A kert (1896)

1896-03-01 / 5. szám - Hírek - Adakozás Bereczki szobrára - Bereczki-Bagyinszki - Gresincky Antal: Nymphaea thermalis - Kertészeti tanfolyam Kassán - Gyümölcsészeti tanfolyam a vidéken - Vasuton érkező élő virágok házhoz szállitása - Virágkorzó Fiuméban - A drezdai második nemzetközi kertészeti kiállitás 1896-ban - A nizzai virágcsata - A millenáris kiállitásra utazók figyelmébe

kézből, a sir örök homálya borult a ha­zája üdvén karddal, tollal és egy hosszú munkás élet összes tevékenységével fá­radhatatlanul és szakadatlanul küzdő fiára. Siratja őt Pomona, kinek hivatot­tabb apostola magyar földön máig sem volt nála. Magyar volt ő minden izében? kinek hazája iránt lángoló szereteténél talán csak igénytelen szerénysége volt nagyobb. Olyan volt ő, ki nem a dicső­ségért, nem a hírnévért, nem a haszon­ért, hanem egyesegyedül honfitársai jó­létének emeléséért, a gyümölcsészetnek hazánkban addig elhanyagolt ügyéért ön­zetlenül munkálkodni nem szűnt meg haláláig. Jó részben az ő akadályokat, fáradságot nem is­merő munkásságá­nak érdeme az, hogy a hazai gyü­mölcsészet ügye ad­dig nem sejtett roha­mos fellendülésnek indult országszerte és a nemzet leg­szélesebb rétegeiben egyre erősebb gyöke­ret vert.Kiváló honfi­társunk maradandó emlékét mi sem bizto­síthatja jobban, mint az ő nagyszabású négy­kötetes munkája, melyben a magyar pomo­logia alapja az ö örökbecsű megfigyeléseire sziklaszilárdsággal van letéve és a melyen az anyagi eszközök teljes hiányában is soha nem lankadó buzgósággal és vál­tozatlan munkakedvvel élete végső nap­jáig dolgozott. A mindenható különös kegyelméből hosszú élet jutott neki osz­tályrészül és azt bölcsen használta fel. Csak igy létesülhetett az a nagy alapvető munka, melynek minden perczét felál­dozta. S ha mi, életben maradt pályatár­sai és tisztelői mégis arra gondolunk, hogy a legnagyobb magyar pomológusnak más maradandó emléket is állítsunk: tesszük ezt azért, mert tudjuk, érezzük, hogy sokkal, nagyon sokkal tartozunk az elhunyt emlékének. Meg akarjuk mutatni, meg kell mutatnunk, hogy önzetlen, egye­dül a közjóért élő fiát, a magyar nemzet meg tudja még becsülni és emlékének az egész világ, a nyilvánosság előtt áldozni kiván! Emléket óhajtunk emelni tehát a hazafiúi erényben oly kiváló Bereczki Máténak, a munka emberének, a gyü­mölcsészet felkent apostolának, olyan em­léket és azon helyre, mely méltó hozzá és azokhoz, a­kik az ő áldásos életének legtöbbet köszönhetnek, a­kik az ő mű­ködését ismerik és méltányolni is tudják. Adakozzunk a nemes czélra, ki mennyit képes! Ne hiányoz­zék a jómódú ado­mánya mellől a sze­gényebb fillérje sem, hisz az ő működése — mint a nap — mindenkire kiter­jesztő áldásos hatá­sát! Igy lesz az em­lék méltó és kegye­letteljes zarándok­helye mindannyiunk­nak, kik bátran elmondhatják, hogy mig élt mindnyájunké volt. Nymphaea thermalis. «A Kert» I. évi 4-ik számában olvasom e sorokat: «A lukács fürdői tó beboltozása folytán Magyar­ország Flórájának egyik speczialitása, a Nymphaea thermalis kipusztul ...» Min­denesetre sajnálatos, hogy édes hazánk egyik pontján e különleges növény pusz­tuló félben van; hanem van még Magyar­országon egy hely é­s másutt az ország­ban, úgy tudom, nincs is — hol bőven díszlik a Nymphaea thermalis. A Nagy­várad mellett levő egyik hévvízben, a Püspök- vagy Szt. László-fürdőben. Mind­járt ott, hol e csodálatos gyógyvíz, több forrásban felfakad, nagy mennyiségben 54. ábra. Nymphaea thermalis.

Next