Hajtatás, Korai Termesztés 13. (1982)
1982 / 1. szám - Somos András: Több és olcsóbb hajtatott zöldséget a népgazdaságnak
Több és olcsóbb hajtatott zöldséget a népgazdaságnak Dr. Somos András akadémikus intézeti igazgató. A címben jelzett feladat időszerűsége nem szorul részletesebb indokolásra. A múlt évi tapasztalatok egyértelműen megerősítenek minket abban, hogy a hajtatott friss zöldség iránti igény nagyobb, mint amennyit a termesztők előállítottak. Zöldségtermesztésünk idényjellege régóta ismert gyenge pontunk. A nyári időszak bőséges zöldségellátásával szemben tél végén és tavasszal nagyon kevés a vitaminpótló olcsó zöldségünk. Ez tükröződik a lakosság C-vitamin pótlásának nagyarányú ingadozásából is. A nyári vitaminbőségnek alig 25 %-át kapjuk télen és tavaszszal. Hasonló eltérések mutathatók ki a természetes vitaminpótlást jelentő friss zöldséggel való ellátásunk arányaiban is. A zöldségtermesztők vegyék figyelembe a téli-koratavaszi és az őszi-téleleji hajtatás eltérő követelményeit, mert a különböző időszakokban végzett hajtatás a termesztési módszerek, a hajtató létesítmények energiaköltségei, továbbá a fajtaválaszték tekintetében jelentős eltérések vannak. 2. A zöldséghajtatásban tapasztalható lemaradások megszüntetése érdekében az eddiginél nagyobb figyelmet kíván a hajtatásra alkalmas zöldségfajok számának további bővítése. A Magyarországon eddig még alig, vagy egyáltalán nem hajtatott zöldségfajok termesztésbe vonásával az áruválasztékot és az áru mennyiségét tovább növelhetjük. A választék bővítésének szükségességére gyakran hivatkozunk, de a lehetőségek részletesebb vizsgálatával ritkán foglalkozunk. Annak érzékeltetésére, hogy a hazánkban jelenleg termesztett zöldségfajok száma még jelentősen növelhető, említést érdemel, hogy pl. Franciaországban az üzemi méretekben termesztett zöldségfajok száma meghaladja a 30-at, nálunk pedig alig több 20-nál. A franciák, mint ismeretes, a legnagyobb zöldségtermesztők és fogyasztók közé tartoznak Európában. A francia konyha többek között a rendkívül sokféle, változatosan elkészített salátáiról messze földön közismert. A hazai és a franciaországi zöldségválaszték közti különbségek okait elemezve kiderül, hogy hazánkban a szántóterületnek több mint 50 %-át három zöldségfaj: a zöldborsó, a paprika és a paradicsom foglalja el. Ezzel szemben Franciaországban a vetésterület 10 %ánál nagyobb területen mindössze a zöldborsót termesztik. A többi zöldségfajt ennél jóval kisebb arányban termesztik. A zöldségfajok száma azonban lényegesen több. A vetésterület 5-10 %-án pl. 7 zöldségfajt termesztenek /nálunk csak 4-et/. Még nagyobb az eltérés, ha a vetésterület 1-5 %-án vagy 1 %-ánál kisebb területen termesztett fajok számát vizsgáljuk. Franciaországban ilyen arányban 11 fajt termesztenek, s ezek együttesen a vetésterület 31 %-át foglalják el, nálunk pedig csak hatot, együttesen a vetésterületnek mindössze 15 %-án. A választék bővítésére alkalmas zöldségfajokat illetően természetesen mindig vegyük figyelembe az éghajlati viszonyokat. Mivel azonban hajtatásról van szó, az igényesebb zöldségfajok biológiai igényei hazai viszonyok között is kielégíthetők hidegebb évszakokban is, csak bizonyára drágábban, mint Franciaország enyhe éghajlatú déli, délnyugati részein. Franciaországban általánosan elterjedt a lóbab, a feketegyökér, a tojásgyümölcs, a halványító zeller, a tarlórépa, a mogyoróhagyma stb. termesztése - hazánkban ezek számottevő mennyiségben nem találhatók a piacon-,pedig közülük néhány szabadföldön is termeszthető. Az összehasonlításból helytelen lenne azonban olyan következtetést levonni, hogy ugyanezekkel a fajokkal bővítsük mi is választ.