A kert 1916
1916-05-15 / 10. szám - Konyhakertészet - L’Huillier István: A valódi batata (Convolvulus batata – Ipomoea batatas)
ugyanazon ágyon nemcsak korábban gyümölcsöző, hanem egyszersmind tartósabb, hosszabb életű ugorka növényeink is lesznek. A korai ugorka fajták a virágzás kezdetétől számítva 12—15 nap alatt kovászba és eczetbe, vagyis savanyítani való ugorka példányokat, 20—25 nap alatt pedig salátának való ugorkákat is szolgáltatnak. Az ugorka kivált kedvező időjárás mellett rohamosan fejlődik s hogy el ne vénüljön, ajánlatos a fokozatosan fejlődő gyümölcseit minden harmad-negyed napon óvatosan megszedni. A konyhai használatra alkalmas ugorkákat éles késsel akként kell az indáról levágni, hogy a gyümölcs kocsányából legalább 4—5 milliméternyi hosszrész az indán megmaradjon, igy az ejtett seb kevésbé érzékenyen hat az indára s annál előbb beheged. Ugorkát az indáról egyszerűen letépni nem ajánlatos, mert akkor az inda is könnyen megtörik, összezúzódik s hamar elszárad. Szedés közben arra is ügyeljünk, hogy az indákat agyon ne tiporjuk, hanem munka közben mindig a puszta földre vigyázva lépjünk. Salátának mindenkor a nyúlánk, vékonyabb, zöld színü példányok szedendők. Sárga ugorka túlérett, a vastag pedig többnyire keményebb húsu. A sima ugorkák édesebbek mint a tüskések vagy bibircsósak. Besavanyításra legalkalmasabbak a legapróbb, legkisebb példányok, melyeknek a héja meg nem fényesedett, hanem halvány hamvas, éretlen zöld színük még meg van. Úgy a konyhai használatra, valamint az eladóra szánt ugorkát lehetőleg száraz időben, midőn a harmat elmúlt, szedni legczélszerűbb, igy tovább eláll, kevésbé fonnyad s szine is megmarad, ellenben a nedves, harmatos időben megszedett ugorka gyümölcse nemcsak a tetszetős hamvas szinét veszti, hanem hamarább elfonnyad s előbb rothadásnak indul. Teleki János. (Vége.) A valódi batata (Convolvulus batatas, — Ipomoea batatas). (Édes burgonya, Sweet potatoes.) Az édes burgonya az Egyesült Államokban mind nagyobb fontosságra és termelése mind nagyobb elterjedésre tesz szert, főleg a déli államokban, a tropikus Amerikában. Mondhatni, hogy itt az öt legfontosabb termény között foglal helyet, és ezek között is a harmadik helyen áll. Különösen a Philippini-szigeteken az alsóbb néposztálynak fő táplálékát képezi s oly annyira elterjedt, hogy termesztésével épen a múlt években és az idén is behatóbb kísérleteket végez az országos növénytermesztési kísérleti állomás egyfelől, másfelől vele karöltve és általa megbízva e sorok írója is. Az édes burgonya termelése kétféle czélból történhetik : 1. házi használatra, 2. nagyban a piac számára. Az első termelési köre természetesen szélesebb, mint az utóbbié, mely inkább van határolva a klimatikus, talaj- és közgazdasági viszonyoktól. Az édes burgonya tropikus eredetű, hazája Nyugat-India és Közép-Amerika. Botanikai neve Ipomoea batatas. A déli államokban a leveses hússal bíró édes burgonyát »Yam«-nak, a száraz húsat édes burgonyának ismerik. A yam név félrevezető lehet, mert ez tulajdonképen a trópusnak egy más növény családjába tartozó botanikai néven Dioscorea Batatasnak nevezett növény. Az édes burgonya tropikus természete hozza magával, hogy legjobban diszlik az Atlanti-tenger melletti déli és a Golf-parti államokban és az ehez hasonló égalji és helyrajzi helyeken, de házi használatra termelhető és termesztik New York állam