A kert 1899
1899-12-15 / 24. szám - Élősdiek - Mágócsy-Dietz Sándor: A taplós gombák
A taplós gombák. Irta: Mágócsy-Dietz Sándor. (Folytatás.) Tény azonban, hogy a fiatal korában inficziált gyümölcsfa nem fog nagyobb kort elérni. Erre kitűnő példát találni Felső-Magyarország elhanyagolt gyümölcsöseiben; feltűnő volt előttem az, hogy e vidék paraszt-gyümölcsöseiben, különösen a szilvásokban igen korán, fiatalon pusztulnak el a különben sem erőteljes szilvafák. Ezek majd mindegyikén megtalálhatni a taplós gombát. Miként jutott ez a gomba ily korán be e fákba, melyeket bizony a parasztgazda vajmi keveset kerülgetett kertészkéssel Néhány esetben a jelenséget sikerült megfejtenem. Ugyanis ez elhanyagolt szilvafák korhadásnak esvén áldozatul, tő-, sőt gyökérsarjakat is eresztettek, melyek az anyatörzs elhalása után helyükön hagyattak, e sarjak azonban nemcsak származásukat köszönhették az anyatörzsnek, de abból származásuk helyén át a korhadást okozó mycelium is beléjük költözött, miáltal a sarjfák különben sem hosszúra nyúló élete még hamarább ért véget. Ebből következtetve csakis ép fából származó sarjakat szabad felnevelni, ha már egyáltalán sarjakkal akarjuk gyümölcsöseinket benépesíteni. Azon gombák, melyek gyümölcsfáinkon élősködve, külső megjelenésüknél fogva a taplós gombák név alá foglalhatók össze, a magasabb rendű gombák, a frasidimoycetes (pálczika spórások csoportjának a Hymenomycetes (hártyás gombák, húsos gombák) rendjébe tartoznak. Az e rendbe tartozó családok közül különösen a Folyporei (likacsgombák) családja foglalja magába a tulajdonképpeni taplós gombákat. Életmódja s a termőtesteknek külső megjelenési módjánál fogva a Hydnei (tüskés gombák), Thelephorei és Agaricini (lemezes gombák) családba sorolt egyes fajok mutatnak külsőleg hasonlóságot a Polyporeihez, miért is a laikus által a taplós gombákhoz soroztatnak s épp ez okból e név alatt ismertetem őket, megjegyezve azonban, hogy ez összefoglalás nem felel meg a természetes csoportoknak s csakis a termőtestek külső termetének többé-kevésbé való egyezésén alapszik. Talán nem végzek felesleges munkát, ha e gombák sorából azokat, melyek gyümölcsöseinkben*) gyakoriabbak s feltűnőbbek, Schröter nyomán alább felsorolom. Ochroporus igniarius. (L.) Schröt. (Polyporus igniarius. Fr.) (Lásd a 167. és 168. ábrákat.) Termőteste évelő, fás, igen kemény állományú, belől rozsdabarna, öves, eleintén majdnem gömbölyűen gumószerű, később pata- vagy párna alakú, többnyire igen vastag, 6—20 cm. hosszú és széles, egészen 10 cm. vastag, felül fiatalon finom, pelyhedező sárgabarna, később kopasz, kemény, szürke vagy feketélő, fénytelen kérgű, körkörös barázdákkal. Széle tompa, legömbölyödő. Alsó, egészen lapos felén találjuk a spórákat fejlesztő, illetőleg a hymeniumot hordó réteget, a hymenophorumot, mely többékevésbé tágas csövekből áll. A csövek *) A gyümölcsfák és cserjék közül csak az alma, körte, dió, cseresznye s ribiszkére voltam figyelemmel. - 805 -