A kert 1899
1899-12-01 / 23. szám - Gyümölcsészet - Fekete Ferencz: Az egres- vagy ribizkebokrok metszése
val befödni. A mely helyen előzetesen is fa állott, oda újra ne ültessünk, ha lehet, más fát, mi okból a gyümölcsös felújításánál igen nagy gödrök készítendők és azok újra betemetésénél máshonnan körült jó minőségű földet kell használni. Magasan álló altalajvizzel biró talajoknál az ültetést csak azután kezdhetjük el, amidőn már alagcsöveztünk, vagy a halmos ültetést kell alkalmazni. A fák alatti terület mezőgazdaságilag, vagy kertészetileg lesz kihasználva. A gyümölcsös területén termesztendő növények bizonyos hatással vannak a fákra, azért nem közönyös, hogy mely növények üizettetnek el a gyümölcsösbe. A legkedvezőtlenebb hatással van a gyümölcsfákra a luczerna, azután a lóhere-félék. A gramineák szinte nem a legkedvezőbben hatnak a fákra, mert a talajt kiszívják és kiszárítják, azért állandó füvelőt nem tanácsos a fák alatt létesíteni, hanem változó rendszert folytatni herefélékkel, közben a talajt is megművelvén. Gabonaféléket termelni a gyümölcsösben szintén nem ajánlható. Kapás növények nincsenek a gyümölcsfák ártalmára, mert azok alá rendesen trágyázni szoktak és köztes mivelésben részesülnek. A szántóföldön való gyümölcstermelésnél 40—50 méter távolságra ültetik a fákat és minden fasor mellett két oldalt egy-egy méterre parlagon hagyják heverni a földet. Mauthner Ödön, 130 Az egres- vagy ribizkebokrok metszése. Az egres vagy köszméte raczionábilis tenyésztésénél egyik legfontosabb ápolási munka a bokrok megmetszése, mert bármint trágyázzuk is azokat, ha megfelelő metszésben nem részesülnek, nyomorúságos bogyókat teremnek, melyek csakis kompót, befőtt készítésre használhatók fel éretlen korukban. A kellő megmetszés nélkül a köszméte bokor buján fejlődve, úgy összegabalyodik, hogy áthatolhatlan tüskeerdőt képez, ahova sem a levegő, sem a világosság nem hatolhatnak be; a régi törzseket moha növi be, a fiatalokból pedig annyi gyökhajtás fejlődik, hogy gyümölcsképzésről szó sem lehet. A ribizke vagy egres megmetszésének czélja elsősorban is az, hogy a bokrok közei szellőztetve legyenek. A metszésnél fűrész és kerti olló segítségével először is az öreg mohos törzseket nyessük ki, az egy éves gyökhajtásokból pedig csak három-négyet hagyunk meg a legerősebbek közül. E fiatal törzsecskéknek alsó mellékhajtásait szinte eltávolítjuk, hogy a levegő és világosságnak utat nyissunk, mert különben az itt fejlődő növények csak nyomorognak. A nedvdús gyökhajtásokat lehetőleg tőnél kell elmetszeni és szükségesetén a földet is eltávolítani a tövekről. Ha a tő körüli föld el van taraczkosodva, legczélszerűbb az egész bokrot eltávolítani, mert különben a taraczktól nem szabadulunk meg. Még a leggondosabb tisztogatás mellett sem volna szabad a régi taraczkos helyre új bokrot ültetni. Igen czélszerűtlen továbbá, idősb bokrokat, habár a legjobb gyökerező képességgel bírnak is, új ültetésnél felhasználni, mely czélra mindenkor csak iskolázott, fiatal törzseket használjunk. Az idősebb bokrok tisztogtásán kívül, a metszésnél a korona mikénti fejlesztése és gyümölcsrügyek létrehozására is kell törekvésünknek irányulni. Czélunknak megfelelő koronát úgy készíthetünk, hogy valamennyi sűrűn álló és gyenge ágakat eltávolítjuk, úgy hogy a levegő szabadon juthasson a korona belsejébe, mert csak így várhatunk szép, ízletes gyümölcsöt. Az egyéves hajtások — 757 — 50*