Kertészeti lapok 1894
1894. Április / 4. szám
divatárus leányig mindenki részt vehet a versenyben, ki csak némi érzékkel viseltetik a virágok tenyészete iránt. A virágdíszes ablakok versenye tényleg a népes negyedes munkásházai számára van rezerválva. Az első kettőben a nyertesek műremeket vagy érmet kapnak, az utóbbiban pedig, kerekded összeget biztosító takarékpénztári könyvecskét. A verseny programmja Belgiumban a legőszintébb rokonszenvvel fogadtatott, miből a lefolyását illetőleg sikert lehet követkövetkeztetni. A brüsseli lakosok egész serege foglalkozik már ez idő szerint illető házrészeik virágos diszével, biztosra vehető, ha a jury ítéletet lesz mondandó, egész karaván fog oda zarándokolni, hogy egész város virágdíszében s illat árjában gyönyörködjen. Milyen kár, hogy nem köztünk származott a pompás eszme, igy mi lettünk volna az elsők kik palotáinkat »tetőtőltalpig« felbokrétázva bámulhattuk volna! A konyhakerti magvak termelése. L'huillier Istvántól. II. A fejes káposzta egyenes leszármazása a közönséges főző káposztának (Brassica oleracea), a mely az angol és görög tengerpart vidéken és Normandiában vadon tenyész. A konyhán már ősidőktől fogva ismert és kedvelt czikk, de a most forgalomban levő változványok mégis újabb és újabb vívmányok A jól kifejlett káposztamag a reperemaggal egyenlő nagyságú, kissé lapított végű és barnás színű. Csiraképessége 4 — 5 évig tart. A fejes káposzta, nevezetesen a késői, téli nagyfejű fajok jól trágyázott, erőteljes talajt kívánnak. Veteményezését akként ejtjük meg, amint korai vagy késői használásra számítunk, így például, hogy korán fejes káposztánk legyen, az első veteményezést melegágyba már márczius hó elején teszszük s az erről nyert palántát áprilisban szabadba ültetjük, ehhez természetesen korai fajokat választunk, minők a szent János napi és az erfurti korai. A késő, téli káposztafajokat, minő a braunschweigi, csurgói és balinkai, melyek besózásra, besavanyításra vannak szánva, csak áprilisban vetjük el és pedig védett helyen porhanyó talajú szabad ágyra. Hogy minél erősebb palántákat nyerhessünk, ritkán és kellő arányosan veteményezzünk. A veteményes ágyat a szükséghez mérten öntözni, állandóan nyirkosan tartani es ne mulasszuk. Ezen utóbbi veteményezés után nyert palánták Jánosnap körül ültettetnek ki. A nagyfejű, legkésőbbi fajok, mint a csurgói, valamivel korábban és pedig ugy, hogy legkevesebb 60 cm. sor- és egymástóli távolságra álljanak. A kisebb fajok, mint a balinkai, 45 - 50 cm. sor- és egymástóli távolságra. Ezen későbbi veteményezés az általánosabb, ezek után nyerjük a késő őszi és téli káposztát, valamint ezekből válogatjuk ki a magnak valókat is. A konyhakertészek, akik a káposztatermelést nagyban űzik, még későbbi harmadik veteményezést is tesznek augusztus hó második felében. Az ezen veteményezés után nyert palánták alá 15 cm. mély barázdákat húzunk és ebbe ültetjük szeptember hó végefelé hármasával a palántákat, aminek az az előnye van, hogyha a hideg télben egyik-másik elfagy is, még mindig 3. Fej és káposzta. (Iissusica oleracea capitata.)