A kert 1916

1916-05-15 / 10. szám - Konyhakertészet - L’Huillier István: A valódi batata (Convolvulus batata – Ipomoea batatas)

ugyanazon ágyon nemcsak korábban gyü­mölcsöző, hanem egyszersmind tartósabb, hosszabb életű­ ugorka növényeink is lesznek. A korai ugorka fajták a virágzás kezde­tétől számítva 12—15 nap alatt kovászba és eczetbe, vagyis savanyítani való ugorka példányokat, 20—25 nap alatt pedig salá­tának való ugorkákat is szolgáltatnak. Az ugorka kivált kedvező időjárás mel­lett rohamosan fejlődik s hogy el ne vénüljön, ajánlatos a fokozatosan fejlődő gyümölcseit minden harmad-negyed napon óvatosan megszedni. A konyhai használatra alkalmas ugorká­kat éles késsel akként kell az indáról le­vágni, hogy a gyümölcs kocsányából leg­alább 4—5 milliméternyi hosszrész az indán megmaradjon, igy az ejtett seb kevésbé érzékenyen hat az indára s annál előbb beheged. Ugorkát az indáról egyszerűen letépni nem ajánlatos, mert akkor az inda is könnyen megtörik, összezúzódik s hamar elszárad. Szedés közben arra is ügyeljünk, hogy az indákat agyon ne tiporjuk, hanem munka közben mindig a puszta földre vigyázva lépjünk. Salátának mindenkor a nyúlánk, vé­konyabb, zöld színü példányok szedendők. Sárga ugorka túlérett, a vastag pedig többnyire keményebb húsu. A sima ugorkák édesebbek mint a tüskések vagy bibir­csósak. Besavanyításra legalkalmasabbak a leg­apróbb, legkisebb példányok, melyeknek a héja meg nem fényesedett, hanem halvány hamvas, éretlen zöld színük még meg van. Úgy a konyhai használatra, valamint az eladóra szánt ugorkát lehetőleg száraz időben, midőn a harmat elmúlt, szedni legczélszerűbb, igy tovább eláll, kevésbé fonnyad s szine is megmarad, ellenben a nedves, harmatos időben megszedett ugorka gyümölcse nemcsak a tetszetős hamvas szinét veszti, hanem hamarább elfonnyad s előbb rothadásnak indul. Teleki János. (Vége.) A valódi batata (Convolvulus batatas, — Ipomoea batatas). (Édes burgonya, Sweet potatoes.) Az édes burgonya az Egyesült­ Államok­ban mind nagyobb fontosságra és terme­lése mind nagyobb elterjedésre tesz szert, főleg a déli államokban, a tropikus Ameri­kában. Mondhatni, hogy itt az öt legfonto­sabb termény között foglal helyet, és ezek között is a harmadik helyen áll. Különösen a Philippini-szigeteken az alsóbb nép­osztálynak fő táplálékát képezi s oly annyira elterjedt, hogy termesztésével épen a múlt években és az idén is behatóbb kísérleteket végez az országos növénytermesztési kísér­leti állomás egyfelől, másfelől vele karöltve és általa megbízva e sorok írója is. Az édes burgonya termelése kétféle czél­ból történhetik : 1. házi használatra, 2. nagyban a piac­ számára. Az első termelési köre természetesen szélesebb, mint az utóbbié, mely inkább van határolva a kli­matikus, talaj- és közgazdasági viszonyok­tól. Az édes burgonya tropikus eredetű, ha­zája Nyugat-India és Közép-Amerika. Bo­tanikai neve Ipomoea batatas. A déli álla­mokban a leveses hússal bíró édes burgo­nyát »Yam«-nak, a száraz húsat édes bur­gonyának ismerik. A yam név félrevezető lehet, mert ez tulaj­donképen a trópusnak egy más növény családjába tartozó bota­nikai néven Dioscorea Batatasnak neve­zett növény. Az édes burgonya tropikus természete hozza magával, hogy legjobban diszlik az Atlanti-tenger melletti déli és a Golf-parti államokban és az ehez hasonló égalji és helyrajzi helyeken, de házi használatra termelhető és termesztik New­ York állam

Next