A kert 1904
1904-04-15 / 8. szám - Méhészet - Binder: Siket, vagy meddő méhpetékről
A terminust, hogy mikor történjék az első permetezés, határozottan megjelölni nem lehet , mert e tekintetben a legnagyobb befolyással van a tőkék fejlődöttségi állapota, továbbá a talaj vegyi összetétele. Tudjuk ugyanis azt, hogy míg vidékenkint előbb lesz a szőlő megmunkálva, addig máshol meg jóval későbben történik az , de még hozzájárul azon körülmény is, hogy a melegebb fekvésű szőlőkben a növényi vegetáczió sokkal gyorsabb, mint más hűvösebb fekvéseknél. Így aztán azon sem igen lehet csodálkozni, hogy az egyik vidéken már arasztos a szőlő hajtása, addig máshol meg alig indult még meg. Igen fontos marad végül az, hogy mihelyt a vesszők annyira megerősödtek, hogy a tőkék közt bátran járkálhatunk, hogy a beoltandó alanytőkék vesszőit az oltásra előkészítsük. Ismert sajátsága az amerikai alanyfajoknak az, hogy sokkal több hajtást fakaszt és fejleszt, mint amennyire voltakép szükség van s hogy ezen fölös hajtások a táperőt hasztalanul ne pazarolják, csak annyit hagyunk meg, mint amennyire éppen szükségünk van, a többit pedig tőből kitördeljük. Ha ezt tenni elmulasztjuk, a sok fölös hajtás a tőkét annyira elcsöppüsiti, hogy annak idején alig fogunk alkalmas hajtást találni, amelybe sikerrel oltani lehet. Liebbard Béni: Siket, vagy meddő méhpetékről. Éppen most lesz tíz esztendeje annak, hogy a német, osztrák és a magyar méhészek vándoregylete Bécsben tartotta 39-ik vándorgyűlését. Ezen a vándorgyűlésen Vogel Vilmos, az Eichstädter Bienenzeitung szerkesztője egy érdekes előadást tartott a siket vagy meddő méhpetékről melyekből, az ő állítása szerint, sem dolgozó méh, sem here nem lesz, következésképpen anya sem és ha a méhész figyelmét el találja kerülni, hogy a szép rendes sorokban álló petefiasításból nem fejlődnek álcrák és fedett sejtek, a nép elég rövid idő alatt elpusztul utódok hiányában. Azóta figyelemmel kísértem a méhészeti szakirodalmat, de ilyen jelenséget nem találtam leírva, legalább konkrét esetet nem, és mármár kezdtem hinni, hogy talán tévedett Vogel, vagy nem a saját tapasztalásából merítette előadása tárgyát a siket méhpetékről. Bántott a dolog, mert ismertem Vogelt nemcsak, de személyes barátom is volt, s tudtam, hogy komoly, képzett ember, aki olyat, ami nem felel meg a valóságnak, nem gond és olyasmiről, aminek valódiságáról személyesen meg nem győződött, előadást nem tart , különben pedig ritka megfigyelő és erős következtető képességgel rendelkező férfiú volt. Már jóformán el is felejtettem a siket tojások előadását, mikor nemrégiben egyik legjelesebb méhészünk, nagytiszteletü I Uray József, csomaközi ev. ref. lelkész, egy olyan esetről irt nekem, mely teljesen egyezik Vogel esetével és amely eset bizonyságot tesz arról, hogy Vogel való dolgokról beszélt. És lehet, hogy az ilyen esetek nem is olyan ritkák, hanem inkább az olyan szem és az olyan megfigyelő képesség ritka, aminővel Vogel birt és aminőről Uray úr felfedezése tanúskodik. Ki tudja, hogy hány család megy tönkre azért, mert az anyja siket