4D - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 25-28. (2012)
2012 / 28. szám - Márton Lőrinc: A Városmajori park komplex megújítása = The complex renewal of Városmajor park
1730-ig húzódó jogvitához vezettek, mikor a város ezt a területet a hozzá tartozó majorsággal együtt visszavásárolta. Innentől kezdve illették a területet a „Város majorja” elnevezéssel. Mikor II. József Pozsonyból Budára helyezte kormányzatát, a császár a zöldfelületekkel gyéren ellátott új fővárosban közkert kialakítását javasolta. Eredetileg a krisztinavárosi botanikus kert helyén épült volna park, de a város javaslatára a Városmajor területére esett a választás. A parkosítási tervek kidolgozásával Thallner József kamarai főépítészt bízták meg. 1785. július 25-én a Helytartótanács a területet közkertté nyilvánította, majd 1787-ben átadták a részben elkészült parkot, így a Városmajor tekinthető Budapest első közparkjának. Tallherr tervén a kései barokk stílusjegyei ismerhetőek fel: hoszszanti és keresztirányú fasorok tagolták a területet, melyek mentén fasorok húzódtak. Köztük hálóban ültetett fák vettek körbe négyzetes gyepfelületeket (1. ábra). A zárt büszkék belső, üresen hagyott területei is túlnyomóan szabályos alaprajzúak voltak, melyeket kereszt-, koncentrikus- és csillagsétányok tártak fel, ám Tallherr tervében aszimmetrikus, akár egészen szabálytalan felépítésű büszkék is helyet kaptak, csakúgy mint a kígyózó vonalú utak, amelyek szintén a kései barokkra jellemzőek. A Városmajor az átadást követő években hamar közkedvelt kirándulóhelylyé vált, ahol szívesen tartottak népünnepélyeket, és szokássá vált a városmajori majális. A néhány évtizedig tartó fénykor után a parkban megjelenő állandó vurstlival megkezdődött a hanyatlás. A mutatványosok, cirkuszok és kocsmák az alsóbb társadalmi rétegeket vonzották, elterjedtek a szerencsejátékok, megromlott a közbiztonság, és a park állapotát elhanyagolták. Még a 19. század első felében megindult a környező területek beépítése, bár ez a folyamat csak a század végére gyorsult fel jelentősen. A folyamatos beépítések következtében mind inkább szennyvízlevezetőként funkcionált az Ördögárok, melynek városmajori szakaszát végül 1917 és 1921 között beboltozták. Ez után nem sokkal, 1929-ben került sor a Városmajor átfogó rendezésére, amikor Ráde Károly kertészeti főigazgató tervei alapján az egész parkot megújították. A terv a Tallherr-féle barokk alapszerkezetet megtartotta, és egységesítette a parkot (2. ábra). Az 1874-ben megépült fogaskerekű után a huszadik században rengeteg építmény került a parkba, és fokozottan nőtt a park területvesztesége a különböző intézmények betelepülésével. 1912-13-ban Kós Károly és Györgyi Dénes tervei alapján általános iskola és óvoda épült, majd később emellé került a FŐKERT telephelye. A Városmajori Templom-együttes, melyet Árkay Aladár és Árkay Bertalan terveztek, a Csaba utca mellett kapott helyet. 1952- ben építették fel a Szabadtéri Színpadot, majd sorban asztalitenisz-csarnok, kosárlabda-csarnok, 18 teniszpár 1 Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete. In: Tanulmányok Budapest múltjából. 1934/3. 2 Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Helikon, Budapest, 2008. 86-87. o. 3 Gombos Zoltán: Régi kertek Pesten és Budán. Natura, Budapest, 1974.147. o. 54