Kertgazdaság, 1976 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Fajtatársítás az alma- és körte ültetvényekben Gyúró Ferenc—Soltész Miklós—Nyéki József Kertészeti Egyetem, Budapest Az ültetvények maximális termőkapacitásának egyik legfontosabb feltétele — az alany, művelődésmód és ökológiai tényezők helyes megválasztása mellett — nagy termőképességű fajták ültetése. A hazánkban termesztett alma- és körtefajták ön­meddők. A fajták termőképessége csak az együttvirágzó, különösen jól termékenyülő kombinációkban hasznosítható. Ismertek olyan újabb kísérletek is, ahol a pollenellátást nem vegyes ültetéssel érik el, hanem az idegen virágport pollenkertben gyűjtik, szükség esetén tárolják, majd kézzel, géppel vagy méhek közvetítésével juttatják a megporzandó virágokra (Williams— Wilson, 1970). E módszer széleskörű megvalósítása még sok nehézségebe ütközik, ezért jelenleg olcsóbb a fajták vegyes ültetése. A pollenadó fajták szükségessége almánál a múlt század végétől, körténél pedig a század elejétől ismert. Korábban az önmeddő fajták mellé olyan fákat ültettek, me­lyeknek feladata csupán a pollenellátás volt (innen származik a fő- és pollenadó fajta elnevezés). Egy-egy ültetvényben általában több fajtát helyeztek el, de kevésbé vették figyelembe a pollenadó fajták termesztési és áruértékét. Később a kevésbé értékes pol­lenadó fajták nagy részét kivágták és a megporzási viszonyok romlásával csökkent, vagy teljesen elmaradt a terméshozás. Ez ismét ráirányította a figyelmet a terméke­­nyülési viszonyok vizsgálatára. A pollenadó fajták arányáról és elrendezéséről, illetve ezek termésmennyiségre gyakorolt hatásáról a közelmúltban almánál Canisius—Woudenberg (1959), Maliga (1956, 1961), Baillod—Mottier (1966), Linerant (1966), van Lier (1967), Krapf (1967, 1968), Wertheim (1968), Porter (1969), Reichel (1972), Gyúró (1974), Soltész et al. (1975), Nyéki Soltész (1976/a), körténél pedig Maliga (1961), Westwood—Grim (1962), Free és Spencer—Booth (1964), Chiusoli (1966), Wertheim (1968), Nyéki (1970), Brózik—Nyéki (1971), Soltész (1975), Soltész et al. (1975), Nyéki—Soltész (1975, 1976/b, 1976/c) közölt adatokat. A kutatási eredmények, illetve a gyakorlati tapasztalatok ellenére sok ültetvény­ben a pollenadó fajták kedvezőtlen arányban és főként nem megfelelő elrendezésben találhatók. Ez azzal magyarázható, hogy a megfelelő megporzás és a technológiai, valamint az ökonómiai célok között sokszor ellentmondás van. Az ültetvénylétesítést irányító szakembernek igen sok tényezőt kell figyelembe venni a fajták kiválasztásá­nál, arányuk és elrendezésük meghatározásánál, hogy a fenti ellentmondást eredmé­nyesen feloldja. Az ültetvények fajtaösszetételének megállapításánál a jövőben sem csökken a termékenyülési viszonyok vizsgálatának fontossága, hiszen egyre több új fajta és vál­tozat kerül a termesztésbe. Ugyanakkor a termesztéstechnológia korszerűsödésével egyre nagyobb figyelmet igényel a fajtatársításnak, a fajták arányának és elrendezésé­nek az ültetvény gazdaságos üzemelését befolyásoló hatása is.

Next