Kertgazdaság, 1998 (30. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gyümölcsfajta-tudomány - Tomcsányi Pál: Fajtaismeret és fajtaértékelés a III. évezred küszöbén

77 Kertgazdaság 1998. 30. (2) Fajtaismeret és fajtaértékelés a III. évezred küszöbén1 Tomcsányi Pál Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Nagy megtiszteltetés számomra, hogy évezredekről beszélhetek. Szerénységem tiltotta volna, hogy ma­gam ilyen ünnepélyes címet válasszak, bár ez különö­sen előnyös számomra, hiszen azt kevésbé tudnám ma már megmondani, mint a fiatalabb előadók, hogy holnap melyik új fajtát telepítsük. Viszont úgy vélem azt ismerték fel a Rendezők, hogy a fajtatudomány időben lefolyó változásait annál jobban tudja valaki felmérni, minél hosszabb időn keresztül foglalkozott ezzel. Vagyis a korosság néha hasznos - ha nem is ér­dem - mert a múltról többet tudhat és ennek folytán a jövőről többet sejthet a fiatalabbnál, akit a jelen min­dennapok problémái teljesen lekötnek. Nem volt viszont számomra világos az, hogy mi is értendő egy évezred „küszöbén”? A XIX. század utolsó évtizedét, amikor Bereczki Máté 100 éve meghalt, később századvégként - vagy a műveltsé­güket fitogtatók „fine du siecle”-ként - emlegették. Ennek analógiájára jogosnak tűnik, hogy az egész XX. századot ezredvégnek tekintsük. Az új ezredév küszöbét pedig időben oda helyezhetnénk, amikor már olyan új vívmányok és jelenségek jelentek meg a szakmánkban, amelyeknek hatása átnyúlik a 2000-es évekbe is. Mikorra volna ez tehető? A fajtaismeret írásbeli nyomai már az I. évezred küszöbén megjelentek - elegendő Pliniusra utalnom - de a fajtaértékelés kez­detei csak a II. évezred vége felé a XIX. században is­merhetők fel. Ezért engedjék meg, hogy én ma ön­kényesen a III. évezred küszöbét - és kizárólag a ma­gyar pomológia szempontjából -, a ma ünnepelt Bereczki Máté működésének évtizedeire helyezzem. Ez a mi szakmánkban nem is volt olyan régen, hi­szen akadnak ennél régebben ültetett élő gyümölcs­fák hazánkban, nem is szólva a Gecsemáné kert Krisztus óta élő olajfáiról. Különben is az ilyen hosszabb korszakokat vizs­gáló elemzésekben, nem szabad pontos elhatároló időpontokat megadni, mert azok egymásba átnyúl­nak, hatásuk párhuzamosan érvényesül. A túl mar­kánsan magasra méretezett küszöbök csak arra jók, hogy azon elbotoljunk, és ez vonatkozik az évezre­dek küszöbére is. Elemzésem módszere tehát a fajta­ismeret és -értékelés korszakainak áttekintése volna, nem szakirodalmi források, hanem egy ismeretalko­tási módszer: a strukturális elemzés segítségével. Hogyan értelmezhetjük ezeket a többnyire utó­lag feltételezett - felismert vagy kitalált - korszako­kat? a) Az egyes korszakok jellemző törekvései, bár csökkenő jelentőséggel megmaradnak, a ké­sőbbi korszakokban is felismerhetők; b) a korszakváltások határa elmosódott, a hatá­ros korszakokat jellemző célok, módszerek, hasznosítók, egyidejűleg fordulnak elő; c) egy újabb korszak „uralkodó eszméjének” felismerése időben jóval megelőzi korát. De egyáltalán miért van szükségünk ilyen kor­szakokra, amikor meghatározásuk ennyire bizony­talan? Csak azért mert ezek teszik lehetővé az együttjáró változások felismerését, kielemzését, ami nemcsak a múlt megítéléséhez, hanem a jövő előre­vetítéséhez is segítséget nyújthat. A gyümölcsfajtaismeret és -fajtaértékelés korsza­kairól, múltjáról és jövőjéről szólva inkább az átme­netekről, a korszakváltásokról próbálok beszélni, - mint már említettem - egy e célra kigondolt strukturá­lis elemzés alapján. Az ahhoz fűződő értelmezéseim­ben itt-ott példaként és nem méltatásként - mert arra nem jut idő - utalok majd kollégáim eredményeire. A pomológiáról - gyümölcsészetről - lesz szó, ami megint csak nem egyértelmű fogalom. A klasszi­kus latinban a „pomum” gyümölcsfát, gyümölcster­mő növényt jelentett, nem a mai botanikus szak­nyelv felnyíló tüszőtermését, az almagyümölcsöt. A pomológia tehát minden gyümölcsfajra vonatkozik, és a világszerte érvényes értelmezése szerint nem­csak a fajtatudományra, hanem a gyümölcstermesz­tés egyéb vonatkozásaira is. így aztán igencsak tág jelentésű tudományág a pomológia, és ezért célsze­rűnek vélem 4 fajta kutatási irányát megkülönböz­tetni, majd ezek segítségével­­ értékelés korszakait meghatározni.a fajtaismeret és A pomológia szűkebb fogalmát azért értelmezték elsősorban fajtaismeretként, mert - Rapaics Raymund (5) meglátása szerint - a gyümölcstermesztés mindig fajtákat és nem fajokat hasznosított. Először csak a vadgyümölcsök legkiválóbb egyedeit hagyták meg (hagyásfák), majd azok tulajdonságokat megőrző ve­getatív szaporítás a fajták megkülönböztetéséhez ve­zetett. Rapaics szerint a 16. században hazánkban 7 gyümölcsfaj több mint 50 fajtáját különböztették meg . Mint előadás 1995.dec 12-én a Bereczki Máté centenáriumi tudományos ülésen hangzott el. Közzététele akkor elmaradt, viszont a pomológiai irodalom napjainkban végbemenő felvirágzása idején aktuálisnak tűnik közlése, mivel mondanivalója nem avult el.

Next