Kertészeti lapok 1890

1890. Szeptember / 9. szám

A főzelék­félék hajtatása. 233 mányzónak ügyes kertésze, C h e v a 11 a z, ezen okok miatt a rózsák dugványozásánál olyan módot követ, mely a nálunk divó szo­kástól egészen különbözik. A dugványok számára 1 m. széles, 20 cm. mély árkot­ás és november-deczember hónap folyamában ez árokba vízszintesen helyezi el a dugványokat, azután 5 cm. vastagon földdel temettetnek be ; fagy ellen végre felül lombbal vagy szalmával takartatnak be. Mihelyt a nagy fagyok elmultak, a takaró eltávolíttatik s márczius 15-ke körül a fiatal hajtások kezdenek a földből kibújni. Ezen a módon legalább is 85 — 90°/o fakad meg. Több egymás után következő évben történt kísérletezés mindig ugyanazzal az eredménynyel jutalmazott. Lehet a dugványozást ily módon nemcsak a szabad levegőn, hanem melegágyban ablak alatt is végezni, a­mikor elkerülhető a lomb­bal való takarás, de így nagyon hamar meg­feketednek a galyák s a siker kevésbbé biztos. A dugványozás e módját leginkább a re­montáns rózsáknál alkalmazhatjuk, mert a tea, noisette és bengál­ rózsák igen jól elsza­poríthatók a régi módszer által is. Főzelékfélék hajtatása. Irta : L'huillier István. IV. Spárga. Burgonya. Spárga (Asparagus officinalis). Egyesek a spárga hazájának Oroszország Kazán kor­mányzóságát mondják, hol állítólag egész bo­zótokat képez, de Európa legtöbb részében is található vadon tenyészve. Már a rómaiak is nagy becsben tartották és gondosan nevelték a spárgát. Bár több fajtája van, ezek azonban nem igen tér­nek el egymástól. A legértékesebbeknek a fehér darmstadti vagy braunschweigit, a violaszínű hollandit, a zöld fejű ulmit és az erfurti óriást tartják, melyekhez még újab­ban az amerikai Cannover Colossal csatla­kozik. A szaporaságra és jóságra nézve azon­ban soha sem a fajták különbözősége a mérv­adó, hanem a talaj és a fekvés, valamint a rendes gondozása; ezek a tényezők arra, hogy spárgatelepünk szép és jó spárgát bő­ven adjon. A spárgaágyakat délnek lejtő tápdús, la­zafölddel biró helyre csináljuk, melyet idő­közönkint való trágyázással folyton jó erő­ben megtartani igyekeznünk kell, így rendes kezelés mellett telepünk 20—25 évig, sőt még tovább dúsan fizeti fáradalmainkat. Hibás talajt megfelelő módon és anyag­gal javítunk, pl. a túlságosan könnyű földet iszappal és marha­trágyával, ellenben a nehéz földet könnyítő, lazító anyaggal elegyítjük, pl. korhadt fahulladékkal és ehez hasonló anyaggal. A magvetés, plánták nevelése és fokonkénti szétültetése felől jelenleg nincs szándékom szólani, csakis a hajtatásról mondok m­ég röviden el egy módot, melylyel könnyen és biztosan ezért érhetünk. A szabad földben álló spárga hajtatását novemberben kezdhetjük meg és minden 3 hét múlva újabb ágyat veszünk hajtatás alá, egész február végéig. Mindazok az ágyak, melyeket hajtatás alá venni szándékozunk, még a fagy beállta előtt falevéllel vagy szal­más trágyával lefedendők. Midőn az ágyat hajtatás alá vesszük, me­legágyi ládákat rakunk fel, az ágyról a fale­velet letisztogatjuk és korhadt trágyával gyéren behintjük. Ezek után az ágy hosz­szában elnyúló utacskát közvetlen a ládák mellett 50 cm. mélyen kiássuk és az ezekből az árkokból kikerülő földdel töltjük fel az ágyat 30—32 cm. magasságban. Az árkot, mely most az ágyat alól, felül és oldalról környezi, meleg lótrágyával tapossuk teli, még pedig egész a láda felső széléig felrakva. "Végre az ablakokat rakjuk fel, melyeket éte­lekre valamint zord napokon is szalmataka­róval fedünk be s ha szükséges, még faleve­let vagy szalmás trágyát is rakunk reájuk. A körül rakott trágyát két hetenkint felfris­sítjük közé kevert meleg trágyával, hogy a hőmérsékletet legalább 12° mellett fentart­hassuk. Ily eljárás mellett már 3—4 hét multával megkezdhetjük a spárgaszedést, melyet minden másodnap ismétlünk mind­addig, míg a spárga­ gyökerek ki nem me­rülnek. II*

Next