Kertészeti lapok 1893
1893. November / 11. szám
278 A GYÜMÖLCSFANEVELÉSRŐL ÁLTALÁBAN. A gyümölcsfanevelésről általában. ) Irta Sihuillier István főkertész Tordán. IV. Már az eddig elmondottakból is látható hogy a gyümölcsfa a faiskolában nyeri kellő, helyes nevelését A faiskola tehát az a hely, ahol a gyümölcsfát szaporítjuk, neveljük, ápoljuk és nemesítük, hogy onnan kikerülve s a szélrózsa minden irányába elterjedve, nemes, jó gyümölcscsel hálálja meg az emberiségnek azt a jótéteményét és fáradságát, amelylyel őt a létért való küzdelemben támogatta, védelmezte és felnevelte. Röviden elmondom eddig a fatenyésztés főbb vonásait általánosan, továbbá a faiskola szerepét a fanevelés terén, végül egy helyes alapon nyugvó faiskola mikéntjét igyekeztem körülményesen leírni. E sorrendben kívánok most is haladni s a »faiskola talajának megmíveléséről és előkészítéséről« szólva, egy lépést e tárgy mellett előre tenni. Az olyan területnek faiskolává való beállítása, a melynek minda ma már bővebben körülirt kelléke megvan (jó fekvés, elég mély rétegű táperős talaj) s még fatenyésztésre használva nem volt, a rendes rigolozáson kivül egyéb földmunkát nem kiván. A rigolozás 60—80 cm. mélyen szokott történni, avagy a szerint, a milyen gyümölcsnemet kívánunk belé ültetni, valamint aszerint is, hány évig akarjuk a csemetéket egy helyen nevelni, így például a kétéves csemeték nevelése alá elégséges a 40 cm. mély forgatás, az 1 —2 éves ojtványok alá már 50—60 cm. mély forgatás szükséges, a két évnél tovább egy helyben álló facsemeték alá pedig, legyenek azok magastörzsű vagy bárminemű alakják 70—80 cm. mély rigolozás szükséges. A rigolozással a talajt meglazítjuk, megkeverjük, porhanyóbbá és tápdúsabbá tesszük, ami a gyökérképződésre s magára a csemete fejlődésére is fölötte nagy befolyással van. Nem kisebb előnye a rigolózásnak az is, hogy a fakiásásokat könnyen s a gyökerek majdnem minden sérülése nélkül végezhetjük. Ha a gyümölcsfák kiszedésénél a sorok hosszában árkot ásunk közvetlen a fácskák mellett s kissé alá vájunk, csak a törzsek körül kell a földet meglazítani s a fát gyökerestül a mellévájt árokba dönteni, innen aztán egész könnyen kihúzhatjuk, anélkül, hogy gyökereit megtépnék. Az sem egészen mindegy, hogy a rigolozást miképen végezzük. Bennebb említem, hogy a csemeték növekedésére és a gyökérképződésre a rigolozás, nevezetesen a földnek jól megaprítása, keverése és porhanyóvá tétele nagy befolyással van. Tehát igyekezzünk már az első, a talaj előkészítési munkálatokat úgy végezni, hogy az vállalatunk sikerét előre biztosítsa. A rigolozásnál igen ajánlatos a földet, mielőtt az árokba hánynák, jól megaprítani, még pedig nemcsak az első, hanem valamennyi réteget, úgy, hogy a föld egészen a kivánt mélységű fenékig előbb jól megvágassék s csak azután lapátoljuk félre, így a talajnak különböző összetételű rétegeit összekeverjük s ez által a földet porhanyó és táperőssé tesszük, amelyben aztán csemetéink víg növekedésének egyik főbiztosítékát megvetettük. A rigolozás vagy mint némelyek hibásan mondják, rajolozás egyike a legfontosabb földmívelési munkának. Czélja nem csak a talajnak mélyebb rétegű meglazítása, hanem kiváltképpen az, hogy a kimerült felületet az alsó táperős réteg alá vetjük vagy öszszekeverjük s ezáltal területünket kellő mélységig egyenlő táperőssé — míveltté teszszük. * Lásd a »Kertészeti Lapok« 4. számát. Szerk.