A kert (1896)
1896-10-15 / 21. szám - Gyümölcsészet - Angyal Dezső: Burdett Angelina
Burdett Angelina. (Lásd színes műmellékletünket.) Gyümölcsös kertjeinkben sokkal nagyobb számban találhatók még olyan szilvafák, amelyek termése másra sem alkalmas, mint pálinkafőzésre. Ez már magában véve is elég ok lehet arra, hogy használható, jó szilvafajták után kutassunk és a beváltakkal ezeket átoltsuk. Ilyen, kisérlettételre alkalmas szilvafajta, a színes képünkön is bemutatott Burdett Angelina szilvája, mely daczára annak, hogy korántsem új keletű, még most sincsen jóságához mérten elterjedve. Származása felől Doroning azt állítja, hogy Angolországban Dowling southamptoni birtokos nyerte az 50-es évek vége felé magról és a 60-as években kezdett elterjedni. Csakhogy akkor még nem volt szokásban egy-egy új fajtával olyan vásári zajt csapni, mint napjainkban és így csak jóformán a tanulmányi czélból gyűjtők előtt vált ismeretessé, kik számos jó tulajdonságait felismerve törekedtek azt terjeszteni. Nálunk különösen boldogult Bereczki Máté fáradozott ennek megismertetésén , de csak kevesen követték önzetlen tanácsait és igy nálunk még most is jóformán újdonság számba mehet, miért is adjuk rövid leírását a következőkben: Fája. Egészséges, edzett, középerős növésű, korán és bőven termő. Alkalmas alacsony és féltörzsű fának, melyen elég szabályos gömbalakú koronát alkot, úgy, hogy metszeni, alakítani keveset kell, ami a nagytermelésnél szinte igen fontos szempont. A fekvésben és talajban nem igen válogatós, már emiatt is megérdemli a széleskörű kísérletezést. Gyümölcses helyüket jól megállják fájukon és tartós esőzések alkalmával sem repedeznek vagy rothadnak egyhamar. Ez pedig aránylag kevés szilvafajtáról mondható el. Gyümölcse: Közép nagy, néha valamelyest nagyobb, többnyire tojásdad-gömb alakú, sokszor ettől eltérő lapított gömb, majd egy ikerszilvához hasonló. Vágánya feltűnően mély és széles, a gyümölcsöt két egyenlőtlen félre osztó. Szára : közép hosszú, vékony, zöldes-barna színű és bunkóban végződő. Szármélyedése sekély, néha felszínes. Bibepontja sárgás, a gyümölcs felületére mintegy reá helyezett, majd ismét a vágány egyik felén ülő. Héja : vastag, húsától könnyen elváló kékesfekete, néhol halványpiros foltokkal és sűrű világoskék hamuval. Pontozata: ritkás, sárgás vagy fakószínű. Húsa: zöldessárga, áttetsző, tömött, bő levű, édes, illatos, kevéssé savanykás izű. Magva: húsától jól, némely száraz években nem egészen elváló, szabálytalan tojásdadalakú, közép nagy. Érés ideje: Augusztus közepétől szeptember közepéig, némely hűvösebb tájakon, szeptember végéig terjed.