A kert 1915
1915-05-15 / 10. szám - Gyümölcsészet - Horn J.: Az edényben nevelt gyümölcsfákról
vesszük azt, hogy ezek révén a sok, naphosszat irodában ülő és nyugalmazott, sőt idős egyén a rendelkezésre álló legkisebb területen is gyümölcskertészkedhetik, akkor ezek működésük által nemcsak testi és szellemi egészségüket erősítik, hanem a gyümölcstermesztés iránt közömbös másokat is ennek megkedvelésére, nagyobb mértékben való űzésére serkentik. Megfelelő eredmények elérhetése végett természetesen nap-nap után fáink körül kell szorgoskodnunk, de fáinkat lakásokban, szobában soha sem szabad állandóan tartanunk, nevelnünk, mert ily helyeken a fák a nekik életszükségletet képező friss levegőt, napot, világosságot s nedvességet soha sem kaphatják meg kellő mértékben. Helyiségekbe legfeljebb csak néhány napra vihetjük be a fákat, anélkül, hogy azok kárt szenvednének. Edényesfák előállítása s azok eredményes nevelése végett a fácskákat az edénybe való ültetés előtt a szabadföldben kell megfelelő módon előnevelnünk. Czélja ezen előnevelésnek az, hogy fáink részére az edényben való továbbfejlődésnek megfelelő" gyökérzetet, illetve ilyennek képződését biztosítsuk s a fa megfelelő kisebb alakját is megkapjuk. A hajtószemzéssel törpe alanyra nemesített oltványok közül az erősebbeket a szemzést követő tavaszon kiásva gyökereiket egész rövidre, a nemes részt pedig biztosító csap hagyásával 1—2 szemre visszavágjuk s ezután e fácskákat megfelelően előkészített erőteljes, lazább földbe elültetjük. A fácska további gondozása a nyár folyamán abból áll, hogy a vezérhajtásnak megfelelő hajtást a biztosító csaphoz kötözzük, a talaj felszínét tisztán és porhanyósan tartjuk, a szárazabb időjárás beálltával a talaj felszínét apró trágyával beárnyékoljuk, a fácskákat szükség esetén megöntözzük s a biztositó csapot, valamint az aranyból előtörő vadhajtásokat idejében eltávolítjuk. A következő év tavaszán a fácskákat kiásva gyökereiket ismét rövidre, a fa nemes részét pedig 20—25 cm.-re vágjuk vissza s ezután a fácskát ismét jó talajba ültetjük el. Ez évben is a talajt az előbbiek szerint gondozzuk s a törzsnek meghagyott vessző 5—6 legfelső rügyéből kinőtt hajtásokat használjuk fel a bokor alakú fácska korona alapjának a képzésére. Edénybe való ültetés czéljára közönséges egy éves oltványt is felhasználhatunk ugyan, de ezeknek a legtöbb esetben nem lévén megfelelő gyökérzetük, edénybe ültetve idő előtt elcsenevészesednek, pusztulnak, sőt a hiányos táplálékfelvétel következtében sok esetben már az első évben el is pusztulnak. A két éves, megfelelő tömött, sok hajszálgyökérrel biró előnevelt fácskák az edénybe való ültetést s az ily módon rendelkezésükre álló sokkal kevesebb földmennyiséget nem sínylik meg. Az egyes fácskák beültetésére oly nagyságú edényeket választunk ki, amelyekbe a gyökérzet — ezek csekély visszametszése után — éppen csakhogy szorulás nélkül befér. A kelleténél nagyobb edények használata nem gazdaságos, felesleges, a fácska összkinézését rontja s később, amikor a fácskákat növekedésüknek megfelelőleg úgyis mindig nagyobb cserepekbe kell átültetnünk, ezek szállítását is megnehezítjük. Az első évben, vagyis az edénybe való első beültetésnél a 16—18 cm. (6—8 czoll)átmérőjű edények felelnek meg általában a legjobban. A felhasználandó és a jó áteresztő tulajdonsággal bíró földnek a szükséges tápláló anyagokban bővelkednie kell s e mellett a mindenféle rothadó és korhadó anyagtól mentesnek is kell lenni s ezért az ily czélra felhasználni kivánt föld már néhány évig állott, évenként többször összeforgatott, tehát átérett legyen. Jól alkalmazható föld keverék lesz az, amely egyhatodrész teljesen átérett agyagból, egyhatodrész - 295 -