Kertgazdaság, 2007 (39. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Zöldségtermesztés - Szőriné Zielinska Alicja: A zöldségnövények generatív és vegetatív fejlődésének szabályozása klimatikus tényezőkkel

ZÖLDSÉGTERMESZTÉS ■ KERTGAZDASÁG 2007. 39. (1) ■ 3 A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK GENERATÍV ÉS VEGETATÍV FEJLŐDÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA KLIMATIKUS TÉNYEZŐKKEL _____________ SZŐRINÉ ZIELINSKA ALICJA Grodan A/S Minden környezeti tényező, mint a berendezés belső klímája (fény, hőmérséklet, páratartalom, CO2 koncentrá­ció) és a gyökérklíma (hőmérséklet, oxigén- és tápanyagellátás), hatással van a transzspirációra, fotoszinté­zisre, a növények növekedésére és fejlődésére. A hatásuk nem csak a fiziológiai és fejlődési folyamatokban lát­ható, de nagy szerepet játszanak a tápelemek felvételében, mozgatásában és a növények energiaháztartásá­ban. A fény mint domináló tényező, a legerősebb hatást gyakorolja a fotoszintézisre, a transzspirációra és a táp­anyagok felvételére nemcsak azáltal, hogy irányítja a fiziológiai folyamatokat, de azzal is, hogy befolyásolja a berendezés többi termesztési tényezőjét is. A hőmérséklet elsődlegesen megváltoztatja a folyamatok sebessé­gét, illetve az energia eloszlását és háztartását. A hőmérséklet növekedésével nő a vízigény és csökken a víz­­hasznosítás hatékonysága a termelt biomasszához viszonyítva. A páratartalom a transzspiráción keresztül ját­szik szerepet a tápelemek mozgásába a xilemben. A túl magas, illetve túl alacsony vízgőznyomás telítettsége csökkenti a vízfelvételt, a magas páratartalom az egyes nehezen mobilizálható tápelemek hiányát okozhatja a floémben. A szén-dioxid alapvetően növeli a tápanyagigényt és javítja a vízhasznosítást. A gyökérzóna klímája befolyásolja a víz és a tápelemek felvételi sebességét és arányát a közegből a gyökér belsejébe. A klimatikus tényezők hatását mindig együttesen kell vizsgálni és szabályozni a harmonikus növekedés érdekében. BEVEZETÉS Az utóbbi időben, a piaci igényeknek megfelelően egyre több egymástól eltérő fajt és fajtát használnak a hajtatásos termesztésben. A fajták között három típus különböztethető meg: generatív, vegetatív és kiegyensúlyozott vegeta­tív-generatív. A generatív típusúak növekedése könnyebben irányítható. Előnyük, hogy jobban és bőségesen virá­goznak, a virág színe intenzív, a terméskötődés kedvezőtlen körülmények között is jó. A növények hajtásai véko­nyak, gyengén elágazók, a kis levelek nem árnyékolják egymást. A laza habitusnak köszönhetően a terméseket állandóan éri a fény, ezáltal nagyon jól színeződnek. A téli hónapokban a növények nem igényelnek radikális irányí­tást az egyensúly beállításához. A nyári hónapokban viszont a kicsi lombfelülettel nehezen alkalmazkodnak a magas hőmérséklethez és az erős besugárzáshoz, és sokkal precízebb klímaszabályozást igényelnek a berendezésben. A vegetatív fajták jóval erősebb növekedési üteme nehezíti a termesztést a téli hónapokban, amikor a több ked­vezőtlen környezeti tényező nagy hatással van a növények növekedésére. A hajtatásban, a termesztési ciklustól függően, inkább vegetatív fajtákat használnak, vállalva ezzel a növekedés irányítását a termesztés egész időszaka alatt. Ez magasabb hozamot eredményez és nagyobb termesztési biztonságot ad azáltal, hogy a növények intenzív növekedése képes korrigálni a termesztési rendszer hiányosságait. Minden környezeti tényező, mint a berendezés, belső klíma (fény, hőmérséklet, páratartalom, CO2 koncentrá­ció), gyökérklíma (hőmérséklet, oxigén- és tápanyagellátás) hatással van a transzspirációra, fotoszintézisre, a növények növekedésére és fejlődésére. A hatásuk a fiziológiai és fejlődési folyamatokban érezhető, nagy szerepet játszanak a tápelemek felvételében, mozgatásában és a növények energiaeloszlásában. A fénynek domináns sze­repe van az összes folyamatban, és legnagyobb mértékben befolyásolja a többi termesztési tényezőt is. Gazdasá­gosság szempontjából viszont nehezebben szabályozható, a pótmegvilágítás különleges felszerelést igényel. A besugárzás gyakorolja a legerősebb hatást a fotoszintézisre, transzspirációra és a tápanyagok felvételére azáltal, hogy irányítja a fiziológiai folyamatokat, és azzal is, hogy megváltoztatja a folyamatok sebességét, energiaeloszlását és háztartását a növényen belül. A hőmérséklettől függ az asszimiláció-disszimiláció egyensúly, melynek növekedésével nő a vízigény és csökken a vízhasznosítás hatékonysága a termelt biomasszához viszo­nyítva. A páratartalom a transzspiráción keresztül szerepet játszik a tápelemek mozgásában a xilémben. A túl ma­gas, illetve túl alacsony páratartalom csökkenti a vízfelvételt, a magas páratartalom egyes nehezen mobilizálható tápelemek hiányához vezet. A szén-dioxid alapvetően növeli a tápanyagigényt és javítja a vízhasznosítást. A gyö­kérzóna klímája befolyásolja a víz és tápelemek mozgását a közegből a gyökér belsejébe. A klimatikus tényezők

Next