A Magyar Gyümölcs, 1936 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-10 / 1. szám
6___ nek egységes alapját lerakni kívánta. Mint ő maga írja : „Kísérleti gyümölcstelepek nélkül sohasem fogjuk biztosan megtudni, hogy vidékünkön mily fajok volnának leginkább elterjesztendők, vagy hogy milyen fajok volnának, vagy lehetnének azok, melyek időjártával vevőket csábíthatnának vidékünkre ?” „Igen kevés az oly gyümölcsfajok száma, melyek talajban nem válogatnak, míg igen sok faj van olyan, melyek egyik fajta talajban rendkívül buján nőnek, igen termékenyek, s gyümölcseiket is felséges tulajdonaikban fejtik ki, míg másféle talajban csak nyomorognak, keveset teremnek s gyümölcseik is hitványak és ízetlenek.” A fajták gyűjtésével és meghatározásával tehát Bereczki Máténak ez volt a célja. Mennyire előre látta, miként lehetne a hazai gyümölcstermesztést helyes irányba terelni, idézem ide vonatkozó sorait: Allagyarüsfümös „A nagyközönség maradjon kevés, jeles faj tenyésztése mellett, hogy ha jő a kereskedő, egyegy fajból kapjon egy-kétszáz vékát, mert az ugyan nem fog vállalkozni arra, hogy száz fajból száz vékát vegyen.” „A gyümölcsészetnek, más szóval gyümölcstermesztésünknek, csak azon esetben veendjük valódi hasznát, ha termelendett gyümölcsünk kereskedelmi cziket képezhet, mit pedig okvetlenül képezni fog, ha a vidékünkre leginkább illő, nemes gyümölcsfajokat minél többen, minél több fában szaporítandjuk el.” „Nevezzenek meg gyümölcsész társaim, habár csak egy-két, saját vidékük körülményeihez leginkább illő gyümölcsfajt Bizonyosak lehetnek benne, hogy ha sikerül azon fajokat ott nagyban elterjeszteniük, hazai gyümölcsészetünk ügyét s vele honfitársaink jólétét nagymértékben előmozdítandják és egykor áldás kisrendi emléküket !” Bereczki Máté nem a múlt, hanem a jövő gyümölcstermesztésünk fáklyahordozója. Már ő hirdette az egységes gyümölcstermesztés sürgős szükségességét, az ország pomológiai körzetekre való beosztását, az Országos Pomológiai Bizottság megszervezését, értéktelen termésű fák átoltását, a gyümölcspiacok és gyümölcskereskedelem megszervezését stb. Mintha csak ma mondaná, mintha csak nekünk szólana e soraiban is : „Milyen boldogság lenne egykor, magunkénak nevezhetni azt a szép hazát, melynek hegyoldalait és völgyeit, halmait és síkságait a Ti hatalmas szövetségiek a legnemesebb gyümölcsfák millióival népesítené be !” „Akkor ama puszta tereken, hol most csak az árva pacsirta ad néha-néha egy-egy félénk hangot, teremtő kezeitek nyomán virágzó és gyümölcsösi fák erdeje támadna, hova eljőne az éneklő madarak sokasága hangos énekével dicsérni a ti áldásos munkátokat !” Borczki Máté szobra a m. kir. Kertészeti Tanintézetben