Gyümölcskertész, 1906 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-10 - 1906-01-25 / 1-2. szám
______ melegebi) volt a július hónap, amelyben a hőmérséklet a + 34'9° C. maximumot érte el Vihar is gyakran volt e hónap folyamán, de eső annál kevesebb, úgy, hogy a legnagyobb csapadék a 4,3 mm.-t érte el és így e hónapban a növénynyomorgató szárazság teljes erőre éreztette káros hatását. Teljesen hasonló meleg és száraz volt az augusztus hónap is, sőt a meleg és szárazság átment még a szeptember hónapra is, csakis e hónap végén volt 4—5 esős nap, melyek közt legtöbbet ért a 26.-iki eső 178 mm. csapadékkal. Ezen tartósan meleg és száraz időjárás káros hatása augusztusban már nagyon is érezhető volt, nemcsak a gyümölcsösökben és szőlőkben, de a nagy alföldön a tengeri termést majdnem teljesen megsemmisítette és egyéb kapás növényekben is tetemes kárt okozott. Végre októberben a hőség alább szállt, sőt a hónap vége felé — éppen a szüret idejében — az esős évszak is beállott, itt-ott jégveréssel megtoldva. Ez az eső sem volt valami nagyon bőséges. A szüreti munkákat hátráltatta ugyan, de az összes csapadék sem volt a legtöbb vidéken akkora, amennyi az őszi szántás és vetés végzésére szükséges lett volna. Végül a november hónap eleintén szintén elég langyos volt és csakis 26.-án szállt egyszer a hőmérséklet a fagyáspont alá. Csapadék a hónap végéig majdnem mindennap volt, úgy hogy ebben, valamint a decemberi hónapban szerezte meg a talaj a télre szükséges nedvességet. Az előrebocsátottakból kitűnik, miszerint az abnormális meleg már júniusban megkezdődött, amihez júliustól kezdve atartós szárazság is járult, ugyannyira, hogy a szépen mutatkozó gyümölcs fejletlenül összezsugorodva hullott le a fáról, a szőlő pedig apró bogyója maradt és részben lesült. A különbség az 1905. és az 1904. év között tulajdonképpen az volt, hogy az utóbbiban a szárazság korábban kezdődött és augusztus közepére bevégződött, míg a múlt évben a szárazság későbben kezdődött és későbben is végződött. Ezen különbözet az 1905. év javára billentette némileg a mérleget, de csak a magyarországi termesztést illetőleg, amennyiben úgy szénában, mint takarmánynövényekben, valamint gabonában is jobb volt valamivel a termés a múlt évben, mint az 1904. évben, de másrészt a tengeriben és burgonyában a múlt év volt a rosszabb. Ami minket különlegesen érdekel: a szárazság a még ki nem fejlődött gyümölcsöt szedte le a fákról, a szőlőtermést pedig a fürtök és bogyók fejletlensége folytán kevesbítette. A szárazságon kívül nagy kárt okozott a korán virágzó fákban és szőlőben a tavaszi fagy (április 5.—6.-án), a szőlőkben ezenfelül nagy kárt okozott virágzáskor a majdnem két hétig tartó szemerges esős időjárás, ugyannyira, hogy az elrúgás már régóta nem volt oly nagymérvű a szőlőkben, mint éppen a múlt évben. Az almafák különben is az 1904-iki óriási termés után — az ország legtöbb vidékén — nem valami dúsan virágoztak, e gyér virágzat felét is elvette az április elején uralkodott éjjeli fagy és a nyárutói szárazság. A szőlőre is meg kell jegyeznünk, miszerint igen sok helyen az 1904. évi szárazság folytán a faképzés és venyige-kiérés hiányos maradt és a tőkék kevés termőhajtást hoztak egyáltalában. Már a tavasszal előre volt látható tehát, hogy a szőlőtermés az 1904. évin alul fog maradni. Ami a zöldségtermesztést illeti, a tavaszi és nyárelői termesztés elég jól sikerült, a nyártól őszig azonban csak ott fejlődött a zöldség rendesenahol bőséges öntöző víz állott a termesztő rendelkezésére. A felsorolt elemi csapásokon kívül elég kárt okoztak az állati és növényi ellenségek is. A káros rovarok közül a szőlőkben a szőlőmoh (Tortrix ambiguella), az almafákon pedig az almamohi (Carpocapsa pomonana) és a vértetű (Aphis lanigera) okozott igen nagy károkat. Ismeretes, hogy az almamoly szaporodására mily kedvező a tartósan száraz és meleg időjárás. Az élősködő gombák közül a Peronosfora (Plasmopara) azért okozott aránytalanul nagy kárt, mert az első permetezés idejében uralkodott nedves, nyirkos időjárás a permetezés hatását nagy részben megsemmisítette; az eső a permetet frissen lemosta és aki nem ismételte meg az első permetezést a kellő időben, annál később már a permetezés a befészkelés után nem bírt a kellő hatással. A nyári tartós szárazság alatt több helyen fellépett a szőlők lisztharmata (Oidium vagy újabb nevén: Uncinula) is, úgy, hogy a kénezés is sokhelyütt okve önül alkalmazandó védekezési eljárás lett. Az almán és ketén még eddig soha nem észlelt mérvben lépet fel a himlőbetegség (Fusicladium), ugyancsak erősen lépett fel a Monilia gomba is úgy a meggy-, mint a cseresnye- és szilvafákon. A tavaszi nedves időjárásra következett magásmeleg következtében igen sok kajszibarackfa pusztult el a gutaütés következtében is. Áttekintvén így röviden mindazon tényezőkön, amelyek a termésnek úgy mennyiségét, mint minőségét hátrányosan befolyásolták, áttérhetünk immár az egyes gyümölcs- és zöldségnemek termésének, valamint értékesítésének leírására és ezt ezúttal is a szőlővel, mint a legfontosabb bogyós gyümölcscsel kezdem meg. A szőlő termése — kevés vidék kivételével — gyengébb volt úgy mennyiség, mint minőség tekintetében is az előző évinél. A kevesebb termésre befolyással volt a tavalyi szárazság is, amelynek következtében a szőlő fája mintegy kényszeredve hibásan érett be és így már kevesebb termőhajtás mutatkozott a fakadáskor, mint az 1904. évben. Ehhez járult az április elején mutatkozott fagy és a virágzáskor uralkodó esős időjárás. Ezen három káros körülménynek róható fel elsősorban, hogy mennyiségre az ország szőlőtermése V3—V4 résszel kevesebb lett. Ezeken felül