Kertészeti lapok 1893
1893. Április / 4. szám
94 MIKÉNT TERMELJÜNK SPÁRGÁT NAGYBAN, viszonyok mellett északról s nyugatról részben védve középmagasan fekvő és kissé délkeletre hajló területe van. Természetes, hogy ez utóbbiakat csak az erősen hegyes-völgyes vidéken vehetjük figyelembe, mert a síkságon ennek semmi helye sincs. I. hegylábi és vizes völgyi területek már az imént elmondottak után sem ajánlatosak, mert a hegy lábánál a csemeték az oda gyűrendő víz miatt korán ráksebesednek, nagyon hamar bemohosodnak és rövid életűek lesznek. A magasan fekvő helyeken meg a levegő túlságos erős, télen a hideg nagy, ezért tehát oda csupán a keményebb természetű és fajú fákat ültethetjük. Az eddig elmondottakból látható, hogy kedvező eredményeket felmutató, virágzó faiskolát létesíteni mindenütt, mint azt többen hangoztatják, nem lehet. Mert ha a megfelelő fekvés és a megkívánt kedvező talajviszonyok segítségünkre nincsennek, életre való faiskolát még nagy áldozatokkal sem volnánk képesek megfelelően fentartani. A faiskola beállításánál, eltekintve, hogy mily alapon s mily intenciókkal kívánjuk létesíteni, elsősorban tisztába kell lennünk azzal, hogy a fent elősorolt kellő talajviszonyok megvannak-e, hogy azok biztosítsák a befektetett összegeket, s hogy kívánalmainkfolytatásának és várakozásainknak képes lesz-e megfelelni. Mindezeket nem lehet eléggé ismételnünk és ajánlanunk, mert ha körültekintünk faiskoláink bizony még igen kezdetleges, sőt nagyrészben gyarló állapotban vannak. Daczára ügybuzgó gyümölcsészek, faiskola tulajdonosok tapasztalt kertészek oktatásainak és felvilágosításainak, ha egyik-másik község vagy város faiskola létesítése czéljából tanácskozásra is ül össze, egy csapásra elhatározza, hogy az úgy is elhagyott haszontalan vályogvető gödör vagy a homokbánya, legjobb esetben talán egy kis vízhordta oázis legyen faiskolává. Ha azután a különben is csak elvétve szakavatott kezekre bízott faiskolára az első lelkes fellobbanás által megszavazott gyakran elég tekintélyes összegecskék minden eredmény nélkül elsorvadnak, a faiskola is pusztulásnak indul úgy, hogy csakhamar minden egyebet, csak faiskolát ne keressünk benne. S ez nem csak a múltban volt így, hanem kevés kivétellel ma is így van. A gyümölcsészet érdekében nagyon kívánatos volna, ha végre-valahára általánosan elismernék, hogy faiskola, amely hivatva van nekünk hasznot s élvezetet nyújtó fát nevelni, nem a legsilányabb és semmire sem használható talajt, hanem a lehető legjobbat érdemli meg következik.) Miként termeljünk spárgát nagyban? Irta : Csérer Lajos, Rimaszombat. A keresztes hadjáratok idejében hozták Európába; legnagyobb kiterjedésben Argenteuilt (5 millió frank értékben) Ulm és Magdeburg vidékén (2000 holdon) termesztik. Vadon is terem ; ágas-bogas gyökérzete van, melynek egy-egy rügyéből egy-egy szár fejlődik, ezt gyenge korában főzelék és csemegeként használják. Ha idősebb lesz, felnyúlik, zöld színű ágakat bocsát ; gyümölcse vereses borsó nagyságú bogyó. Már azért is fontos növény, mert oly területeken termesztik, melyek homokos talajuknál fogva gazdasági termelésre alig használhatók. Általában két főfajtát tartanak termelés végett : a zöld ulmit és a fehérítő spárgát. Az előbbit a föld alóli kibúvása