Hajtatás, Korai Termesztés 23. (1992)

1992 / 1. szám - Túri István: Hatékonyabb öntözést

Hatékonyabb öntözést Dr. Túri István egyetemi docens Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Zöldségtermesztési Tanszék Az öntözéssel járó előnyök közismertek. Mindany­­nyian tudjuk, hogy öntözés nélkül az üveg és fólia alatti termesztés lehetetlen. Abban már kevésbé vagyunk egységesek, hogy az öntözés módjának, az öntözés idő­pontjának, a kiöntözött víz mennyiségének a hozamokra gyakorolt hatása mikor a legkedvezőbb. A következőkben azokat a fontosabb tudnivalókat foglaljuk össze, amelyek segítségével a jelenleg elterjedt öntözési szokások hatékonysága növelhető. A talajra kerülő víz mozgása és elhelyezkedése A köztudatban az él, hogy öntözéskor lehet a talajt kicsit vagy n­agyon benedvesíteni. A valóságban a külön­böző tényezőktől (a talaj nedvességtartalmától, összeté­telétől, a rájutott víz mennyiségétől, stb.) függően a talaj bizonyos mélységéig, illetve bizonyos területen telítődik a vízka­paci­tás 100%-ig. A vízkapacitás alatt azt a vízmeny­­nyiséget értjük, amit a talaj gravitációs erővel szemben visszatart. Tegyünk egy átlátszó üvegedénybe száraz talajt, öntsünk rá valamennyi vizet, lá­tni fogjuk, hogy a felöntött víz mennyiségétől függően sekélyebben vagy mélyebben nedvesedik át. Kialakul egy éles határvonal, ahol a felső rész a vízkapacitás 100%-áig vízzel telített, alatta pedig a talaj továbbra is száraz marad. A homoktalajok a gravitációs erővel szemben keve­sebb nedvességet képesek megtartani, ezért itt a vízát­eresztő-képesség nagyobb, mint a kapilláris erő. A kapilláris vízemelés mozgatja a talajba került ned­vességet felfelé és oldalirányba. Amint a talaj vízkapa­citása 100% alá csökken és ha van a közelben a talajnak olyan területe (pl. vízzáróréteg miatt vagy a csepegtető test alatt), ahol a nedvesség a vízkapacitás 100%-a felett van, a víz felfelé és oldalirányba is mozog. A kötöttebb talajokban a kapilláris erőhatás nagyobb, mint a gravitációs erő. Az ilyen talajokba került víz moz­gása oldalirányban erősebb. Az 1. ábrán látható, hogy a csepegtető öntözésnél a vízadagoló test alatt a talajned­vesség profilja a homoktalajokon az erősebb gravitáció miatt függőleges irányban hosszú és keskeny, a kötött talajokon ugyanez a nagyobb kapilláris erők miatt a leg­többször közel félgömb alakú. A benedvesedett talajtest mérete (bizonyos határon belül) a talaj nedvességtartalmától és a rákerülő víz mennyiségétől függ. Kézi tömlős öntözés A kézi öntözés a gyakorlatban csak kivételes esetek­ben, közvetlen vetés, ültetés után és vészhelyzetben (a növények szárazság elleni pusztulásának a megakadá­lyozására) bizonyult jónak. A legtöbb baj abból adódik, hogy a tömlőt tartó sze­mély, amint a talaj 8-15 cm mélyen átnedvesedett (ilyen­kor a felszín már sokszor sárosnak látszik), úgy gondolja, hogy a további öntözés szükségtelen. Rendszerint any­­nyira biztos az ítéletében, hogy a tényleges beázás mély­ségét (egy ásó- vagy kapavágás segítségével) ellenőrizni sem hajlandó. Az ilyen öntözés a tenyészidőszak első harmadában rendszerint nem jelent hátrányt. A baj az utolsó két harmadban van, amikor az lenne az előnyös, ha a talaj minden öntözés alkalmával 25-30 cm mélyen lenne telítve. A tömlős öntözés hátrányát tovább súlyosbítja az a szokás, hogy öntözésre csak akkor kerül sor, ha már a tal­­laj felső része jelentősen kiszáradt. A gyökereket a hol nedves, hol száraz felső réteg egyszer regenerálja, máskor elpusztítja. Előbb-utóbb a mélyebb talaj­réteg (20-35 cm) vízkészlete is kimerül (üveg vagy fólia alatt a természet sem tud segíteni), ezért aztán nem csoda, ha növényeink az öntözés ellenére vízhiányban szenvednek és emiatt a hozamok sem kielégítőek. Szórófejes öntözés A kézi öntözéshez hasonlítva a permetező öntözés nagy előnye, hogy a szükséges vízmennyiség biztonsággal kijuttatható. Általában (a termesztés körülményei között) a 25-30 cm mély átnedvesítéshez 25-30 mm (mi­enként 25-30 liter) vízre van szükség Megközelítőleg 1 mm víz 1 cm mély beázást eredményez. Célszerű a területen több helyen lapos, függőleges oldalfalú edényt elhelyezni és az öntözések alkalmával a szórófejeket addig üzemeltetni, amíg az edények több­ségében a vízréteg vastagsága eléri a 25-30 mm-t. A szórófejes öntözésnél az öntözött terület egy­ségesen a kiöntözött víz mennyiségétől és a talaj nedves­­ségtartalmától függően bizonyos mélységig a vízkapacitás 100%-ig telített. A talajból kiszorult levegő az öntözést követő néhány (1-5) napon lassítja a növények növekedését. A talaj víztartalmának a vízkapacitás 80 % alá csökkenésekor már bőséges a talaj levegőkészlete.

Next