A kert 1895
1895-03-15 / 1. szám - Molnár István: Angol téli arany parmén
Szemei: kicsinyek, rövidek, a vesszőhöz fekvők és tompavégüek, szürkés pikkelyekkel boritvák, egymáshoz közel állanak. Rügyei: szintén kicsinyek, tompavégüek, inkább alacsonyak és vastagok és többnyire világos gesztenyeszínű pikkelyekkel fedvék. Rügyeinek képzésére, kedvező időjárás mellett egy év is elegendő lévén, gyakori eset e fajtánál, hogy 2—3 éven át folytonosan terem. Levelei: középnagyok, tojásdadok, mereven rézsűt elállók, nyelükről völgyesen szétterülő a levelek szélei rendesen felfelé hajlók, felső lapjukon csupaszok és sima sötétzöldek, alsó lapjukon szürkés zöldek, széleiken nagy, tompa fogakkal. A levélnyél vastag, elég hosszú, mereven, rézsútosan felfelé álló, levélpálczái többnyire keskenyek, sarló alakúak. A rügyeket csokor alakban körülvevő 45 levél keskenyebb és hosszabb és kevésbbé völgyesek, mint a szemlevelek. A gyümölcs : I. rendű minőségű, középnagy, sőt törpe és alakjákon nagy és igen nagynak is nevezhető. A gyümölcs alakja : kúpos gömbalakú s többnyire magas, szabályosan boltozott. Legvastagabb a közepén, honnét kelyhe felé szelíden fogy és tompa csúcsot alkot; a szára felé pedig mindinkább, de szintén szelíden szélesedve, talpban végződik. Szára rövid vagy középhosszú, fás és mély, szabályos tölcséralakú, rozsdával részben bevont tölcsérszerű üregbe helyezett. Kelyhe nagy és nyílt, vagy félig nyílt, osztványai elég hosszúk, hegyesek, és hegyükkel hátragörbülők. A kehely egy kissé sekély, tágas és ránczos falu üregben ül, melynek falairól az alakfákon termelt fejlettebb gyümölcsöknél egyes gyenge, lapos bordák húzódnak le a gyümölcs közepéig, sőt néha egy kissé ezen alul is. A gyümölcs színe: A finom, sima tapintatú gyümölcs eleinte zöldessárga, érett állapotában aranysárga, napos oldalán számos piros csikókkal bevont és ezek közt ugyancsak piros pettyekkel behintett, gyöngébb piros csíkok még a gyümölcs árnyékos oldaláról sem szoktak hiányozni. Ezenkívül a gyümölcs be van hintve apró, zöldszegélyű piros pontokkal is. Rozsdafoltok leginkább a szár mélyedésében szoktak előfordulni. Tusa : sárgásfehér, finom, tömör, keményes, de érett korában mégis elég porhanyós. Leve nem nagyon bő, főleg áll ez száraz időjárású években, ize kis savanynyal és édes mandula ízzel kevert, czukros és kellemes. Magháza nyílt tengelyű, rekeszeiben ép, vaskos, rövidke magvakat rejtő. A kehely nyílása felül széles, alul tompa kúp alakú és a gyümölcsbe nem hatol mélyen lefelé. Érés ideje novembertől januárig van rendesen , meleg fekvésekben és alakfákon már októberben kezd érni, néha férgesedés folytán már szeptemberben megpirosodik s husa megsárgul. Általában azt lehet mondani, hogy hazánk felső és keleti (erdélyrészi) vidékein normálisan érik december-januárban, sőt a Szepességben ettem már tavaszszal is épen, legmegfelelőbb állapotában parmént. Hasonnevei: Mint minden igen elterjedt gyümölcsfajtának, úgy a téli parménnek is számos synonimái vannak. Ezeket már azért is ismernünk