A kert (1896)

1896-10-15 / 21. szám - Gyümölcsészet - Angyal Dezső: Burdett Angelina

Burdett Angelina. (Lásd színes műmellékletünket.) Gyümölcsös kertjeinkben sokkal nagyobb számban találhatók még olyan szilvafák, a­melyek termése másra sem alkalmas, mint pálinka­főzésre. Ez már magában véve is elég ok lehet arra, hogy használható, jó szilvafajták után kutassunk és a beváltakkal ezeket átoltsuk. Ilyen, kisérlettételre alkalmas szilvafajta, a színes képünkön is bemutatott Bur­dett Angelina szilvája, mely daczára annak, hogy korántsem új keletű, még most sincsen jóságához mérten elterjedve. Származása felől Doro­ning azt állítja, hogy Angolországban Dowling southamptoni birtokos nyerte az 50-es évek vége felé magról és a 60-as években kezdett elter­jedni. Csakhogy akkor még nem volt szokásban egy-egy új fajtával olyan vásári zajt csapni, mint napjainkban és így csak jóformán a tanulmányi czélból gyűjtők előtt vált ismeretessé, kik számos jó tulaj­donságait felismerve törekedtek azt terjeszteni. Nálunk különösen bol­dogult Bereczki Máté fáradozott ennek megismertetésén , de csak keve­sen követték önzetlen tanácsait és igy nálunk még most is jóformán újdonság számba mehet, miért is adjuk rövid leírását a következőkben: Fája. Egészséges, edzett, középerős növésű, korán és bőven termő. Alkalmas alacsony és féltörzsű fának, melyen elég szabályos gömbalakú koronát alkot, úgy, hogy metszeni, alakítani keveset kell, a­mi a nagy­termelésnél szinte igen fontos szempont. A fekvésben és talajban nem igen válogatós, már e­miatt is megérdemli a széleskörű kísérletezést. Gyümölcses helyüket jól meg­állják fájukon és tartós esőzések alkal­mával sem repedeznek vagy rothadnak egyhamar. Ez pedig aránylag kevés szilvafajtáról mondható el. Gyümölcse: Közép nagy, néha valamelyest nagyobb, többnyire tojás­dad-gömb alakú, sokszor ettől eltérő lapított gömb, majd egy iker­szil­vához hasonló. Vágánya feltűnően mély és széles, a gyümölcsöt két egyenlőtlen félre osztó. Szára : közép hosszú, vékony, zöldes-barna színű és bunkóban végződő. Szármélyedése sekély, néha felszínes. Bibe­pontja­ sárgás, a gyümölcs felületére mintegy reá helyezett, majd ismét a vágány egyik felén ülő. Héja : vastag, húsától könnyen elváló kékes­fekete, néhol halványpiros foltokkal és sűrű világoskék hamuval. Pon­tozata: ritkás, sárgás vagy fakószínű. Húsa: zöldessárga, áttetsző, tömött, bő levű, édes, illatos, kevéssé savanykás izű. Magva: húsától jól, némely száraz években nem egészen elváló, szabálytalan tojásdad­alakú, közép nagy. Érés ideje: Augusztus közepétől szeptember közepéig, némely hűvö­sebb tájakon, szeptember végéig terjed.

Next