Hajtatás, Korai Termesztés 28. (1997)

1997 / 1. szám - Balázs Sándor: Néhány gondolat a kertészeti kutatásról

­ Néhány gondolat a kertészeti kutatásról Balázs Sándor akadémikus A hazai mezőgazdasági termelés színvonalának alakulásában vagy alakításában korábban is és most is a felső­oktatás, kutatás színvonala, fejlett­sége nagy szerepet játszik. Ehelyütt nem szükséges bizonyítanom, hogy a hazai kertészeti termelés milyen eredményeket produkált az utóbbi évtizedek­ben. A kertészet egyes ágazatai között e tekintetben voltak és lehetnek eltérések, de a termesztés szín­vonala a zöldség-, gyümölcs-, szőlő-bor-, dísznövény­vagy a gyógynövénytermesztésben nemzetközi mér­cével sem lebecsülendő­. Azok a kertészek, akik egyetemünkön szerezték diplomájukat, mindig megállták a helyüket, bárhová kerültek a világban. Részemre bizonyításra, össze­hasonlítási lehető­séget jelentett az 1956-ban nem kis számban külföldre távozott kollegáim szakmai szereplése új hazájukban. Jelentős többségük vi­szonylag rövid idő alatt vezető­ kutatóvá, szaktanács­­adóvá vagy egyetemi oktatóvá lett. Közülük többen saját üzemet tudtak létesíteni, és üzemeik elisme­résre méltóan szerepelnek. De az itthoni kertészeink felkészültségével kapcsolatban is tapasztalható, hogy eredményeik a jelentősebb holland, olasz, fran­cia kertészekével vagy kutatókkal sem felkészültsé­gükben, sem más tekintetben nem gyengébbek, noha a kutatási háttér, a hazai felszereltség, a tech­nikai eszközök nálunk lényegesen gyengébbek. Sok példa közül szőkébb szakmám, a zöldségtermesztés területéről említem, hogy a számos holland paradi­csom nemesítő mellett az egyik hazai kollegánk jó­val szerényebb háttér lehetősége ellenére az elmúlt évek során olyan hazai hibridsort állított össze, mely túltesz értékében a holland hibrideken, s ma a szántóföldi hibridek között az övéi a legsikereseb­bek és elterjedtebbek. E tény is jól példázza, hogy a szakmai siker még napjainkban is elsősorban a ku­tató felkészültségétől és rátermettségétő­l függ. A példa nem egyedüli, a kertész szakma területén több tehetséges, jól felkészült szakemberünk van. Sajnos, jó eredményeinket nem vagyunk képesek úgy hasznosítani, mint azt a gazdag külföldi orszá­gok és intézményeik tehetik, elsősorban anyagiak miatt s az ebből következő szervezési hátrányok, piaclehető­ségek hiánya miatt. Kutatási eredménye­ink gyorsan a nagy külföldi cégek, vállalkozók birto­kába kerülnek, akik jobb anyagi feltételekkel rendel­keznek nálunk, és uralják a piacokat, ahová nekünk önállóan nincs lehetőségünk bejutni. Az egyik nagy magforgalmazó világcég munkatár­sával a zöldségtermesztés, nemesítés, forgalmazás általános problémájáról beszélgettünk. Nem tudtunk egymásnak sok újat mondani, de az, amit mindket­ten látunk, az számunkra egy nagyon kedvezőtlen helyzet. A magyar kertészet a nemzetközi tő­kekon­­centráció következtében létrejött vállalatok tényke­désében ma már jelentéktelen tényező­. A mamutcé­gek a magyar kertészeti termesztést már nem tekin­tik tényezőnek. Ebből kiindulva nem látják szüksé­gesnek vagy lényegesnek a magyar felső­oktatás és kutatás korábbi szintű fejlesztését. Hiszen a nagy cégek mindent tudnak kutatni, s tudják a termesz­tést irányítani saját szakembereikkel. Nincs hát szükség magyar nemesítőkre, genetikusokra vagy az agrotechnikát fejlesztő­ kutatókra, ezt elvégzik ők he­lyettünk is. De véleményük szerint a hazai termesz­tés volumene is inkább csökken a jövőben, így alig lesz szükségünk diplomás kertészekre, hiszen mint érzékelhető, a magyar kertészet „bedolgozó" szere­pet kap. Végtére is a fajtákat, a technikát a nagy nemzetközi cégek hozzák, s nekik a magyar termesz­tés most erőkonkurencia, mert a magyar piaci igé­nyeket is ők kívánják saját árujukkal kielégíteni. Ez már nem csak a jövőkép. A zöldségtermesz­tésben már érzékeljük évek óta ezt a folyamatot. Több tucat külföldi magtermelte­tő cég verseng egy­mással, és a hazai piac jelentős részét már ott ural­ják. Ők nemesítenek is, legalábbis a jobbak és az erősebbek. Minden lehetőségük megvan a hazai faj­ták és az ebből származó mag kiszorítására a piac­ról. Már csak néhány hungarikum jellegű zöldségfaj fajtáit tudjuk a hazai termesztésben a korábbi volu­menben forgalmazni. De már érzékelhető, hogy a csemegepaprika-, fűszerpaprika-, hagymanemesítés­ben is Magyarország részére is dolgoznak már a nyugati nemesítők, csak a hagymát nézve is már az idén megjelentek a hollandok nemesítette „ Makói” hagymával, s azt jóval drágábban értékesítik. Csak idő­ kérdése a paprikák (csemege és fűszer) importja is. S ha netalán nem képesek a magyar nemesítő­k­­kel versenyezni, jobbat előállítani, akkor a nemesítő­t vásárolják meg. Nagyon rontja esélyeinket az is, hogy a külföldi tulajdonba került konzervgyárak tulaj­donosai saját fajtáikat hozzák be, ami csökkenti a hazai nemesítés esélyeit, és a magtermesztésbő­l élő üzemek és azok dolgozói is kenyér nélkül ma­radnak. Az elmondottakból, azt hiszem, érzékelhetők a hazai zöldségtermesztés jelenének és jövőjének a gondjai. A kutatás és termelésirányítás területén a gazdag nyugati kertészeti termeléssel foglalkozó or­szágoknak még konkurenciát jelentünk, de ha a vá­zolt folyamat folytatódik, elveszítjük a már jóval meg­csappant lehetőségeinket is. Példáimat az engem közelebbről érintő zöldségtermesztés területéről hoz­tam. A kertészet többi területén lehetnek eltérések a zöldséghelyzettől, és egyik-másik szakterületen a lehető­ségek jobbak is lehetnek. Talán a sző­lő­-bor ágazat jobb szervezettsége révén reményteljesebben nézhet a jövőbe. Valamelyest a gyógynövénytermesz­tés is jobb helyzetben van. A gyümölcstermesztés vertikumában azonban hasonló a helyzet, mint a zöldségtermesztésben, s a dísznövénytermesztés kilátásai sem rózsásak. Amennyiben visszaesik a termelés és az is kül­földi irányítással folytatódik, akkor a felsőoktatás és a kutatás is szinte feleslegesnek tűnik Magyarorszá­gon. Mi várható tehát a bennünket nagyon közelről

Next