Kertészeti lapok 1893
1893. Február / 2. szám
34 A GYÜMÖLCSFANEVELÉSRO franczia nép hamar okult s gyümölcsészeti egyesületeket alapítva, már nagyon korán megvetették alapját Francziaország vezér gyümölcsészetének. A rohamosan fellendült gyümölcsfa-szükséglet fedezésére csakhamar kereskedelmi faiskolák keletkeztek. Az angers-i, orleans-i, vitry-i stb. még ma is világhírű faiskolák számos évtizeden át vezérszerepet vittek a szép és jófajú nemes gyümölcsfák nagyban való tenyésztésével és terjesztésével. Innen terjedtek el a nemesfajú gyümölcsfák a szélrózsa minden irányában s így hazánkba is , s minél általánosabb lett a gyümölcsészet iránti érdeklődés, annál jobban emelkedett a közönség érdeklődése, tenyésztési kedve és ezzel együtt mindig jobban a gyümöcsfakereslet is. Hiszen csak a közelmúltban mi is majdnem minden gyümölcsfa-szükségletünket Franczia- vagy Németországból fedeztük, mert idehaza alig volt néhány, valamicskét felmutatható faiskolánk, de még az a kevés is, amely daczára a mostoha pártfogásnak mégis fennálni igyekezett, vajmi kevésre vihető. Javarészét serdülő ifjú éveimnek Lukácsi Sándor neves gyümölcsészünk tőszomszédságában s részben faiskolájában éltem át s már ott tapasztaltam azt a nagy hibát, hogy tehetősebbjeink a hazai gyümölcsfát éppen ugy mint a hazai ipart igen kevés pártolásban részesítik, mely rossz szokást, elég sajnos, még napjainkban is követi egyikmásik főúr. Gyümölcsészetünk elmaradottságának ez volt s részben ma is ez egyik főhibája, a másik pedig az, hogy a külföldi, legtöbbször piaczi áruval rászedett és gyakran az elültetés s legszükségesebb kezelésben is járatlan közönség nagy része a balsiker miatt kedvet vesztve, lehangolva, azzal a sajnos gyakran felhangzó panaszszal éri be, hogy »vidékünkön a fa nem tenyész«, vagy hogy »talajunkban'gyümölcsfa meg nem él«. Ilyen viszonyok "mellett nem csoda, ha gyümölcsészetünk több ügybuzgó és a hazai gyümölcsészet érdekeit mindenáron előmozdítani törekedő szakférfiaink fáradtsága daczára is bizony csak igen lassan haladt. Ezen előharczosaink és hazánk gyümölcsészeti ügyeiért küzdők között láttuk mindig a fáradhatlan és széles szakismeretű budai vinczellériskola igazgatóját Molnár Istvánt, akinek végre sikerült ez ügynek megnyerni a gyümölcsészetet és kertészetet különben is szivén hordó földmívelésügyi miniszterünket Bethlen András grófot, aki már is többet tett rövid 3 — 4 év alatt, mint amennyit mások évtizedeken keresztül tettek. Neki köszönhetjük a számos újonnan létesített és kibővített állami faiskola s a gyümölcsfanevelésre tett ösztöndíjak és tettre buzdító intézmények mellett elsősorban azt, hogy az epedve óhajtott pomológiai intézetet és kertésziskolát Budán felállította. Neki köszönhetjük a gyümölcsfák terjesztésére oly nagy befolyással lévő vasúti szállítás körül tett kedvezményeket s végre, amit legelőbb kellett volna említenem azt, hogy hazánk gyümölcsészetének egyöntetűvé tétele, szakszerű utasítások - tanácsok — adására a gyümölcstermelő gazdaközönségnek biztos piacz megteremtésére, egyszóval gyümölcsészetünk felvirágoztatására és hazánk gyümölcskertté való varázsolására országos gyümölcsészeti biztost nevezett ki , aki helyes útbaigazításokkal látja el. a gazdaközönséget valamint alapos oktatással , szakszerű utasítással és tettre buzdító tanácsal látja el a felügyelete alatt álló összes állami faiskolák főkertészeii, kertészeti és faiskola kezelőit. A faiskolában nagyon kevés kivétellel minden gyümölcsfa s gyümölcsbokor magról, dugványról és homlításról, a nemesfajú gyümölcsfa ojtás és szemzéssel állíttatik elő. A gyümölcsésznek a faiskola a laboratóriuma, ez a hely az, ahol a látszólag alig figyelemre méltó apróságból a gyönyörű s értékes gyümölcsfákat neveli s minden irányban elterjeszti. A faiskola végre az a hely, ahol a kis magból, alanyul szolgáló csemetét, a reá ojtás vagy szemzés által nemes fát, szakszerű