Kertészeti lapok 1890
1890. Augusztus / 8. szám
208 több, azt most mondjuk el. A gyümölcsös kamarába világosságnak bejutni nem szabad ; hőmérsékletének 8 és 10 C fok közt kell maradni, tehát sem alább szállania, sem feljebb emelkednie nem szabad. A nagyon nedves levegő éppen olyan ártalmas lenne, mint a nagyon száraz. A nagyon sok párával telített levegőben a gyümölcs könnyen rothad, nagyon szárazban pedig összefonynyad, összeaszik, s úgy szép alakjából, színéből, tehát egész külsejéből, mint ízéből és zamatjából sokat veszít. Lássuk most már, milyennek kell annak a gyümölcsnek lenni, melyet a francziák télire ezekbe a gyümölcsös kamaráikba raknak. A nyári és őszi gyümölcsöt nem hagyják a fán teljesen megérni, hanem 8 —10 nappal előbb szedik le, ellenben a téli gyümölcsöt november közepéig hagyják meg a fán, de minőségéhez, illetőleg érési tulajdonságaihoz képest előbb, vagy később is szedik le, még pedig mindig száraz időben, mire minden egyes gyümölcsöt szépen megtörülnek, az esetleg rajta levő portól gondosan megtisztítják s 25 cm magas és 48 cm. széles kosarakba rakják ; minden kosárba csak három réteget, úgy, hogy minden réteg közé száraz falevelet tesznek. A kosarakban nem sokáig hagyják a gyümölcsöt, hanem mennél előbb a kamrába a polczokra finom száraz szénára rakják. Arra nagy gondot fordítanak, hogy egyik gyümölcs a másikat ne érje s hogy a körték kocsányukkal felfelé, az almák pedig lefelé fordítva legyenek elhelyezve. A thomery-i gyümölcstermesztők e czélra főkép csemegeszőlőt termesztenek, még pedig a következő kései fajokat: Madelaine royale, Chasselas de Fontainebleau, Fon dant roux, Muscat noir, Chasselas musqué, Noir d'Espagne és Muscat rouge de Madère. Már a virágzástól kezdve igen nagy gondjuk van arra, hogy a nevezett szőlőfajták fürtjei és bogyói a tökély lehető legnagyobb fokáig fejlődjenek. Virágzás alatt egy kis gyűrűzővel közvetlenül a virágzat alatt 3 milliméter széles kéreggyűrűt fejtenek le, hogy a tápláló nedv, melyet a gyökerek felszíttak s a levelekbe közvetítettek, midőn onnan ismét visszafelé vándorol, a gyűrűnél megakadván, a fejlődő fürtöt táplálja és fejleszsze. Midőn a bogyók rendes nagyságuk két harmadát elérték, egy részüket kiszedik, még pedig a fürtben levőket, s hogy a meghagyott bogyók egyenlően érjenek és szépen megszínesedjenek, az érés előtt minden levelet gondosan leszednek a szőlőtőről, mely a fürtöktől a napot elzárja. Az így kezelt szőlőfürtök nagyobbra nőnek s édesebbek, mint azok, melyeket egészen sorsukra bíznak. A szőlőt november végéig, sőt karácsonyig is a lécrezeten hagyják, ahol termett. Az érett szőlő meglehetős nagy hideget képes elviselni ; nagyon hideg időben pedig az ölyű repe (Pteris aquilina L.) néhány levelet takarnak rá. Az eltenni való szőlőt nem szedik le fürtönként, hanem úgy vágják le vesszőstül s üvegekbe vizbe állítják, melybe néhány darabka faszenet tesznek a rothadás ellen. A vizet természetesen többször megújítják. Az üvegeket állványokra aggatják. Ily módon a szőlőt tavaszig is eltartják, a mikor aztán jó drágán eladják, mert éppen olyan izű és zamatú, mint ha akkor vágták volna el a tőről. II. Carotta. Fejes saláta. Bab. A carotta vagy marokrépa hajtatását deczember közepétől kezdjük s január második feléig folytatjuk. Az időjárás e hónapokban rendesen zord és állandóan hideg, melegágyunkat tehát úgy csináljuk meg, hogy a hideggel daczolhasson. Falevél- és lótrágyavegyülékből rakjuk meg az ágyat, melyre 30—40 cm. vastagon tápdús földet terítünk. A földet átmelegedése után megforgatjuk és elegyengetjük ; a magot lehetőleg arányosan elvetjük és sima deszkácskával lenyomkodjuk. Ezek után az ablakokra rakjuk fel és letakarjuk, s folyton arra figyelünk, hogy a hőmérséklet + 10—12° mellett fentartassék, mit a takarók időközönkint való eltávolítá- Főzelék és zöldségfélék hajtatása, írta L'huillier István.