Hajtatás, Korai Termesztés 26. (1995)
1995 / 1. szám - Karai János: A zöldségtermesztés gépesítésének helyzete és nehézségei
ami szintén hozzájárult a minőségibb gépellátáshoz és a munkaerő részbeni lekötéséhez. A zöldség talajművelésben elsősorban a szántóföldi termesztésben használatos és bevált „Rau Combi” rendszerű gépeket gyártják, vagy ennek a variánsait. Ez azt jelenti, hogy marad a szántás, a vetés előtti gyomirtással egybekötött talajlazítás és a vetés, vagy a palánta ültetés. Ennél a műveletek száma három, ami nagyobb talajtömörítést, energiafelhasználást jelent és munkabérben is jelentősen terheli az üzemeket. A fejlettebb országokban az úgynevezett redukált művelést kezdik alkalmazni. Ez gyakorlatilag szintén az ekére épül, esetleg a tárcsára. Ezt követi a talajmaró és a kapcsolt vetőgép. A kötöttebb talajokon a maró előtt, de egy menetben esetleg középmély lazítót járatnak. A lazább talajokon pedig a maró is helyettesíthető boronával, vagy véső alakú fogakkal felszerelt kultivátorral. A modern vetőgépek általában pneumatikusak, ezeknél jól beállítható a magmennyiség, nem olyan érzékenyek a sortávolságra és a légáramot keltő ventillátor a TLT-ről üzemeltethető. Ilyen típusú vetőgépeket Mosonmagyaróvár is készít, nagyobb mértékű elterjedésükkel azonban még sokáig nem számolhatunk. A speciális aprómagvetőgépek szintén rendelkezésre állnak, bár jelenleg ezekre nincs kereslet. A száras palántaültető gépekből még a legegyszerűbb és legolcsóbb a rugalmas tárcsás megoldás. A tápkockás palántákhoz viszont az olasz Mas gyártmányú „Speed” jelű gép áll rendelkezésre. Ez háromsoros kivitelben készül, érdemes lenne behozatni, vagy esetleg kooperációban gyártani néhány szerkezeti elemet és összeszerelést vállalni. Ez a gép alkalmas hengeres, szögletes tápkockák, továbbá gumók, hagymák, gyökerek stb. ültetésére 60 mm-es méretig. Pótalkatrészként öntöző, granuláló, trágyázó, sorjelölő és növényhordozó keretet is tartalmaz. Érdemes lenne az olasz gépfejlesztéseket szakembereinknek jobban figyelemmel kísérni, mert a kertészeti kultúrák gépesítésében komolyan élretörtek. Az ültetőgépek csoportjában említhető meg, hogy rendelkeznek fóliát talajra fektető és egyúttal palántázó, fóliaalagút fektető géppel, valamint ezeket felszedő egységekkel. Továbbá gyökgumós növények ültetésére alkalmas gépek és eszközök egész tömegével. Ezekre a gépfejlesztésekre azért is érdemes koncentrálni, mert szerkezetileg viszonylag egyszerűek, könnyűek és olcsóbbak mint pl. az amerikai, vagy a német berendezések. A tápanyagutánpótlás a terület egészére terítve hazai gépekkel megoldható. A növények táplálása a sorban, vagy a gyökérzónában már nehezebb feladat. A megoldás itt a külföldi bevált gépek behozatala, illetve adaptálása lenne. Nem lehet kizárni egy-egy zöldséges régióban a társulások megalakítását, amelynek feladata lehetne a vetőmag, a műtrágya és a szükséges gépek beszerzése. Az öntözés technikai feltételei szintén kielégíthetők. Hazai és külföldi berendezések fölös kínálattal rendelkezésre állnak. Itt a hangsúly, a fedett termesztést nem számítva, inkább a gazdaságosságon és az ehhez legmegfelelőbb módszer megválasztásán van. A zöldségtermesztésben a termésátlagok és a minőségi előírások egyaránt követelik, hogy az öntözött felület növekedjék. A növényápolás gépi eszközei a legváltozatosabbak. A privatizáció kibontakozásának eredménye, hogy ismét több kézieszköz, toló-húzó kapa, valamint fogatos kapa került elő színesítve és kiegészítve a korábbi növényápoló gépparkot. A jelenlegi félig függesztett kultivátorokkal 30-80 cm között minden sortávolság művelhető, tehát a gyökérzöldségtől a kukoricáig. A biztonsági sáv művelésére több próbálkozás közül egyik sem vált be igazán, a gyomírtószerek ára pedig olyan mértékben emelkedett, hogy még mindig a kézi kapálás a leggazdaságosabb. Az említett kultivátorokhoz adapterként töltögető, sorvédő és vezető tárcsa is felszerelhető. A művelhető sorok száma 2-12 között változik, mindig páros számként, hogy egyenletesen terhelje a keretet. A növényvédelem az a terület, amely talán a legtöbbet fejlődött az utóbbi évtizedekben. A II. világháború előtti években a szőlőn és a gyümölcsökön kívül a permetezés szinte ismeretlen volt. Még az uradalmak sem nagyon alkalmazták. Ma a hobbi kertek egyik alapgépének számít a permetező. Az ellátás minden vonatkozásban kielégítő, a kis- és a nagyteljesítményű gépek is rendelkezésre állnak. Inkább az jelent problémát, hogy a 90-es évek előtt európa hírű két növényvédelmi gépgyárunk is munka nélkül tengődik. A betakarítógépek nagyüzemi változatai közül a zöldborsó és a zöldbab szedőgépek dolgoznak. Figyelemre méltó, hogy a többféle borsó betakarítógép ellenére főleg a nagyüzemi gazdaságaink ismét elővették, illetve érdeklődtek a kaszálva arató gépek iránt, mert az alternáló kaszák sorok közötti emelővel ellátva jól használhatók. A levélzöldség konzervipari vagy szárítási célra a meglévő kaszálva rakodó gépekkel szintén betakarítható. A répafélék és a hagyma kiemelése mélylazító, vagy egyszárnyú féloldalas lazítókkal megoldható. A paprikánál, a paradicsomnál és az uborkánál a kézi leválasztás és gyűjtés az általános. Ezt egészítik ki a különböző szedőedények. A szállítás, esetleg a rakodás a rekeszek és a ládák .