A Magyar Gyümölcs, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-20 / 1. szám

4 tt­agyar Gyümölcs A fák rendszeres és szakszerű állandó met­szése, trágyázása, különös gonddal végzett meg­védése a különböző állati és gombakártevőkkel szemben, valamint a gyümölcs őszi szüretelés idő­pontjának a helyes megválasztása, s mindezeken kívül a téli eltartás, a legalaposabb szakképzett­séget követeli a termesztőtől. De akkor aztán van is öröme, s mi több, szép haszna is a termesztőnek! Mezőgazdasági külterjes termesztésre egyáltalában nem alkalmas fajta, így tehát nagyobb gazdaságaink és gyü­mölcstermesztőink ilyen körülmények mellett ne is fogjanak hozzá termesztéséhez, mert azon csak bosszúság, ráfizetés lesz. Legszebben fejlett és minőségében is legjobb gyümölcsöket közönséges vadkörte alanyra oltva mint közönséges gulafa, vagy pedig orsóalakú gulafa hozza, azonban mint közepes törzsű fa is kielégíti várakozásunkat, ha egyébként a fenti tenyészeti feltételek megvannak hozzá. Rendszeresebben, későbben, kifejlett korá­ban fordul termőre, de ettől fogva gondoskodni kell a megfelelő trágyázásokról is, mert ennek hiányában akár csak a neki nem megfelelő talajon és fekvésekben húsa hamarosan kövecsességre haj­lamossá válik, gyümölcse apró lesz s táján a külön­böző betegségek is erőt vesznek. Hazai viszonyaink között különösen az első­rendűnek minősített körtetalajokon és vidékeken nagyon megérdemelné, hogy kiterjedtebb mérték­ben telepítenék. Lehetőleg törekedni kellene egyes helyeken nagyobb területeken, mint egy­séges zárt gyümölcsösöket létesíteni ebből a nagy­szerű téli körtefajtából, mert úgy itthon, mint a külföldön nagy keresletnek örvend. Tömeges termesztése azonban semmiképen sem indokolt, mert ez esetben ára fokozatosan csökkenne, s végül is nem volna érdemes vele foglalkozni. Azonban fokozottabb termesztése mind­addig, míg a külföldre évente legalább 40—50 vagonnal lehetne belőle szállítani, nagyon is indo­kolt lenne, mert egyéb téli körtefajtákkal szem­ben előnyösebb tulajdonságokkal bír, így pl. a Téli Esperes körte ezzel a fajtával szemben sok­kal érzékenyebb, kevesebbet terem, s amellett ritkán hoz oly szép termést, mint a Serres Olivér. Külföldön, nagyobb mértékben a szomszédos Ausztriában, Déltirolban, továbbá az Olaszország­hoz csatolt Merán környékén termesztik nagyobb mennyiségben, de a nyugati országok közül Hol­landia, Franciaország és Belgium is jelentékeny mennyiségeket termeszt belőle. Előbbi helyeken hegyi patakok által árasztható csatornák segítsé­gével mesterségesen­­öntözik is, amint azt Angyal Dezső egykori leírásaiban ottjárta alkalmával részletesen ismertette. A hozzánk kerülő mennyi­ségek szintén innen származnak. A fajta pontos pomológiai leírását az érdek­lődők megtalálják néhai Berecki Máté és jelenleg legnagyobb gyümölcsészünk Angyal Dezső gyü­­mölcsészeti munkáiban, így tehát azt részletesen nem is ismertetem ezen a helyen, csak kivona­tosan közlöm a következőket : Ezek szerint fájának növekedése elég erő­teljes, még későbbi korában is jó fejlődést tanúsít, lombozata eléggé, de nem túl sűrű, azonban nem valami szabályos koronát alkot, ágai felfelé törekvők, esetleg kissé szétágazók. Eléggé jól­­termő, amit sűrűn elhelyezkedő termőrészei tesz­nek lehetővé. Minősége kiválóan I-rendű téli csemege és piaci gyümölcs, érési ideje : decembertől­ márciu­sig is eltart. De feltétlenül jól berendezett gyümölcseltartó kamrákban, vagy tárolókban érdemes elraktározni, mert csak így tudunk ki­fogástalan minőségű árut piacra vinni. Nagysága: közepes, vagy annál kissé nagyobb is, rossz tenyészeti viszonyok között esetleg aprók és ízetlenek is lehetnek. Szépen fejlett példányok gyakran gerezdesen bordás, szabálytalan hur­kos felületűek, a szár és kehelymé­­lyedésben sűrűn rozsdamázzal borít­va, amelyből a gyümölcs felületére is sok helyen bőven jut kisebb-nagyobb foltok és erezetek formájában, amitől a gyümölcs nemes külsőt nyer. Íze : nagyon kellemes, fűszeres, kissé sa­­vanykás, édes ízű, olvadós, tömött húsú. Rendes időjárás mellett fejlődött gyümölcsök a gyümölcskamrában és raktárakban egészen tavaszig is eltart­hatók, anélkül, hogy minőségükben lé­nyegesen megváltoznának. Ott, ahol termesztésével komo­lyan foglalkozni kívánunk, a nyári időszakban ajánlatos a fákat árasz­­tással, vagy egyéb módon mester­ségesen is öntözni, hogy húsa ol­­vadóságát és ízét fokozni lehessen. Birsre oltva növekedése jóval gyen­gébb, mint vadkörtén, s így mint alakított fa, fűzérnek, vagy bokorfának alkalmas, amikor is korán terem, s szép fejlett gyümölcspéldányokat ne­vel, azonban tömegesebb termesztésre ezek az alakok nem megfelőek. Strius Olivér kereszt metszetb­en­. 5

Next