A kert 1895
1895-12-15 / 18-19. szám - Hírek - Olvasóinkhoz - Előfizetési felhivás - Bottor István: Bereczki Máté - Pályázat - Chrysanthemum-kiállitás - Virágkiállitás a vidéken - Burgonya óriás - Uj parkok - Az alföldi paprika és hagymaforgalom
egyetlen nagyobb művével távolról sincs még kimerítve, azt igazolja az a számtalan közlemény, mely részben a külföldi, de nagyobb részt a hazai szaklapokban látott napvilágot; de igazolja azt elsősorban maga „A Kert" is, mely mai számunkban hozza a derék hazafi utolsó irodalmi tevékenységének bizonyítékait. S ím, ki hitte volna, hogy nemsokára már fájó szívvel és sajgó kebellel vesszük a tollat kezünkbe, hogy ügyünk ez ifjúi hévvel küzdött s immáron jobb létre szenderült harczosával szemben — ugyanazon a helyen rójjuk le kegyeletünk adóját, ahol még az ő ajkáról halljuk a gyümölcsészet érdekében felemelt intelmeit. Mi, kik ismertük az ő nemes szenvedélyét s a gyümölcsészet iránt viseltetett határtalan buzgóságát, lehetetlen, hogy meg ne álljunk egy pillanatra e dicső emlékű férfiú sírjánál s végig ne tekintsünk azon a küzdelemmel és anyagi gondokkal terhes életen, melynek ő jóformán — 71 esztendőnyi hosszú életén keresztül — mindvégig osztályosává len. Bereczki 1824-ben született a nógrádmegyei Romhány községben ; atyja szegény kőfaragó mester volt, aki fiára vajmi keveset költhetett; minélfogva az már kora ifjúságában is önmagára volt utalva s már ekkor volt kénytelen a megélhetés nehéz problémájával megküzdeni ; szegény szülői — bár mennyire is szerették fiukat s bárhogy fáradoztak annak kiképeztetésén —nem voltak képesek et csak a legszükségesebb anyagi eszközökkel is támogatni A még alig 15 éves ifjú tehát már nagyon korán kényszerült kenyérkereset után látni, mely neki a megélhetést is biztosítsa s azt is lehetővé tegye, hogy kedvelt tanulmányait folytathassa. És az ifjú Bereczki szilárd akaratereje győzött; a correpetitorsággal szerzett és megtakarított fillérekből iskoláit — a váczi gymnasiumban — sikeresen kijárván, Pesten a jogot is elvégezte. Ekkor vált aztán alkalma arra is, hogy forró hazaszeretetét is bebizonyítsa, hogy imádott hazája szabadságának megvédelmezésére fegyvert fogjon s hogy kiküzdje a haza e féltett kincsét, melyet — mint ő maga mondja — szívesen váltott volna meg akár élete árán is. De másként következett el . . . A küzdelem meghiusult s a bajtársak a csaták mezején hullottak el. »Az ő szive is vérzett; az ő szemében is könnyeket fakasztott a fájdalom s a haza vesztett ügye fölötti kétségbeesés ; de neki volt egy őrző angyala, mely nem engedte, hogy bánata tengerébe elmerüljön. Szivéről a vért, szemeiből az égető könynyeket letörölte a gyümölcsészet kegyes istennője — Pomona. Hét hosszú esztendeig kelle bujdosnia! A merre elhaladt, nemes gyümölcsfákkal jelölte meg útját s áldás kelt nyomában, mely megédesité a bujdosás keserű kenyerét. A sok esztendei nélkülözés lassan kint megtörte az ifjú kedélyét s csak akkor ébredt fel ismét a jövőbe vetett reménye, midőn a haza alkotmányának hajnala újra kezdett pirkadni. Egy nyugodtabb élethez fogott hivatalt — körjegyzőséget — vállalt. De a hivataloskodással járó sok »irkálás« nemsokára abbahagyatta vele ezt a pályát is. Megint csak gyümölcsfáihoz vágyódott vissza, melyeknek szeretetteljes ápolásában, nevelésében lelte ő legnagyobb örömét. Ezidőtájt került aztán Mezőkovácsházára, a derék Sármezey családhoz, a gyermekek mellé nevelőül, ahol végre egy nyugodt otthonra tett szert, ahol szerető szívek közt élte le végső napjait is, ahol minden szabad idejét a gyümölcskertészetre fordítván, ennek művelését, fej — 752 — 54*