A kert 1898

1898-05-01 / 9. szám - Közelről és Távolról - Bereczki Máté emlékszobrának leleplezése

öntudat? Ha van valami, bizonyára azt mondja magában : Én fa vagyok, földhöz lánczolt rab. Itt születtem, itt élek és itt halok meg ezen a helyen. Ti pedig, a­kik alattam jártok, ti törpe emberek vagytok. Oda mehettek, a­hova akartok. És én még sem cserél­nék veletek, mert nekem két anyám van: a föld, meg a nap és mind a két anyám holtomig szeret engem. Én valamennyi fa között még­is a jegenyefát szeretem legjobban. Sem árnyéka sem gyümölcse, jól tudom, de van valami az ő egyedül­valóságában, hajthatatlan­ságában, felemelkedettségében, a­mi tet­szik nekem. Ha meghalok, azt szeretném, ha egy jegenyefát ültetnének a siromra. Nekem kedves az a gondolat, hogy egy­kor jegenyefa leszek és állok, mint éltem, magányosan, hallgató lombokkal, folyton az eget nézve , nappal a felhőket, éjjel a holdat, a csillagokat. Gárdonyi Géza, Bereczki Máté emlékszobrának leleplezése, Budapest, 1898 április 10. Nagy pomologusunk szobrát április 10-én, vasárnap délelőtt 11 órakor leplez­ték le a budai kertészeti tanintézet kert­jében. Az érczbe öntött mellszobor a magyar gyümölcstermelők elismerésének s hálájának konkrét kifejezése az iránt, ki askota életmódra adta magát csak azért, hogy kedvencz foglalkozásának szentelhesse minden perczét. Mint tudjuk, a nagy gyümölcstermelő halála után a szoborépítés eszméje Molnár István, kir. tanácsos, a kertésziskola megteremtője, a mostani gyümölcsészeti miniszteri biztos agyában s szivében fogamzott meg s mű­vére Angyal Dezső igazgatóval akkor tet­ték a koronát, mikor a szoborról a leplet lehuzatták. A virágos lejtőn, a burkolt szobor köré diszes társaság gyűlt. Darányi miniszter mellett államtitkára s minisztériuma főbb emberei : Máday, Dobokay, Kapeller taná­csosok, Lónyay Ferencz titkár jelentek meg. Az O. M. G. E.-t Forster igazgató, Szilassy titkár, Kodolányi Antal, Bálás Árpád, kir. tanácsosok képviselték. Kecs­kemétről id. Katona Zsigmond. Hont­ megyét a Czibulka alispán vezetésével jött bizottság képviselte. Ott volt Bethlen András gr. volt földmivelési miniszter, Gyer­tyánffy igazgató, Matuska Alajos polgár­mester, Hutyra igazgató, Ujváry Béla, szá­mos nő és sok érdeklődő, Mayer Ede, a szobor készítője. Az ünnepet a Hymnusz eléneklése nyi­totta meg, erre Molnár István vázolta Bereczki életét, küzdelmeit, ideális törek­véseit, az eredményeket, a melyeket el­ért s a melyek méltóvá tették az ércz­szoborra. A gyönyörű beszédből megörökítendő­nek tartjuk a Bereczki életrajzára vonat­kozó adat megörökítését, melyet ily rész­letezéssel eddig még nem ismertünk. . . . «Bereczki Máté született 1824-ben Nógrádmegye Romhány községében sze­gény iparos szülőktől. Az elemi iskolákat falujában, a gimná­ziumot nagy nélkülözések közt Váczott végezte. Csak ugy tanulhatott ő jó maga is, hogy másokat taníthatott az alsóbb osztályok tantárgyaiból. Ugyanígy küz­ködve végezte Budapesten a jogi és állam­ — 293 —

Next