Kertbarát Magazin, 2019 (42. évfolyam, 1-10. szám)

2019-01-25 / 1-2. szám

BEMUTATJUK menyasszonyi díszítésbe. A nagy őszi zsidó ünnepen, a lombsátrak ünnepén is fontos szerepet kapott a mirtusz, mert a sátrak fölépítésénél is használ­ták örökzöld, dús ágait, és az ünnepi csokorba is bekerült. Az illatos nád A szent olaj egyik alkotórészeként és a Biblia szerelmi költeménye, az Énekek éneke aromás növényei kö­zött is gyakran szerepel az „illatos nád”, amelyről a Szentírásból az is kiderül, hogy messze földről érkezett drága luxustermék volt. Az „illatos nád" botanikai azono­sítása nem egyértelmű, mert a nád is és az illatos füvek is sok helyen és többféle értelemben sze­repelnek a Bibliában, így többféle nö­vény is fölmerül lehetséges megoldásként. Például a citromcirok (Cymbopogon citra­­tus), amely legföljebb 1,5 méter magas, éve­lő pázsitfűféle. Húsos tövű szára és hosszú, kékeszöld, aromás, szárölelő levelei vannak. Füzérkéi bugavirágzatban nyílnak. Magas illóolajtartalma miatt összetörve minden része erős citromillatot áraszt. Teája láz­csillapító, fertőtlenítő hatású, hasmenést, fejfájást, meghűlést kezelnek vele. Vaskos, húsos levélhüvelyét zöldségként fogyaszt­ják, leveleivel halételeket, mártásokat, szó­szokat ízesítenek. „Illatos nád” lehetett a kálmos (Acorus calamus) is, amely a kontyvirágfélék család­jába tartozó vízparti növény. Vaskos, elága­zó gyöktörzse az iszapban kúszik, levele hosszú, kissé hullámos szélű, kard alakú, szára szögletes. Tömött torzsavirágzatát • 1. A citromcirok a bibliai időkben drága luxuscikk volt • 2. A kálmos tömött torzsavirágzata mutatja, hogy a kontyvirágfélék rokonságába tartozik • 3. A kapri a mediterrán országokban az öreg kőfalak jellegzetes növénye, a kisebb résekben is könnyen megkapaszkodik (Olaszország, Róma) • 4. A kapri magánosan álló, nagy, fehér virágaiban a porzók száma gyakran meghaladja a százat is zöld buroklevél öleli körül. A növény megdörzsölve erős illa­tot áraszt. Ismert népi gyógynö­vény, szárított gyöktörzse élén­kítő, emésztést serkentő hatású. Levélrügyeit salátaként eszik, gyök­törzsét kandírozzák és likőröket ízesíte­nek vele, illetve a kozmetikaipar is felhasz­nálja. Őshazája Kelet-Ázsia és Észak-Ameri­­ka, sokfelé meghonosodott. A Szentföldön nem őshonos, de az Egyiptom és India között évezredekig fennálló kereskedelmi úton könnyen eljuthatott Izraelbe is. Az 1570-es években hozták Konstantinápolyból Ma­gyarországra és gyógyhatása miatt kezdet­ben a kolostorkertekben kezdték el ter­meszteni. Varázslatos afrodiziákumok A mandragóra különös növény, amelynek a középkorban mágikus hatást tulajdonítot­tak. A burgonyafélék családjába tartozik, vagyis a krumpli, a paradicsom, a padli­zsán, a paprika, valamint a mérgező belén­dek, maszlag és nadragulya rokona. Az őszi mandragóra (Mandragora autumnalis) szár­­talan, tőlevélrózsás, évelő növény. Nagy, hullámos szélű, kellemetlen szagú, ráncos leveleinek tövében tél végén bíborlila virá­gok nyílnak, tavasszal kellemes, ananászil­latú, narancssárgás, hosszúkás bogyóter­mést érlel. A mediterrán vidékeken ősho­nos, így a Szentföldön is. Galileától a Jordán alsó folyásáig, parlagokon, utak mentén, törpecserjésekben fordul elő. Rokona, a ta­vaszi mandragóra (Mandragora officina­rum), amely halványlila virágú, termése gömbölyű és sárga, őshazája pedig Észak- Olaszországtól a Nyugat-Balkánig terjed. Mindkét mediterrán mandragórafajnak ha­sonlóak a hatóanyagai, hallucinogének, al- 50

Next