Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek 11. (1890)
1890 / 1-2-3 füzet
JOLLY MINER (GREENHALGH) POSZMÉTE szethez híven vásznon vagy papíron visszatükrözni képes lehetne. A mellékelt kép a gyümölcs nagyságát, szép termetét elég híven adja ugyan vissza, de az eredeti gyümölcs színezetének remek szépségét alig sejtetheti a szemlélővel. A Kirke szilvája a milyen szép, oly jó, tehát a szó valódi értelmében ennivaló szépség; ennivaló jóság. Angolországból kezdett mindenfelé elterjedni a világon. Nagyságra vetekedik a Washington szilvájával; alakja tojásdad-gömb alakú, szép szabályos termetű; színe eleinte sötét bíborpiros; értével sötét violaszín vagy csaknem feketés kék; hamva ritkás, világos kék; húsa zöldes sárga, áttetsző, sugaras, tömöttes, de olvadó; leve igen bő, igen czukros, igen kellemes, fűszeres ízű. I. rendű csemege gyümölcs, Erik augusztus második felében. Fája erőteljes, edzett; korán és rendkívül bőven termő; gyümölcsei még esős évjáráskor sem szoktak fölrepedezni. A Kirke szilvája a legszélesebb elterjesztésre méltó szilvafaj. Megérdemli, hogy hazánkban minden kertben helyet szorítsunk számára. Nagy városok mellett, piaczi eladásra nyereséges volna nagyban is tenyésztenünk. Honi nyelvünkön körülményes leírása olvasható a «Gyümölcsészeti Vázlatok» I. kötetének 475-ik lapján. J Bereczki Máté: Jolly Miner (Greenhalgh) pöszméte. Angliában roppant tökélyre vitték a pöszméte-termesztést. Ez onnan van, mivel ez a gyümölcs, mely úgyszólván minden talajban és még árnyékban is megterem, a legalkalmasabb arra, hogy oly városokban, melyek a nagyipar székhelyei s hol egyik óriási gyár a másik mellé sorakozik és a gyármunkások ezrei apró cottageokban laknak, az ezekhez tartozó kis kertekben kiváló előszeretettel míveltessék. Az a gyári munkás, a ki a nap nagyobb részét a napsugártól elzárt kormos műhelyben tölti, egészen felüdül, mikor aztán kiskertes lakházába a vasúton eljut s ott néhány órát a szabad ég alatt tölthet. Százezrei az ilyen munkásoknak űzik Angliában kiváló előszeretettel a pöszméte-termesztést. Nem csoda hát, ha az angolokkal a pöszméte-termesztésében egy nemzet sem vetekedhetik. De a pöszmétének nemcsak kicsiben, hanem nagyban való termelése is igen hálásnak bizonyult ott, mert e gyümölcsöt mindenféle czélra fel lehet használni. S így kiváltak azok a fajok, melyek nagyban való termesztésre különösen alkalmasak. Ezek egyikét képezi a Joshs Miner (magyarul : Vidám bányász), mely eredetét tán annak köszönheti, hogy valamelyik bányamunkás szabad idejében, víg óráiban termesztette azt. Gauchet azt írja a Jolly Minerről, hogy az a legbecsesebb angol pöszméték egyike és nagyban való termesztésre kiválóképen alkalmas, mivel minden talajjal, amely egyáltaljában mívelhető, megelégszik; abban buján nő, virágzása alatt nem érzékeny, tekintélyes nagyságú gyümölcsöket ad (30 gramm súlyos gyümölcsök nem tartoznak a ritkaságok közé) s azok úgy friss gyümölcs gyanánt, mint gyümölcsbor készítésre igen becsesek. A Jolly Miner gyümölcse a maga nemében igen nagy, kerülék alakú, sima, kissé vastag héjjal, barnavörös vagy piszkos cseresznyepiros, zöld alapszínnel. E fajnak csak kevés lefelé hajló tövise van, ami egyéb jó tulajdonságai mellett sokat ér, mivel a gyümölcsét könnyű megszedni. Mint minden pöszmétét, e fajt is rendesen kell metszeni és erősen megtrágyázni ; annál erősebben, minél soványabb a talaj, amelyre ültettük. Leginkább Ribes aureumra szokás nemesíteni és fának meghagyni, így hosszabb ideig egészséges marad, mint bokornak hagyva. M. P. 1 3