Kertészeti lapok 1893

1893. November / 11. szám

278 A GYÜMÖLCSFANEVELÉSRŐL ÁLTALÁBAN. A gyümölcsfanevelésről általában. ) Irta Si­huillier István főkertész Tordán. IV. Már az eddig elmondottakból is látható hogy a gyümölcsfa a faiskolában nyeri kellő, helyes nevelését A faiskola tehát az a hely, a­hol a gyümölcsfát szaporítjuk, neveljük, ápoljuk és nemesítük, hogy onnan kikerülve s a szélrózsa minden irányába elterjedve, nemes, jó gyümölcscsel hálálja meg az emberiségnek azt a jótéteményét és fáradságát, a­melylyel őt a létért való küzde­lemben támogatta, védelmezte és felnevelte. Röviden elmondom eddig a fatenyésztés főbb vonásait általánosan, továbbá a fa­iskola szerepét a fanevelés terén, végül egy helyes alapon nyugvó faiskola miként­jét igyekeztem körülményesen leírni. E sorrendben kívánok most is haladni s a »faiskola talajának megmíveléséről és elő­készítéséről« szólva, egy lépést e tárgy mellett előre tenni. Az olyan területnek faiskolává való be­állítása, a melynek minda ma már bőveb­ben körülirt kelléke megvan (jó fekvés, elég mély rétegű táperős talaj) s még fa­tenyésztésre használva nem volt, a rendes rigolozáson kivül egyéb földmunkát nem kiván. A rigolozás 60—80 cm. mélyen szokott történni, avagy a szerint, a milyen gyümölcsnemet kívánunk belé ültetni, va­lamint aszerint is, hány évig akarjuk a csemetéket egy helyen nevelni, így például a kétéves csemeték nevelése alá elégséges a 40 cm. mély forgatás, az 1 —2 éves ojt­ványok alá már 50—60 cm. mély forgatás szükséges, a két évnél tovább egy helyben álló facsemeték alá pedig, legyenek azok magastörzsű vagy bárminemű alakják 70—80 cm. mély rigolozás szükséges. A rigolozással a talajt meglazítjuk, megkeverjük, porhanyóbbá és tápdúsabbá tesszük, ami a gyökérképződésre s magára a csemete fejlődésére is fölötte nagy befo­lyással van. Nem kisebb előnye a rigoló­zásnak az is, hogy a fakiásásokat könnyen s a gyökerek majdnem minden sérülése nélkül végezhetjük. Ha a gyümölcsfák kiszedésénél a sorok hosszában árkot ásunk közvetlen a fács­kák mellett s kissé alá vájunk, csak a tör­zsek körül kell a földet meglazítani s a fát gyökerestül a mellévájt árokba dön­teni, innen aztán egész könnyen kihúzhat­juk, anélkül, hogy gyökereit megtépnék. Az sem egészen mindegy, hogy a rigo­lozást miképen végezzük. Bennebb emlí­tem, hogy a csemeték növekedésére és a gyökérképződésre a rigolozás, nevezetesen a földnek jól megaprítása, keverése és porhanyóvá tétele nagy befolyással van. Tehát igyekezzünk már az első, a talaj előkészítési munkálatokat úgy végezni, hogy az vállalatunk sikerét előre biztosítsa. A rigolozásnál igen ajánlatos a földet, mielőtt az árokba hánynák, jól megaprí­tani, még pedig nemcsak az első, hanem valamennyi réteget, úgy, hogy a föld egé­szen a­ kivánt mélységű fenékig előbb jól megvágassék s csak azután lapátoljuk félre, így a talajnak különböző összetételű réte­geit összekeverjük s ez által a földet por­hanyó és táperőssé tesszük, amelyben aztán csemetéink víg növekedésének egyik főbiz­tosítékát megvetettük. A rigolozás vagy mint némelyek hibásan mondják, rajolozás egyike a legfontosabb földmívelési munkának. Czélja nem csak a talajnak mélyebb rétegű meglazítása, hanem kiváltképpen az, hogy a kimerült felületet az alsó táperős réteg alá vetjük vagy ösz­szekeverjük s ezáltal területünket kellő mélységig egyenlő táperőssé — míveltté teszszük. *­ Lásd a »Kertészeti Lapok« 4. számát. S­z­e­r­k.

Next