Hajtatás, Korai Termesztés 25. (1994)

1994 / 1. szám - Bittsánszky János: A konzervuborka-termesztés technológia változásai 1984-94 között

3 A konzervuborkatermesztés technológia változásai 1984-94 között Dr. Bittsánszky János vezérigazgató ZKI Rt. A 80-as évek első felében erőteljes figyelem fordult a konzervuborka termesztés irányába. Ebben az időszakban a hagyományosan bevált konzervipari feldolgozás mellett nagy lendületet kapott a méretes ubokra friss exportja a nyugat-európai konzervgyárak nyersanyagbiztosítása céljából. Ezzel párhuzamosan a holland, belga termelés fokozatos visszafejlődésének lehettünk tanúi, ami elsődlegesen gazdaságossági okokra vezethető vissza. Ebben az időben a magyar uborka termelés a háziker­tekben, valamint a termelőszövetkezetek háztáji integ­rációjában fejlődik. Ekkor kap nagy lendületet a ko­rábban vontatottan terjedő támrendszeres technológia. A Rábaközben gombamódra szaporodnak a támberendezések. Békés, Bács és Fejér megyében az integrált háztáji termesztés keretében több hektáros támrendszeres telepek létesülnek. A fajtaválasztásnál a túlnyomóan nővirágú fajták dominálnak, de komoly figyelem fordul a partenocarp fajták felé is. A kimagaslóan jó termőképesség ellenére a minőség körül magasra csapnak a szakmai viták. A támrendszeres technológia terjedésével a sza­porításmódokban nem történik változás, továbbra is a helyrevetés dominál. Az intenzív technológia terj­edésével a szaporításmó­dokban nem történik változás, továbbra is a helyrevetés dominál. A technológia fejlődése révén egyre inkább egy ésszerű alaptrágyázás, közepes adagú szervestrágya műtrágya kiegészítéssel válik általánossá. A rendszeres fej­trágyázás még meglehetősen ritka. A szedésgyakoriságot és így a méreteket erősen befolyásolják a növényvédelmi lehetőségek. A heti 2-3 alkalommal történő szedés az általános, de a várakozási idők betartása érdekében időnként csak 4 naponként lehet szedni, így a méretmegosztás a jobb támos termelőknél: 60% 6-9 cm, 25% 9-12 cm, 15% 12 cm-nél nagyobb. Az exportáló szervezetek részéről kísérlet történt a 3-6 cm-es méret nagyobb arányú bevezetésére, de a 6- 9 cm-­hez viszonyított 2,5-3 szoros ár mellett sem lehetett a termelőt ennek a méretnek a szedésére rávenni. Az osztályozást a termelők kézzel végzik, aminek következménye, hogy a nagyszámú termelő nem tud egységes árut előállítani. A fogadó konzervgyárakban gépi úton egységesítik a minőséget, ez pedig az árakban negatív hatással jelentkezik. A fenti technológiában 1990-ig igen lassú és szerény változások tapasztalhatók. 1990 július második felében és augusztus elején óriási dömping alakul ki az uborka piacon. A hazai ipar nem győzi a feldolgozást, a nyugat­európai gyáraknál hatalmas túlkínálat alakul ki. A magyarországi uborka eladhatatlan. Ebben a helyzet­ben hirdetik meg a Rábaközben magas minőségi kö­vetelmények mellett a 3-6, 5-8 cm-es méret felvásárlását. Ezzel az ára menthetővé vált mivel ez a minőség az európai piacon eladható, keresett cikk volt. Egy széles termelői réteg a minőségi váltást 8-10 nap alatt végrehajtotta és ezzel biztosította a piacon­­maradás feltételeit. Amit éveken keresztül árpolitikával nem sikerült elérni azt a piac néhány nap alatt kikényszerítette. Ettől az időtől kezdve az apró méretek szedése rohamosan terjed mivel az európai piacon korlátlanul eladható. A szétzilálódott hazai konzervipar ezt a minőséget nem tudja megfizetni. Ezért a hazai feldolgozás rohamosan esik vissza, míg a friss export folyamatosan nő, noha ez mennyiségben nem látványos, hiszen a kis méretekből lényegesen kevesebb tömeg származik. Az érték folyamatosan nő. A technológia fejlesztése elsődlegesen a kis méretek érdekében történik. A korábban prognosztizált max. 30%-os támrendsze­­ren való termelést az élet túlhaladta. Az érdeklődés egyre inkább e felé a technológia felé fordul. A helyreve­téses szaporítás mellett erő­telj­es figyelem fordul a palánta ültetés felé, így lényegesen kisebb vetőmagfelhasználás mellett 100%-os, egyenletesen fejlett növényállomány alakítható ki. A vámrendszeres technológia által megkövetelt rend­szeres öntözés egyre inkább a korszerű csepegtető vagy a kombinált csepegtető és permetező módszer formá­jában valósul meg. Az öntözést egyre több helyen táp­­oldatozással kombinálják, ami a termésmennyiség ugrásszerű növekedését eredményezi. A szedési méretek tovább finomodnak, egyre növek­szik magyar specialitásként az 1-3 cm-es méret mennyi­sége. Az apró méretek szedése napi, esetleg napi kétszeri szedést feltételez, ami a növényvédelmet rendkívül megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi. Erőteljesen terjed a feketefóliás talajtakarás és a különböző mulcsok használata. A faj­taválasztásnál a sűrű szedést tűrő faj­ták kerülnek előtérbe, hiszen néhány fajta az erőltetett szedésre még erőteljesebb termésképzéssel reagál. Az exportcélú termelésnél a kézi válogatást teljesen felváltja a gépi osztályozás, így nagyon egységes, rendszeresen azonos minőségű áru állítható elő. Jól mutatja a piaci helyzet változását, hogy az egyik

Next