A kert 1915
1915-03-15 / 6. szám - Konyhakertészet - H. János: A bokorbab nagyban való termesztéséről
tüskés boronával és hengerrel megjártassuk a területet. Először akkor kapáljuk meg a babot, ha kikelése után már fejlődésbe indult, másodszor pedig 2—3 héttel az előző kapálás után, úgy hogy a begyomosodást megelőzzük. A kapálások után végzendő gyomlálásra csak akkor lesz szükség, ha a növények tömöttségében — valami oknál fogva — hiányok állanak be s ily helyeken verné fel a gyom magát. A kapálást — nagyban való termesztésről lévén szó — soros müvelőkkel, lókapákkal végeztetjük el. Ezek jól és olcsón dolgoznak s egy napon csak 2—3 munkást kötnek le, ami a mai háborús világban megbecsülhetetlen. A második kapálásnál, illetve a netalán szükségessé vált gyomlálással a bab körül szükséges munkálatokat el is végeztük. Az aratás akkor kezdődhet meg, amikor a hüvelyek szárazak s a magvak teljesen beértek. Maga a teljes beérés hamar egymásutánban vagy egyszerre szokott megtörténni. A bab aratása, a nyüvés, vagyis a növényeknek gyökerestől való kitépése útján történik, amely munkában gyermekeket használunk fel. A bab kitépett növényét utánszáradás végett kis boglyákba, petrenczékbe rakjuk össze, amelyeket esős idő esetén s jobb fajtáknál, egy-két villa szalmával is letakarhatunk. Utánszáradás végett legjobb volna természetesen a learatott termést fedél alatt szikkasztatnunk de ezen czélra ritkán van megfelelő nagy helyünk. A PS napig tartó szikkasztás után a termést behordjuk és kicsépeljük. Nálunk általában még ma is a hadarót használják a cséplésnél, addig már jó babcsépelő gépek is kaphatók, sőt a más czélra szolgáló cséplőgépek is kevés költséggel nagyon alkalmasan átalakíthatók A 2—3°£-nyi törési kárt is kikerülhetjük a géppel való cséplésnél azáltal, hogy a bab cséplését a mag megereszkedett, szijjas állapota alatt (ködös idő, eső után néhány nap) végeztetjük el. Az ily módon csépelt magvakat azonban száraz szellős helyen néhány napig vékony rétegben ki kell teregetnünk, hogy a teljes kiszáradás megtörténhessék. Cséplés után a magot mielőtt elraktároznák vagy eladnák, feltétlenül meg kell tisztítanunk a tört és fejletlen magvaktól, a szeméttől és a nyüvés következtében közéje került földtől. Jól fizetett magvakat a tisztítás után még fényezni is szokták. A törött és apróbb magvakat kettős működésű osztályozó hengerrel választjuk külön. A magvak között lévő port, kisebb földtörmelékeket és szemetet szerelő rosták, míg a nagyobb földtörmelékeket gyorshajtású gyakori rostálással és többszöri lapátolással távolíthatjuk el. A fényezés bármely rosta vagy egy erős, érdes szövetű zsák segélyével történik meg néhány perc alatt, ugy hogy 2 munkás egy nap 30—35 zsáknyi magot is meg tud fényezni. Az elraktározó helyiségnek száraznak és szellősnek kell lennie, mert különben a bab megdohosodik s ily állapotában semmire sem lesz használható. Ismeretes dolog, hogy az egerek a babot nem bántják s egyéb rovarellenségek is az elraktározott babhoz csak a végszükség esetén nyúlnak. A babnak nagyon sok változata van termesztés alatt, de ezek között lényeges belső, tartalmi különbség alig van. A különbségek rendesen csak külső, alaki tulajdonságúak. A meglévő sok változatot két csoportra osztjuk, mégpedig a török vagy csótány és a közönséges bab csoportjára. A közönséges bab lehet ismét kétféle, u. m. karós és bokorbab. Nagybani termesztésre csakis a fehér magot termő bokorbab jöhet nálunk tekintetbe. Ajánlatos, általam nagyban termeszteni látott fajták az Ezeregyvért, Gyöngy - 165 -