Hajtatás, Korai Termesztés 26. (1995)

1995 / 1. szám - Karai János: A zöldségtermesztés gépesítésének helyzete és nehézségei

ami szintén hozzájárult a minőségibb gépellátáshoz és a munkaerő részbeni lekötéséhez. A zöldség talajművelésben elsősorban a szántóföldi termesztésben használatos és bevált „Rau Combi” rendszerű gépeket gyártják, vagy ennek a variánsait. Ez azt jelenti, hogy marad a szántás, a vetés előtti gyomirtással egybekötött talajlazítás és a vetés, vagy a palánta ültetés. Ennél a műveletek száma három, ami nagyobb talajtömörítést, energiafelhasználást jelent és munkabérben is jelentősen terheli az üzemeket. A fejlettebb országokban az úgynevezett redukált művelést kezdik alkalmazni. Ez gyakorlatilag szintén az ekére épül, esetleg a tárcsára. Ezt követi a talajmaró és a kapcsolt vetőgép. A kötöttebb talajokon a maró előtt, de egy menetben esetleg középmély lazítót járatnak. A lazább talajokon pedig a maró is helyettesíthető boronával, vagy véső alakú fogakkal felszerelt kultivátorral. A modern vetőgépek általában pneumatikusak, ezeknél jól beállítható a magmennyiség, nem olyan érzékenyek a sortávolságra és a légáramot keltő ventillátor a TLT-ről üzemeltethető. Ilyen típusú vetőgépeket Mosonmagyaróvár is készít, nagyobb mértékű elterjedésükkel azonban még sokáig nem számolhatunk. A speciális aprómag­vetőgépek szintén rendelkezésre állnak, bár jelenleg ezekre nincs kereslet. A száras palántaültető gépekből még a legegyszerűbb és legolcsóbb a rugalmas tárcsás megoldás. A tápkockás palántákhoz viszont az olasz Mas gyártmányú „Speed” jelű gép áll rendelkezésre. Ez háromsoros kivitelben készül, érdemes lenne behozatni, vagy esetleg kooperációban gyártani néhány szerkezeti elemet és összeszerelést vállalni. Ez a gép alkalmas hengeres, szögletes tápkockák, továbbá gumók, hagymák, gyökerek stb. ültetésére 60 mm-es méretig. Pótalkat­részként öntöző, granuláló, trágyázó, sorjelölő és növényhordozó keretet is tartalmaz. Érdemes lenne az olasz gépfejlesztéseket szakembereinknek jobban figyelemmel kísérni, mert a kertészeti kultúrák gépesí­tésében komolyan élretörtek. Az ültetőgépek csoport­jában említhető meg, hogy rendelkeznek fóliát talajra fektető és egyúttal palántázó, fóliaalagút fektető géppel, valamint ezeket felszedő egységekkel. Továbbá gyökgumós növények ültetésére alkalmas gépek és eszközök egész tömegével. Ezekre a gépfejlesztésekre azért is érdemes koncentrálni, mert szerkezetileg viszonylag egyszerűek, könnyűek és olcsóbbak mint pl. az amerikai, vagy a német berendezések. A tápanyagutánpótlás a terület egészére terítve hazai gépekkel megoldható. A növények táplálása a sorban, vagy a gyökérzónában már nehezebb feladat. A megoldás itt a külföldi bevált gépek behozatala, illetve adaptálása lenne. Nem lehet kizárni egy-egy zöldséges régióban a társulások megalakítását, amelynek feladata lehetne a vetőmag, a műtrágya és a szükséges gépek beszerzése. Az öntözés technikai feltételei szintén kielégíthetők. Hazai és külföldi berendezések fölös kínálattal rendelkezésre állnak. Itt a hangsúly, a fedett termesztést nem számítva, inkább a gazdaságosságon és az ehhez legmegfelelőbb módszer megválasztásán van. A zöldségtermesztésben a termésátlagok és a minőségi előírások egyaránt követelik, hogy az öntözött felület növekedjék. A növényápolás gépi eszközei a legváltozatosabbak. A privatizáció kibontakozásának eredménye, hogy ismét több kézieszköz, toló-húzó kapa, valamint fogatos kapa került elő színesítve és kiegészítve a korábbi növény­ápoló gépparkot. A jelenlegi félig függesztett kultiváto­­rokkal 30-80 cm között minden sortávolság művelhető, tehát a gyökérzöldségtől a kukoricáig. A biztonsági sáv művelésére több próbálkozás közül egyik sem vált be igazán, a gyomírtószerek ára pedig olyan mértékben emelkedett, hogy még mindig a kézi kapálás a leggazdaságosabb. Az említett kultivátorokhoz adap­terként töltögető­, sorvédő és vezető tárcsa is felszerelhető. A művelhető sorok száma 2-12 között változik, mindig páros számként, hogy egyenletesen terhelje a keretet. A növényvédelem az a terület, amely talán a legtöbbet fejlődött az utóbbi évtizedekben. A II. világháború előtti években a szőlőn és a gyümölcsökön kívül a permetezés szinte ismeretlen volt. Még az uradalmak sem nagyon alkalmazták. Ma a hobbi kertek egyik alapgépének számít a permetező. Az ellátás minden vonatkozásban kielégítő, a kis- és a nagyteljesítményű gépek is rendelkezésre állnak. Inkább az jelent problémát, hogy a 90-es évek előtt európa hírű két növényvédelmi gépgyárunk is munka nélkül tengődik. A betakarítógépek nagyüzemi változatai közül a zöldborsó és a zöldbab szedőgépek dolgoznak. Figyelemre méltó, hogy a többféle borsó betakarítógép ellenére főleg a nagyüzemi gazdaságaink ismét elővették, illetve érdeklődtek a kaszálva arató gépek iránt, mert az alternáló kaszák sorok közötti emelővel ellátva jól használhatók. A levélzöldség konzervipari vagy szárítási célra a meglévő kaszálva rakodó gépekkel szintén betakarítható. A répafélék és a hagyma kiemelése mélylazító, vagy egyszárnyú féloldalas lazítókkal megoldható. A paprikánál, a paradicsomnál és az uborkánál a kézi leválasztás és gyűjtés az általános. Ezt egészítik ki a különböző szedőedények. A szállítás, esetleg a rakodás a rekeszek és a ládák .

Next