Matskási család levéltárában megőrzött egyik jegyzőkönyv alapján bemutatja, hogy milyen volt Keresztúr fiúszék 38 településének erkölcsrendészeti helyzete 1823-ban. Mivel ezeknek a községeknek többsége unitárius lakosságú, figyelemreméltó, hogy az összeírás alkalmával mennyi garázdát, tolvajt és prédát, hit s tisztelet nélkül élőt, valamint