Hajtatás, Korai Termesztés 32. (2001)
2001 / 1. szám - Terbe István: Fejlesztési elképzeléseim
Fejlesztési elképzeléseim Dr. Terbe István egyetemi docens, tanszékvezető 2000. október 1-jén bízott meg a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar dékánja a Zöldségtermesztési Tanszék vezetésével. Több mint 30 éve dolgozom a tanszéken, ez alatt, mint tanársegéd és adjunktus irányítottam a intézeti kísérleti munkákat, később, mint docens a tanszéken folyó szaktanácsadást szerveztem, tantermi és terepgyakorlatokat vezettem, előadásokat tartottam, túlzás nélkül mondhatom, hogy a tanszéken folyó valamennyi munkában részt vettem, és ilyen téren több-kevesebb tapasztalattal is rendelkezem. Mégis szeptemberben, amikor rám esett a tanszékvezetői választás, kicsit megijedtem a kihívástól, nagynak tűnt a feladat és az azzal járó felelősség. Nem egy szürke, a szakma számára ismeretlen tanszéket kellett átvennem, olvasóink bizonyára még jól emlékeznek azokra a tudós kollégákra, akik ebben az intézetben dolgoztak, csak hogy néhány olyan nevet említsek, mint Somos Andrásé, aki a hazai zöldséghajtatás megalapítója volt, vagy Balázs Sándor akadémikusét, aki oktató, szervező és kutató munkájának köszönhetően tízszeresére nőtt egy évtized alatt a hazai gombatermesztés és alapanyag-gyártás. De sorolhatnám Kóródi Lászlóét, aki holland mintára a hazai zöldségtermesztési szaktanácsadást építette fel, vagy a nemrég elhunyt Túri István kollegámét, aki az első fehér hibrid paprikafajtákat nemesítette. Ők nemcsak kiváló kutatók voltak, de nagyszerű tanárok is, túlzás nélkül mondhatom, hogy iskolát alapítottak, ahol magam is tanultam, nevelkedtem. Vajon én ezek után mire leszek képes? Eleget tudok-e tenni annak a nagy elvárásnak, amelyet majd joggal kérnek számon munkatársaim, a hallgatóság, az Egyetem és a Kar vezetősége, és nem utolsó sorban az egész zöldségtermesztő szakma? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor összeállítottam a Zöldségtermesztési Tanszék irányítására és további munkájára vonatkozó terveimet és elképzeléseimet, amelyekkel ez úton lapunk olvasóit is szeretném megismertetni. Magyarországon a kertészeti termőfelület a mezőgazdaságilag hasznosított területnek mindössze 3,2%-a, ugyanakkor a mezőgazdaság termelési értékének közel 15%-át teszi ki. A kertészeten belül a zöldségtermesztési ágazat a megtermelt értéknek valamivel kevesebb, mint a felét adja, évi 500 millió dollár export aktívummal járul az ország külkereskedelmi mérlegének kedvező alakulásához. Várhatóan ez a részarány az EU csatlakozással tovább fog növekedni, mivel a zöldségtermékek esetében — szemben más mezőgazdasági termékekkel — nincsenek a termelésre vonatkozó korlátozások. A zöldségtermesztés tehát nagyon intenzív, kis területen nagy termelési értéket előállító, sok élő munkát lekötő, és ezért a vidék foglalkoztatása szempontjából jelentős ágazat, fejlesztése az ország számára fontos gazdasági érdek. A jelenleg is nagyütemben folyó, és a jövőben várhatóan még inkább felgyorsuló technikai, technológiai fejlesztések, az ágazathoz kapcsolódó marketing elvárások, a kiváló minőség iránt fokozódó igény, és az egyre szigorúbb gazdasági feltételek, a felsőszintű szakképzést egyre nagyobb feladatok elé állítja. A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának, mint a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem jogutódjának, amely intézet ezen a téren korábban is fontos feladatokat látott el, ezeknek a követelményeknek meg kell felelnie, és ezen a téren a jövőben is meghatározó munkát kell végeznie, így a zöldségtermesztést irányító szakemberek és vezetők képzésében, a zöldségtermesztő ágazat kutató, fejlesztő és szaktanácsadó munkájában, mint ahogy az korábban is történt, a legilletékesebb intézménynek, a Kertészettudományi Kar Zöldségtermesztési Tanszékének kell a vezető szerepet vállalnia. Oktatással kapcsolatos terveim: A Tanszék elsődleges és legfontosabb feladatának - amely érdekében minden más tevékenységet alá kell rendelni - az oktatást tartom. A legkorszerűbb oktatási technikai lehetőségek használata mellett is, meghatározónak tartom a tananyag jó átadása és a egyéniség formálása érdekében, a tanár és a hallgató közötti személyes kapcsolatot előadások, tantermi és terepgyakorlatok, konzultációk formájában. A zöldségtermesztési alapismereteket, a nálunk termeszthető zöldségnövények és gombák botanikai ismertetését, ökológiai igényük és termesztés technológiájuk oktatását továbbra is a főkollokvium keretében, a Tanszék által kialakított, és jól bevált tematika szerint tervezem megvalósítani. A tananyag statikus részét (botanikai ismeretek, környezeti igény) nem, de a gyorsan változó, technológiára vonatkozó részeket (pl. fajtakérdés, a piaci igény, gazdasági vonatkozások, stb.) folyamatosan, egy-két évenként kívánom fejleszteni, erre jó lehetőséget nyújt az oktatási anyag számítógépes nyilvántartása. Az egységes anyagismertetést és számonkérést, amit alapkövetelménynek tartok az oktató kollégák esetében, a közös tananyagfejlesztés jól szolgálná. Az előadásokat továbbra is a témát legjobban ismerő kollégák tartanák, szükség szerint egy-egy külső előadó bevonásával. A Tanszék munkatársai által írt tankönyveket, mint az eddigi gyakorlatban is 4—5 évenként tervezem felfrissíteni. A tantermi gyakorlatok (szemináriumok) elsődleges céljának a termesztéstechnológiai módszerek és azok változásainak ismertetését tartom. A gyakorlatok lebonyolításába és megvalósításába az oktatók mellett, a doktorandusz hallgatókat is szeretném bevonni. Annak érdekében, hogy a tantermi kiscsoportos foglalkozások (gyakorlatok) ne az előadások ismerése legyen, minden technikai lehetőséget meg fogok ragadni és ki fogok használni (pl. diavetítés, növény- és fajtaismeret, műszerek és eszközök bemutatása, tablók készítése). A tantermi