Kertészeti lapok 1894
1894. Április / 4. szám
maradhat egy. Ha mind megmarad, tavaszszal meg lesz ritkítva úgy, hogy az erőssebbeket meghagyjuk, a gyengébbeket pedig kitépjük. A száraz, kemény fagy ellen falevélhulladékkal vagy szalmával takarjuk be. E czélra a legelől említett kisebb fejű hazai fajokat választjuk, amelyek aztán a kora tavaszi és nyári szükségletet fedezik. Az ültetés utáni kezelés az időkénti kapálás és gyomlálásból áll, amidőn a kiváltképen hosszúszárukat kissé fel is töltögethetjük. Gyomláláskor az alsó elsárgult leveleket is eltávolítjuk, de egyszersmind ügyelnünk kell arra, hogy az ép, egészséges leveleket le ne tépjük, le ne törjük, mert az a növekedésnek nagy hátrányára van. A jó száraz és mérsékelt szellős pincze azon alkalmas hely, ahol a káposztát, illetőleg a téli szükségletet legjobban elrakni és kiteleltetni lehet. A gyökerestől kiszedetteket itt helyezhetjük el szépen sorba száraz homokba ültetve, valamint a levágot és külső laza leveleitől megtakarított fejeket is itt rakhatjuk el egymás fölötti polcokra oly ritkán, hogy egymástól meg ne váljanak. De nemcsak pinczében, hanem veremben, sőt egyszerű gödörben avagy árokban is átteleltethetjük káposztáinkat. Én évente meglehetős menynyiségü káposztát termelek s ebből csak vajmi keveset rakhatok el a sok mindennek szükséges szűk pinczébe, azért tehát 80 cm. — 1 mtr. mély árkot ásatok s ebbe vermelem el szépen sorba s kellő ritkán a káposztákat, vagy beáltával az árkon keresztül karót, galyát rakunk s ezt falevél hulladékkal vagy szalmás trágyával fedjük be. S mondhatom, hogy káposztáim elég szépen kitelelnek, azaz egész télen át elég szép és egészséges példányokat nyújtanak. Magtermeléshez a késői téli fajokat Jánosnap körül ültetjük, a korai nyári fajokat pedig julius közepétől végéig. Ha utóbbiakat az előbbiekkel egyidőben korábban ültetnék ki, nagyon korán kifejlődnének s meghasadoznának, pedig tudva levő dolog, hogy a hasadt fejű káposztákat, mert könnyen rothadnak, átteleltetni nehéz, a magtermeléshez pedig épen értéktelenek. Nagyon gyakran előfordul, kiváltképen nagyon dús talaj és kövér időjárás mellett, hogy ugy a késői, mint a korai fajoknál nagymennyiségű káposzta felhasad s ez által nemcsak a magtermelésre lett értéktelenné, hanem a piaczon is alig értékesíthető. Ennek elejét veendő, midőn, észrevesszük, hogy káposztáink hasadoznak azokat és kiváltképen a nagyon kifejletteket sorba megmozgatjuk, jobbról balra néhányszor megdöntögetjük, hogy felette erősen táplálkozó gyökereiből egy rész elszakadozzék, meglazuljon. Október vége felé, avagy ha az időjárás engedi, novemberben, mielőtt a hó és fagy bekövetkezne, a káposztákat felszedjük és osztályozzuk. Az első osztályba választatnak a legszebb példányok, olyanok, amelyek a fajjeleget leginkább magukon viselik. Az ezekből nyert magot saját ráagtermelési czéljainkra fogjuk fenntartani, hogy fajunk évről-évre szebb és nemesebb legyen. Kiválogatjuk és eltávolítjuk a faj jellegének nem megfelelő korcs és hitvány példányokat, amelyeket vagy besavanyításra, vagy marhaetetésre használunk fel. A nagyban termelő megosztályozott és kellően takarított káposztáit mindjárt állandó helyre ülteti ki, éspedig a következő módon : az előre elkészített, jól megművelt táblán egy ásó nyom szélességű árkocskákat hányunk egymástól 1 mtr. távolságra. Ezekbe az árkocskákba ültetjük most már a hozzá készített káposztákat úgy, hogy csak gyengén érintsék oldalról