Kertészeti lapok 1894
1894. Március / 3. szám
lást tisztábbal végezhessük és a földet jobban megporhanyítsuk ; de kiváltképen a nagyon gyomos táblák gyomlálásánál különös gond fordíttassák arra, hogy a gyommal együtt a palántákat is fel ne tépjük vagy gyökereiket nagyon meg ne tépjük és meg ne rongáljuk. A gyakori gyomlálás és kapálás a növények fejlődését szerfelett előmozdítja s épen ezért minél többször s a meddig csak lehet szorgalmasan kapálgassunk. A káposztaféléket, gyökérneműeket stb. zöldséges pinczében, veremben vagy ezek hiján szabad árkokban teleltetjük át. (Az elrakások módját minden egyes fajnál le fogom írni.) Az átteleltetésre elrakott retket, répát, petrezselymet, murkot, káposztát eleintén csak gyengén fedjük be, s mikor a fagyok állandóan beállanak, jobban, kellő erős takarással látjuk el. A magvak aratása, leszedése, gyűjtése a különféle fajú növények különböző kalászain, bogyóin, taréján, gyümölcsén különböző időben s módon történik. Az egyiket a föld szine fölött, sarlóval aratjuk le, a másikat késsel szedjük szárral vagy szár nélkül, a harmadiknak meg már csak a hegyeit csipkedjük le körmeinkkel; s míg az egyiket egyszerre levágjuk s felgyüjtjük, addig a másikat apródonkint, naponta szedegetve gyűjtjük össze. Ezekről is külön fogok szólani az egyes növényeknél. Az összegyűjtött magvakat a szárító helyiségekbe vékonyan elteregetjük s naponta átforgatjuk, hogy össze ne melegedjenek s meg ne penészesedjenek. A szárító helyiségekben gyakori szellőztetésről s ebből a czélból a szőlőkészülékekről s ablakokról kell gondoskodni. Ez utóbbiak építésénél kiváltképen arra kell gondot fordítanunk, hogy az ablakokon az eső be ne verhessen, sem pedig a szeleknek nagyon kitéve ne legyenek, mert ez esetben a könnyebb magvakat a szél könynyen elhordja s elkeveri. A szárítóhelylyel való takarékosság szempontjából, a szárító helyiségekbe polczokat, állványokat helyezhetünk, de csak annyit, hogy a száradó magvakat könnyen kezelhessük és hogy a levegő jól átjárhassa azokat. A jól megérett magvakat alkalmas száraz időjárás mellett, leszedésük, learatásuk helyén kicsépelhetjük vagy kifejthetjük már csak azért is, hogy a magtárban így kevesebb helyen megférvén a többi hosszabb száradást igénylő magvaknak tágabb tér jusson. A kicsépelt s nagyjában kitakarított magvakat még egy ideig a szárító helyiségben vékonyan elterítve szárítjuk s többször átforgatjuk, hogy dohos szagot ne kapjanak. Az elraktározásnál felette nagy gondot fordítsunk arra, hogy a különböző fajú magvak egymástól jól elkülönítve s névvel, vagy jellel kellően ellátva legyenek, nehogy kellemetlen keveredések fordulhassanak elő. A különböző fajú apró magu konyhakerti magvakat , közönséges csomagoló papirosból dobozokat, ládácskákat készítünk s abba helyezzük, mig a nagyobb szemű magvak alá csak papirost terítünk, de ha a magtár padlója vagy a polczdeszkák jól összeillesztettek és elég simák, ez el is maradhat. A magvak takarításához szükséges, hogy azok kellően kiszáradva legyenek, hogy hüvelyükből, szalmájukból könnyen kiperegtethetők s jól megtakaríthatók s kiszerelhetők legyenek. A legtöbb magot cséppel verjük ki, vannak azonban olyanok is, amelyeket a cséppel nagyon megrongálnánk, összetörnénk ; az ilyeneket vékonyabb vesszővel verjük ki, vagy kézzel takarítjuk meg. A cséplésnél arra kell törekedni, hogy minden magot kiverjünk, amit többszörös megverés és megforgatás után el is érhetünk. Ha a magvakat jól kicsépeltük, a szalmát vagy szárat még egyszer jól kirázzuk és a magvakról eltávolítjuk, a mag-