Hajtatás, Korai Termesztés 28. (1997)
1997 / 1. szám - Balázs Sándor: Néhány gondolat a kertészeti kutatásról
Néhány gondolat a kertészeti kutatásról Balázs Sándor akadémikus A hazai mezőgazdasági termelés színvonalának alakulásában vagy alakításában korábban is és most is a felsőoktatás, kutatás színvonala, fejlettsége nagy szerepet játszik. Ehelyütt nem szükséges bizonyítanom, hogy a hazai kertészeti termelés milyen eredményeket produkált az utóbbi évtizedekben. A kertészet egyes ágazatai között e tekintetben voltak és lehetnek eltérések, de a termesztés színvonala a zöldség-, gyümölcs-, szőlő-bor-, dísznövényvagy a gyógynövénytermesztésben nemzetközi mércével sem lebecsülendő. Azok a kertészek, akik egyetemünkön szerezték diplomájukat, mindig megállták a helyüket, bárhová kerültek a világban. Részemre bizonyításra, összehasonlítási lehetőséget jelentett az 1956-ban nem kis számban külföldre távozott kollegáim szakmai szereplése új hazájukban. Jelentős többségük viszonylag rövid idő alatt vezető kutatóvá, szaktanácsadóvá vagy egyetemi oktatóvá lett. Közülük többen saját üzemet tudtak létesíteni, és üzemeik elismerésre méltóan szerepelnek. De az itthoni kertészeink felkészültségével kapcsolatban is tapasztalható, hogy eredményeik a jelentősebb holland, olasz, francia kertészekével vagy kutatókkal sem felkészültségükben, sem más tekintetben nem gyengébbek, noha a kutatási háttér, a hazai felszereltség, a technikai eszközök nálunk lényegesen gyengébbek. Sok példa közül szőkébb szakmám, a zöldségtermesztés területéről említem, hogy a számos holland paradicsom nemesítő mellett az egyik hazai kollegánk jóval szerényebb háttér lehetősége ellenére az elmúlt évek során olyan hazai hibridsort állított össze, mely túltesz értékében a holland hibrideken, s ma a szántóföldi hibridek között az övéi a legsikeresebbek és elterjedtebbek. E tény is jól példázza, hogy a szakmai siker még napjainkban is elsősorban a kutató felkészültségétől és rátermettségétől függ. A példa nem egyedüli, a kertész szakma területén több tehetséges, jól felkészült szakemberünk van. Sajnos, jó eredményeinket nem vagyunk képesek úgy hasznosítani, mint azt a gazdag külföldi országok és intézményeik tehetik, elsősorban anyagiak miatt s az ebből következő szervezési hátrányok, piaclehetőségek hiánya miatt. Kutatási eredményeink gyorsan a nagy külföldi cégek, vállalkozók birtokába kerülnek, akik jobb anyagi feltételekkel rendelkeznek nálunk, és uralják a piacokat, ahová nekünk önállóan nincs lehetőségünk bejutni. Az egyik nagy magforgalmazó világcég munkatársával a zöldségtermesztés, nemesítés, forgalmazás általános problémájáról beszélgettünk. Nem tudtunk egymásnak sok újat mondani, de az, amit mindketten látunk, az számunkra egy nagyon kedvezőtlen helyzet. A magyar kertészet a nemzetközi tőkekoncentráció következtében létrejött vállalatok ténykedésében ma már jelentéktelen tényező. A mamutcégek a magyar kertészeti termesztést már nem tekintik tényezőnek. Ebből kiindulva nem látják szükségesnek vagy lényegesnek a magyar felsőoktatás és kutatás korábbi szintű fejlesztését. Hiszen a nagy cégek mindent tudnak kutatni, s tudják a termesztést irányítani saját szakembereikkel. Nincs hát szükség magyar nemesítőkre, genetikusokra vagy az agrotechnikát fejlesztő kutatókra, ezt elvégzik ők helyettünk is. De véleményük szerint a hazai termesztés volumene is inkább csökken a jövőben, így alig lesz szükségünk diplomás kertészekre, hiszen mint érzékelhető, a magyar kertészet „bedolgozó" szerepet kap. Végtére is a fajtákat, a technikát a nagy nemzetközi cégek hozzák, s nekik a magyar termesztés most erőkonkurencia, mert a magyar piaci igényeket is ők kívánják saját árujukkal kielégíteni. Ez már nem csak a jövőkép. A zöldségtermesztésben már érzékeljük évek óta ezt a folyamatot. Több tucat külföldi magtermeltető cég verseng egymással, és a hazai piac jelentős részét már ott uralják. Ők nemesítenek is, legalábbis a jobbak és az erősebbek. Minden lehetőségük megvan a hazai fajták és az ebből származó mag kiszorítására a piacról. Már csak néhány hungarikum jellegű zöldségfaj fajtáit tudjuk a hazai termesztésben a korábbi volumenben forgalmazni. De már érzékelhető, hogy a csemegepaprika-, fűszerpaprika-, hagymanemesítésben is Magyarország részére is dolgoznak már a nyugati nemesítők, csak a hagymát nézve is már az idén megjelentek a hollandok nemesítette „ Makói” hagymával, s azt jóval drágábban értékesítik. Csak idő kérdése a paprikák (csemege és fűszer) importja is. S ha netalán nem képesek a magyar nemesítőkkel versenyezni, jobbat előállítani, akkor a nemesítőt vásárolják meg. Nagyon rontja esélyeinket az is, hogy a külföldi tulajdonba került konzervgyárak tulajdonosai saját fajtáikat hozzák be, ami csökkenti a hazai nemesítés esélyeit, és a magtermesztésből élő üzemek és azok dolgozói is kenyér nélkül maradnak. Az elmondottakból, azt hiszem, érzékelhetők a hazai zöldségtermesztés jelenének és jövőjének a gondjai. A kutatás és termelésirányítás területén a gazdag nyugati kertészeti termeléssel foglalkozó országoknak még konkurenciát jelentünk, de ha a vázolt folyamat folytatódik, elveszítjük a már jóval megcsappant lehetőségeinket is. Példáimat az engem közelebbről érintő zöldségtermesztés területéről hoztam. A kertészet többi területén lehetnek eltérések a zöldséghelyzettől, és egyik-másik szakterületen a lehetőségek jobbak is lehetnek. Talán a szőlő-bor ágazat jobb szervezettsége révén reményteljesebben nézhet a jövőbe. Valamelyest a gyógynövénytermesztés is jobb helyzetben van. A gyümölcstermesztés vertikumában azonban hasonló a helyzet, mint a zöldségtermesztésben, s a dísznövénytermesztés kilátásai sem rózsásak. Amennyiben visszaesik a termelés és az is külföldi irányítással folytatódik, akkor a felsőoktatás és a kutatás is szinte feleslegesnek tűnik Magyarországon. Mi várható tehát a bennünket nagyon közelről