Magyar Gyümölcs, 1942 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1942-01-01 / 1. szám
Híggyár Gyümölcs Idősebb elhanyagolt gyümölcsfák rendbehozása A m. kir. földművelésügyi minisztérium megbízásából évek óta nagyarányú gyümölcsfakezelési tanfolyamokat tart a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete. Múlt évben az erdélyi Magyardécse községben többezer fa került a GyOE vezetése mellett gondozás alá. Ez alkalommal tapasztalhattuk, hogy a gazdák szívesen fogadják a tanácsot és hajlandóak rendbe is hozni a gyümölcsfáikat. Ugyanakkor azonban azt is láthattuk, hogy egynémely dolgot a gazdák, mondhatni, ellenkezően csinálnak, mint ahogy az szükséges. A fa rendbehozását a ,,tisztogatással" kezdik. A törzs cserepes kérgének lekaparását, mindenki gondosan, mondhatjuk, túl gondosan végzi. Nem szabad az élő szövetekig kaparni a kérget ! Némelyik fa ilyen kaparás után kifehéredik, pedig csak a leváló kéregtől kell megszabadítani a fát. Azután a száraz ágak, beteg, sorvadó farészek eltávolítására kerül a sor, miután semmi kétség, hogy azokra szükség nincsen. Ilyen ágakat mindig egy-két arasznyi élő résszel együtt vágjuk le, illetve az ágakat mindig tőből vagy elágazásnál vágjuk le, tehát csonkot ne hagyjunk. Eddig a dolog könnyebb része , amit minden hozzáértés nélkül egyszerű magyarázatra mindenki megérthet. A továbbiakban a sűrű korona ,,kiritkításáról*’ van szó. Sajnos, legtöbben azzal kezdik el, hogy megnézik, hány koronaág van a fán, s miután többnyire jóval több, mint amennyit a „szabály” előír, nagy, keretes fűrésszel is nekimennek a vastag ágak alapos kiritkításának. Éspedig alsó ágcsoportban 4—5, azután felette KM—150 cm-re újra 3—4 ágat hagynak meg, a többit kivágják. Mire felnéznek a koronára, az ágak helyén már hatalmas űr tátong, a korona üres, féloldalas, amit évek múlva sem pótol. Ilyen idős fáknál már ne kezdjük az alapágak ritkításánál a munkát, mert azzal elkéstünk, hanem minden ritkítást addig a mértékig végezzünk, amíg a korona külső része kívánja. Csukló vastag ágak kivágásával többnyire teljes célt érünk. Sőt sok esetben annál vékonyabb ágat, gallyat kell metszeni. Hogyan? Járjuk néhányszor körül a fát, keressük meg a legalkalmasabb, legegészségesebb tartóágakat, ezek adják meg a fa formáját. A tartóágakon kétoldalt és lefelé lógnak a termőágak, termőgallyak. H Ha a koronát ritkítjuk, a kiválasztott tartóágat megtartjuk, a mellette levő feleslegeset pedig elágazásáig tőből kivágjuk. A meghagyott tartóágakon levő termőágakat és termőgallyakat szintén kiritkítjuk. Nem szabad azonban ezeket a lefelé csüngő termőrészeket lemetszeni. Sajnos, a legtöbb helytelen tisztogatás azzal kezdődik, hogy a fának minden alsó gallyát leszedik, akárcsak akácfát „pucolnának”. Jegyezzük meg jól, ejgg idősebb fa az alsó ujjait, sem a lecsüngő termősjuhjait nem tudja pótolni — ha azokat levágjuk. Az ág helyén a seb mellett legfeljebb vízhajtás fakad és a termőgallyak helyén felfelé törő erős hajtások nőnek, amelyek nemtermők. A ritkítás módja, hogy az elágazásnál az egyik farészt tőből kimetszük. Ha gally eltávolítása is elég, elégedjünk meg ennyivel. A ritkítás gyakorlata éppen az, hogy a koronát levegőhöz, napfényhez juttassuk, de a korona formáját el ne veszítse. Ifjítás esetén is a meghagyott csonkokon levő lehajló, csüngő termőgallyakat tartsuk meg, azokat leszedni nem szabad. Címlapunkon látható baloldali fák rendesen vannak tisztogatva, jobboldali hibásan. A lecsüngő termőgallyait is levágták. .Iceinszkij Almafa ritkítás után. Az ágak eloszlása helyes, bár jobbról kissé üres a korona, de a termőgallyakat mind leszedték, ami nagy hiba.* Ugyanaz a hiba. A tartóágakra helyezték a fősúlyt, a termőrészeket levágták.* Előző fa vázlatos rajza, ha a termőgallyakat meghagyták volna.* 5