Kertészeti lapok 1894

1894. Június / 6. szám

A rózsák szaporítása és nemesítése. Irta: Otto.*) A rózsák szaporítása a rózsakedvelőkre nézve a legérdekesebb és legvonzóbb, a kertészre és speczialistára nézve pedig a legfontosabb munka. Rózsákat különféle módon szaporíthatunk : dugványozással, gyökérsarjakkal, ojtással, szemzéssel, ablak­tolással, párosítással stb. valamint magról is. Lássuk mindenekelőtt a dugványokkal való szaporítást vagy dugványozást.­­Leg­czélszerűbb a következő eljárás. Egy üres, egy ablaknak megfelelő melegágyi szek­rényben, melyet egyszerűen négy deszká­ból szegezhetünk össze, belől a négy falra léczeket szegezünk, az ablakkeret vastag­ságának megfelelő távolságra a szekrény felső széleitől. Ezekre a léczekre tesszük az ablakot. Az ágyat a szekrény felső szélétől mintegy 1­­2 méter mélyre kiássuk, félig friss lótrágyával megtöltjük, ezt jól letapossuk, az ablakot ráteszszük s éjjel szalmatakaróval is betakarjuk. A trágya két nap alatt átmelegszik, amit­ az abla­kok izzadása azonnal elárul. Az átmele­gedett trágyára földet teszünk, a­mely egy rész szitált melegágyi földből és két rész folyami homokból áll ; ha folyami homokunk nincs, más homokot is használ­hatunk, ha e czélra megmostuk és átszi­táltuk. Két nap alatt a föld is átmeleg­szik, de az ablakot még egy napig rajta hagyjuk, mielőtt a dugványozást megkez­denék. Dugványozásra legalkalmasabb idő a tavasz, amidőn a rózsák ujjnyi hajtáso­kat fejlesztettek. A dugványoknak való hajtásokat közvetlenül az alapnál vágjuk le jó éles késsel. (1. ábra.) Sokan úgy dugványoznak, hogy a haj­tásokat egyszerűen a földbe dugdossák, a­mi azonban nem ajánlható eljárás, mert a puha hajtások széle és héja könnyen meg­sérül. Legczélszerűbb, ha a dugványozás­hoz egy kis hegyes dugványkarót haszná­lunk s ezzel csinálunk egymástól 6—8 c­entiméterre a dugványok vastagságának megfelelő lyukakat a földbe. Midőn a szekrény megtelt, langyos vízzel megper­metezzük s felteszszük az ablakot, éjjelre betakarjuk és nappal a napsugarak ellen beárnyékoljuk. Néhány nap múlva meleg időben egy kis levegőt is bocsáthatunk a dugványokra, mely czélból az ablakot kissé felemeljük ; 2—3 hét alatt dugvá­nyaink gyökereket eresztenek s új fejlő­désnek indulnak; 4 hét múlva 6—10 c­en­timéteres cserepekbe ültethetjük, a­melye­ket ugyanabban a szekrényben a földbe sülyesztünk s csukva tartunk. Miután újra kellően megerősödtek és kihajtottak, las­san kint a levegőhöz szoktatjuk őket. Ha ily módon őszig erős példányokra óhajtunk szert tenni, dugványainkat a nyár folyamán még egyszer átültetjük, földbe sülyesztjük és rövid trágyával betakarjuk. A francziák különösen Angersben és Or­léansban tömegesen szaporítják a rózsákat ily módon , de nem szekrényekben, hanem üvegharangok alatt. Megjegyzendő azonban, hogy a dugványokról nevelt rózsatövek sohasem virágzanak oly könnyen és oly dúsan, mint a vadrózsába ojtott példányok, de viszont az az előnyük van, hogy vad­hajtásokat soha sem fejlesztenek, mert az egész tő gyökerestől nemes. 1. ábra. Dugvány. *) Otto-Benes : A rózsatenyésztés kézikönyvéből.

Next