4D - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 37-40. (2015)
2015 / 39. szám - Bechtold Ágnes: A Mátyásföldi nyaralótelep: egy értékeket rejtő városi tájegyütes = Summer Resort in Mátyásföld: an urban landscape with hidden values
tek üzembe - jelentősen nőni fognak a telekárak." A BHÉV vonalának megnyitásával valóban olyan mértékben megnövekedett a kereslet a mátyásföldi telkek iránt, hogy az első parcellázást rövidesen újabbak követték. A nyaralótelep nagyjából az I. világháborúig élte fénykorát. TELEPÜLÉSSZERKEZET, ARCULAT A mátyásföldi nyaralótelep karaktere alapvetően tér el a budai hegyek „villatelepeinek” karakterétől. Tervszerű parcellázás eredményeképp jött létre, szabályos településszerkezettel (1. kép). Ezt egyrészt fennsík jellege tette lehetővé, másrészt, hogy zöldmezős beruházásról volt szó, melynek során a századfordulón gyakorlatilag néhány évtized leforgása alatt alakult ki település. A terület főtengelyét a már meglévő erdő és a vendéglőépület határozta meg. A vendéglő előtt kialakított Mátyás király térig (egykor Ilona tér) a második mátyásföldi HÉV-megállótól vezető utcát Kunkel Imréről nevezték Imre utcának. Ez a tengely futott tovább a vendéglő mögött az Erzsébet-ligeti fasoron át egészen a strandfürdő bejáratáig, és jelölte ki a parcellák irányát. Az utcák kijelölésében az ősi szélbarázdás északnyugat-délkelet irány uralkodott. A parcellázás során közel azonos méretű, négyszög alakú tömböket alakítottak ki. Ezeket azután általában 600, 900 és 1200 négyszögöles telkekre osztották. A tömbök szélén legtöbbször három 600 négyszögöles telek helyezkedett el, míg középső részén két 900 négyszögöles . Vass Vilmos (szerk.): Budapest XVI. ker. története: helytörténeti olvasókönyv. Budapest, 1998. p. 62. 7 Dr. Haltenberger Mihály: „Nagy-Budapest falvai". Városi Szemle XXXIII. évf. (1947) 7-8. sz. p. 432. 56