Kertgazdaság, 1991 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1991-01-01 / 1. szám

A kertészeti vertikum versenyképessége Dr. Tompa Béla-Dr. Szabóné, Medgyesi Éva Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vezető- és Továbbképző Intézet, Budapest Hazánk törekvése a piacgazdaság feltételeinek megteremtésére az élelmiszergazda­ságban gyökeres változásokat feltételez. Ezek a belátható változások valószínű érintik a társadalom és gazdaság tulajdonosi és használói viszonyait, amelyek a termelők családi gazdaságaira és a valódi tulajdonosok szövetkezéseire támaszkodhat. Érintik továbbá az intézményi rendszert és a hatékonyság feltételeit, amelyek között megindulhat az újszerű gazdaságok, vállalkozások szerves fejlődése. A kialakuló és élesedő versenyhelyzet kell, hogy aktivizálja a gazdaságokat még akkor is, ha az eszközállomány egy hányada kihasz­nálatlanná válik és a termelőeszköz ellátottság nem lesz teljes. Az átalakulás, a változás az élelmiszergazdaságban is folyamat, amely idődimenzióban szemlélhető. Vizsgálataink akár a családi gazdaságok kialakulására, akár a pénzügyi, adó, társadalombiztosítási stb. feltételekre, illetve azok megvalósítására vonatkoznak és feltételezik a kialakuláshoz indokolt időtartamot és a döntéshozatalhoz elengedhetetlen vizsgálati komplexitást. Az élelmiszergazdaságon belül az átalakulás más és más hatást gyakorol az ágaza­tokra. Új és új szempontok nyernek prioritást az ágazatfejlesztésben, így az európai ag­rárintegrációban a magyar agrárvertikumnak az egyoldalú agrárszállító szerepe valószínű módosul. Ezt a kialakuló, újszerű piaci viszonyok is lehetővé teszik, beleértve a nyugati agrártermékek versenyjellegét és azok serkentő hatását. A verseny kiszélesedésével, a világpiacon versenyképes magyar termékek gazdaságosabbá tétele és az agrárágazat tá­mogatása nem ellentétes. Mindez távlatokat kínál a kutatás-fejlesztés számára és ez indított bennünket arra, hogy feldolgozzuk a kertészeti­ ágazat versenyképességét befolyásoló tényezőket az el­múlt évtizedben és a következtetéseket levonjuk a jövőre vonatkozóan. Erre ösztönöz bennünket az agrártermelés szinte valamennyi ágazatát, jövőjét érintő vita is — a szelektív fejlesztés, illetve visszafejlesztés, a gazdaságosság, a versenyképesség fokozása — amely a kertészeti ágazgatot sem kerülte el. A szélsőséges nézetektől sem mentesek az elképzelések. Az egyik oldalon a kertészeti ágazat fejlesztésének elsődleges­sége, az akadozó gabonaexport kiváltása, vagy egy részének kertészeti termékkel való helyettesítése jelenik meg. A másik oldal a jelenlegi termelés változatlan mását sem tartja reális perspektívának, a külső és belső piaci kereslet hiányában a visszafejlesztés mellett tör lándzsát. Ezt a nézetek közötti széles skálát bonyolítja, hogy a kertészeti ágazat cso­portja sem homogén. A hagyományos értelmezés szerint ide tartozik a kertgazdaság, a virág és dísznövény, a gyümölcs- és szaporítóanyag-termesztés, valamint a szőlő- és bor­termelés. Olyan termékekről van szó, amelyek biológiai, termelési, technológiai, feldolgo­zási, értékesítési, tárolási sajátosságai igen eltérők. Amennyire változatos az egyes termé­kek terméstechnológiája, legalább annyira más és más az e termékekről vagy termékcso­portokról rendelkezésre álló információk köre és tartalma. A virág és dísznövény termelés — értékesítés — felhasználás termékpálya szinte nem követhető.

Next