Kertészeti lapok 1894

1894. Április / 4. szám

maradhat egy. Ha mind megmarad, ta­vaszszal meg lesz ritkítva úgy, hogy az erőssebbeket meghagyjuk, a gyengébbeket pedig kitépjük. A száraz, kemény fagy ellen falevél­hul­ladékkal vagy szalmával takarjuk be. E czélra a legelől említett kisebb fejű hazai fajokat választjuk, a­melyek aztán a kora tavaszi és nyári szükségletet fe­dezik. Az ültetés utáni kezelés az időkénti kapálás­ és gyomlálásból áll, a­midőn a kiváltképen hosszúszárukat kissé fel is töl­tögethetjük. Gyomláláskor az alsó elsár­gult leveleket is eltávolítjuk, de egyszers­mind ügyelnünk kell arra, hogy az ép, egészséges leveleket le ne tépjük, le ne törjük, mert az a növekedésnek nagy hát­rányára van. A jó száraz és mérsékelt szellős pincze azon alkalmas hely, a­hol a káposztát, illetőleg a téli szükségletet legjobban el­rakni és kiteleltetni lehet. A gyökerestől kiszedetteket itt helyezhetjük el szépen sorba száraz homokba ültetve, valamint a levágot és külső laza leveleitől megtakarí­tott fejeket is itt rakhatjuk el egymás fölötti polc­okra oly ritkán, hogy egymás­tól meg ne váljanak. De nemcsak pinczé­ben, hanem veremben, sőt egyszerű gö­dörben avagy árokban is átteleltethetjük káposztáinkat. Én évente meglehetős meny­nyiségü káposztát termelek s ebből csak vajmi keveset rakhatok el a sok minden­nek szükséges szűk pinczébe, azért tehát 80 cm. — 1 mtr. mély árkot ásatok s ebbe vermelem el szépen sorba s kellő ritkán a káposztákat, vagy beáltával az árkon keresztül karót, galyát rakunk s ezt falevél hulladékkal vagy szalmás trá­gyával fedjük be. S mondhatom, hogy ká­posztáim elég szépen kitelelnek, azaz egész télen át elég szép és egészséges példányo­kat nyújtanak. Magtermeléshez a késői téli fajokat Já­nosnap körül ültetjük, a korai nyári fa­jokat pedig julius közepétől végéig. Ha utóbbiakat az előbbiekkel egyidőben ko­rábban ültetnék ki, nagyon korán kifejlőd­nének s meghasadoznának, pedig tudva levő dolog, hogy a hasadt fejű­ káposztá­kat, mert könnyen rothadnak, átteleltetni nehéz, a magtermeléshez pedig épen ér­téktelenek. Nagyon gyakran előfordul, kiváltképen nagyon dús talaj és kövér időjárás mel­lett, hogy ugy a késői, mint a korai fa­joknál nagymennyiségű káposzta felhasad s ez által nemcsak a magtermelésre lett értéktelenné, hanem a piaczon is alig ér­tékesíthető. Ennek elejét veendő, midőn, észrevesszük, hogy káposztáink hasadoznak azokat és kiváltképen a nagyon kifejlette­ket sorba megmozgatjuk, jobbról balra néhányszor megdöntögetjük, hogy felette erő­sen táplálkozó gyökereiből egy rész elsza­kadozzék, meglazuljon. Október vége felé, avagy ha az időjárás engedi, novemberben, mielőtt a hó és fagy bekövetkezne, a káposztákat felszedjük és osztályozzuk. Az első osztályba választat­nak a legszebb példányok, olyanok, a­me­lyek a fajjeleget leginkább magukon vi­selik. Az ezekből nyert magot saját ráagter­melési czéljainkra fogjuk fenntartani, hogy fajunk évről-évre szebb és nemesebb le­gyen. Kiválogatjuk és eltávolítjuk a faj jellegének nem megfelelő korcs és hitvány példányokat, a­melyeket vagy besavanyí­tásra, vagy marhaetetésre használunk fel. A nagyban termelő megosztályozott és kellően takarított káposztáit mindjárt ál­landó helyre ülteti ki, és­pedig a követ­kező módon : az előre elkészített, jól meg­művelt táblán egy ásó nyom szélességű ár­kocskákat hányunk egymástól 1 mtr. tá­volságra. Ezekbe az árkocskákba ültetjük most már a hozzá készített káposztákat úgy, hogy csak gyengén érintsék oldalról

Next