A kert 1915

1915-04-01 / 7. szám - Gyümölcsészet - Horn I.: Az alakfákról általában

Az alakfákról általában. Irta : Horn J. Ha a fedélyzet nem lesz takarva, úgy a közbeeső oszlopokat 4—5 méter távolságra, ha azonban az takarva lesz, akkor egymás­tól 4 méternél nagyobb távolságra semmi­esetre sem szabad azokat elhelyeznünk. A végoszlopokat a drótok húzásának ellen­súlyozása végett vagy egy megfelelően álló fallal kötjük össze, vagy pedig támasztó vasakkal látjuk el. A támasztó oszlop lapja alá egy körülbelül 10 cm. vastag és 30—30 cm. széles kőlapot kell elhelyeznünk, hogy a drót feszítése ellen a támasztó minél nagyobb ellenállást fejthessen ki. Ha a fedélyzet utak miatt egyszer vagy több­ször megszakad, akkor vagy vasrudakkal vagy összecsavart dróttal kell az egyes megszakításoknál álló oszlopokat egymás­sal összekötnünk. Ezek a közbeeső vég­oszlopokat összekötő vasrudak vagy csa­vart drót összeköttetések jobbak, mintha minden közbeeső végoszlopot ferde tá­masztó oszloppal látnánk el, mert ily mó­don összekötve ezek a drótok húzásának nem engednek s az egész többször meg­szakított fedélyzetet is szinte eggyé kö­tik össze. Ugyanazok a szempontok, a melyek a fedélyoszlopoknál mérvadók, tehát a tar­tósság, szép külső, könnyű alkalmazha­tóság és olcsóság mérvadók a füzérfáknál (kordonoknál) alkalmazott állványzatnál is. A vízszintes füzérfákat rendesen szegély gyanánt használjuk fel. Az ágy belsejébe való juthatás miatt ezek állványzatán be­járást nem hagyunk, mert hisz ezek 40 cm.-nyi magasságát bárki könnyen átlép­heti. Vízszintes füzérek drótjánál is elő­nyös a közbeeső tartók alkalmazása, mert ezek nagyon jól megtartják a kivánt irány­ban és magasságban a drótot. A közbeeső tartók lehetőleg mindig ott legyenek elhe­lyezve, ahová fát is ültetünk, hogy így a fa által takarva a fának mindjárt támaszul is szolgáljon. Feltétlenül szükséges az alakfák rendes növekedése szempontjából a váz, a­melyhez az alakjának a folytonos vezetést és tar­tást megkívánó ágai köttetnek ki. Erre a czélra drótot és a drótra kötött léczeket használjuk fel, a­melyeknek a fal melletti fedélyzetnél úgy kell elkészítve lennie, hogy a fa a faltól 8—10 cm. távolságra áll­jon el. Falaknál a drótokat a falba erősített vastartók vagy kampós szegekkel magára a falra erősített léczek vagy pilléres falnál a pillérbe erősített szögek tartják. A fedélyzet vízszintes tartódrótjainak — a­mely általában 35—50 cm. között vál­takozik — egymástól való távolságát a mel­léje ültetni kívánt gyümölcsnem hatá­rozza meg. A drótokat mindig drótfeszítő­vel kell ellátni, a­mely egyszerű szerkezetű és nem rozsdásodó anyagból legyen, ötven méterig egy, száz méterig két feszítet kell egy-egy dróton alkalmazni. Száz méter­nél hosszabb távolságra már nem érdemes a drótot kifeszíteni, mert rosszul feszül, ily hosszú fedélyzetnél már czélszerű lesz több megszakítást (átjáró, ajtó) közbeiktatni. A drótfeszítőket egymás mellett úgy helyez­zük el, hogy azok könnyen hozzáférhetők, de útba nem legyenek. Legalkalmasabb hely erre a fedélyzet kezdetétől vagy a vé­gétől számított 30—40 cm. távolság. Jó a puhább, hajlítható, két és fél mm. vastag­ságú galvanizált vagy 7 czinkdrót. A vékony drót alkalmatlan, mert nem feszíthető meg eléggé, a vastag drót pedig a feszítésnek ellentállva, nem egyenesedik ki kellően­a rozsdásodásra hajlandó drót pedig azért alkalmatlan, mert hamar pusztul és e­mel­ - 198­­0

Next