Kertgazdaság, 1983 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A mezőgazdasági gépesítésfejlesztés eredményei és új irányai• Dr. Dimény Imre, az MTA levelező tagja Kertészeti Egyetem, Budapest A mezőgazdaság gépesítésének fejlődése A gépesítés fejlesztését a feudálkapitalista mezőgazdaságban az embertelenül kevés, sokszor még a munkaerő újratermelését sem fedező bérköltség semmiképpen sem ösztönözte. A filléres napszámért vagy szűkös konvencióért dolgoztató földesúrnak pedig nem állt érdekében gépet vásárolni. Emiatt a kutatás pangott, a szakoktatás is sokkal inkább a géptan, mint a gépesítés tárgyalására szorítkozott. A gépesítésfejlesztést, főleg annak ökonómiáját a régebbi szakirodalom éppen ezért csak igen elvétve érintette. A hellyel-közzel fellelhető külföldi példákat viszont nem mindig tudtuk hazai viszonyainkra kellőképpen áttételezve alkalmazni. A felszabadulást követő időszakban sajátos, gyors minőségi változás következett be. Az átmeneti megtorpanás után a gépesítést már sürgette a mezőgazdasági munkaerő létszámának az ötvenes években bekövetkező rohamos megcsappanása. Ugyanakkor viszont számos területen még hiányoztak a gazdaságos gépüzemeltetés feltételei. Meglehetősen hosszú idő telt el, mire sikerült egyértelműen tisztázni, hogy miképpen térhetünk át a gépesítés fejlettebb formáira. Eleinte a kezdetleges lehetőségek, a csekélyke gépválaszték csak egy-egy művelet — például a szántás vagy a cséplés, később a vetés és a növényápolás — részben gépesített lebonyolítására korlátozódtak. A különböző teljesítményű traktorokból meghatározott erőgép-összetétel — ezt nevezzük traktorlépcsőnek — még csak elméletben létezett. A traktorlépcső kialakítását szóban és írásban éppen azért szorgalmaztuk, hogy elősegítsük az említett — egyedi, illetve műveleti — gépesítés hiányosságainak áthidalását, ezzel együtt az ún. ágazati gépesítés beindítását. Az ágazati gépesítés jegyében már egy-egy teljes növénytermelési ágazat — az arató-cséplő gépek beiktatásával mindenekelőtt a kalászosgabona-ágazat — egyre több termesztési mozzanatát gépesíteni tudták. Sajnos azonban még nem álltak rendelkezésre azok a műszaki berendezések, amelyek egyszersmind az egyéb ágazatokat — így pl. a kukorica- és a cukorrépa-ágazatot — hasonlóképpen kiszolgálták volna. Viszont rohamosan módosult közben az élő- és holtmunka aránya a növekvő területű gazdaságokban. A kalászos gabonafélék munkáival régebben egész nyáron át lekötött munkaerő — az arató- és cséplőmunkások hada — egyre-másra eltávozott, * Székfoglaló előadás rövidített szövege, mely elhangzott 1982. november 29-én a Magyar Tudományos Akadémián